Nyílt nap

Marci iskolájában minden évben van egy nyílt nap, amikor a szülők bemehetnek az órákra, megnézhetik, milyen is az, hogy viselkedik a csemetéjük. Emlékszem, tavaly rossz érzésekkel jöttem el: nagyon kirakatinak éreztem azt az egy órát mind a gyerekek, de főleg a tanító néni részéről. Valahogy akkor úgy éreztem, egy igazi óra, amikor nem nézik, nem ilyen. És emellett sem voltam elégedett, de ebben ott lehetett az is, hogy ők sem voltak elégedettek a gyerekemmel, eleve kritikusan szemléltem az iskolát és Judit nénit. Most meg nyitottabban mentem oda, biztosan azért is, mert Marcival valamivel kevesebb a probléma :) Mindenesetre most egy reálisabb órát láttam, látszott az is, hogy már nem kis elsősök, hanem komoly rutinnal rendelkező másodikasok :) Olvasás óra volt, először is közösen elmondták Petőfi Sándor: Füstbe ment terv című versét, aztán ketten önállóan, jegyre is. Marci erre már korábban kapott ötöst :) Utána volt csillagolvasás, ami azt jelenti, hogy egy kislány volt a csillagolvasó, ő olvasott minden második mondatot a tegnapi olvasmányból, a többire pedig minden mondata után kiválasztott egy-egy gyereket. Így mindenki sorra került, a kislánynak pedig egy ötöst ért az olvasása. Jó volt látni a sok lelkes, jelentkező gyereket, ők még részt akarnak venni, szerepelni akarnak, megmutatni, amit tudnak, ezt meg kellene tartani.

Csillagolvasás után Hanti Márton olvasta fel az új olvasmányt, mert ő olvas a legszebben :) Tudom, elfogult vagyok, de ez most tényleg igaz, határozott különbség volt a korábban ötösre olvasó osztálytársak és Marci között, a többiek majdhogynem szótagolva olvasnak. Látszik Marcin, hogy ő itthon is, magától is, szórakozásból is olvas. Aztán beszélgettek róla a munkafüzet alapján, kérdésekre válaszoltak. Nem irigylem Judit nénit, olyanok ezek a 8-9 évesek, mint egy zsák bolha :) Persze én, bár nem vagyok pedagógus, láttam néhány kihasználatlan helyzetet: a gyerekek ugyan bekiabálnak, ami nem helyes, de néha olyan jó kérdéseket vetnek fel, amit tovább lehetne gondolni. Vagy például diktálták a munkafüzetbe beírandó helyes válaszokat, és Judit néni írta a táblára. Én biztos, hogy felváltva küldtem volna ki a gyerekeket táblára írni, az is mozgás és érdekesség. Erről jut eszembe, szerintetek mennyire nagy probléma, hogy a tanító néni hosszú í-vel írja a táblára a vigasztalni szót? Nem mertem szólni, de megnéztem a fejem felett lévő polcon látott helyesírási szótárban, amit Judit néni észrevett, megkérdezte, rosszul írt-e valamit, és akkor mondtam. Kis vita alakult ki a szülők között :) Mondtam neki, hogy elnézést, de én ebben mániákus vagyok... de közben azt gondolom, kinek kellene jobban tudni helyesen írni, mint egy alsós tanítónőnek, aki a gyerekeinket tanítja helyesen írni? 

Mindenesetre most jó érzésekkel jöttem haza, és Marcival is elégedett vagyok. Láttam, hogy ugyanolyan kis zsizsik, mint itthon, de nem volt elviselhetetlen vagy kordában tarthatatlan, és biztos, hogy ez amiatt is van, hogy nagyon gyorsan megcsinálja a feladatokat. Amikben viszont nagyon ügyes :) Láttam az iskola és a tanító néni hiányosságait is, de azt is, hogy ezek a gyerekek szeretnek ide járni, lelkesek, szeretnek tanulni, és azt gondolom, jelenleg nekünk ez a hely a megfelelő. Járhatna Marci Fehérvárra is másik iskolába, ahol talán jobb felszerelések és szebb udvar lenne... és akkor nem jöhetne haza fél tizenkettőkor ebédelni, pihenni és mozogni.