Planetárium

Sajnos most nem tudok részletes, fotókkal tarkított beszámolót tartani, hiszen nem voltam ott, de azért elmesélem, hogy Marci tegnap iskolai buszos kirándulás keretében a Planetáriumban volt. A "Földről a csillagokig" című műsort nézték meg. Számomra egyértelmű volt, hogy természettudományos érdeklődésű kisfiamnak részt kell vennie ezen a kiránduláson, már körülbelül egy hónapja szerveződött. Én még sosem voltam a Planetáriumban, remélem, ezek után Marci már el fog vinni oda :)

Fél kettőkor indult a busz az iskola elől, szerencsére mivel pénteken rövid napja van, hamar hazaért, még ebéd előtt megcsinálta a leckét, nem is volt sok. Ebéd után összepakoltunk neki egy kis hátizsákot, és irány a busz. Jó időben odaértünk, szépen a lelkére kötöttem Marcinak, hogy jó legyen szót fogadjon, bár kirándulásokon még sose volt panasz rá, csak a megszokott iskolai napokon. Innentől aztán este fél hétig nem is hallottam róla, akkor érkezett meg lelkesen, de persze nem fáradtan, Duracell-nyuszi :)

Nagyon tetszett neki az előadás, 3D-s volt, látta a Földet, a bolygókat, a csillagokat, meg is próbálták fogni őket, de persze nem tudták :) Mondott szakszavakat is, amiket a dínós meg a vulkános könyveiből ismer :) A buszozás is jó volt, meg Marci is jó volt, örültem neki :)

Kromatográfia

Szombaton kísérleteztünk Marcival, a Mi fán terem a kémia? című könyvéből nézett ki egy olyan kísérletet, amihez minden volt itthon. Szükség volt egy kávéfilterre, ollóra, egy pohárra, vízre és filctollakra. 

Marci két pohárszélességű csíkot vágott a szűrőpapírból, amiknek az aljára egy sorban különböző színű pöttyöket tettünk a filctollakkal. A papírcsíkot a vízbe lógattuk - csak egy pici vizet kell tenni a pohár aljára, nem is kell, hogy elérje a pöttyöket - és vártuk a hatást. Elméletileg ahogy a szűrőpapír szívja felfelé a vizet, a festékpöttyöknél feloldja a tintát, és színes csíkokra bontja őket: olyanokra, amilyen színekből állnak, ez a kromatográfia egyik fajtája. Most puskázom egy kicsit, mert ennél jobban nem vagyok otthon a témában :) Idézet a wikipédiáról:

"A kromatográfia egy keverékek elválasztására használatos laboratóriumi módszercsalád neve."

A papírkromatográfia pedig:

"Ennél az eljárásnál egy speciális kromatográfiás papírcsík egyik végére cseppentjük fel a mintaoldatot. A papírcsíkot vékony rétegben oldószert tartalmazó edénybe állítjuk, melyet ezután lefedünk. Ahogy az oldószer végighalad a papíron, áthalad a minta elegyen, amely az oldószerrel együtt vándorolni kezd." 

Nos, a mi első kísérletünknél az derült ki, hogy ezekben a filctollakban alighanem vízben nem, vagy alig oldódó festék van, mert éppcsak egy picit elmaszatolódtak a papíron. Kerestünk másfajta filceket, azokkal már működött a dolog, de ezek a festékek meg egykomponensűek voltak:

Így aztán kénytelenek voltunk házilag előállítani a többkomponensű festékpöttyöket, azzal a bonyolult módszerrel, hogy egymásra pöttyöztünk több színt, íme az eredmény:

Na mit szóltok? :)

Mini LÜK

Logika, ügyesség, kitartás. Ezt a játékot vettem meg Marcinak, mert úgy vettem észre, kéne valami nem hagyományos, játékos segítség az osztás-szorzás tanulásához. Nincs gond, még mindig csupa ötös, legfeljebb négyes, de leckeírásnál úgy vettem észre, hogy egyes dolgokat nagyon nehezen ért meg, például a maradékos osztást, vagy a visszaellenőrzését. De ha nincs semmi gond, akkor is jó játék ez. Marcinak a Logico Piccolo is nagyon bejött, de ott épp kiadóváltás volt, amikor az első néhány csomagot beszereztem, az új kiadó pedig elkezdte az elejéről kiadni a sorozatot más formában, és nem jutottak még el a másodikasoknak való matematika-csomagokig. A LÜK-ből viszont minden van, még nyelvtanuláshoz is jó lesz jövőre.

Elsőre kicsit bonyolultnak tűnt nekem a játék, de a hozzá tartozó füzetekben található leírás alapján hipp-hopp meg lehet érteni. A lényeg, hogy van egy műanyag tok, egyik fele piros, a másik átlátszó. Van 12 db számozott műanyag lapocska, és minden témakörben egy feladatokat tartalmazó füzet. Én négy különféle témájú matematikai füzetet vettem, kompetenciafejlesztőt, összeadás-kivonásosat és szorzás-osztásosat 7-8 évesek számára. Minden feladatnál kézbe kell fogni a feladat számát tartalmazó lapocskát, meg kell keresni a helyes megoldást, és a tok piros felére, a megfelelő számú mezőre kell helyezni a lapocskát. Ha az összes feladat kész, az ember összecsukja és megfordítja a tokot, felnyitja a másik oldalról, és így egy ábrát lát, ami a lapocskák hátoldalán lévő mintatöredékekből áll össze. Ha ez az ábra megegyezik azzal, amit a füzetben láthatunk az adott feladat mellett, akkor a megoldás jó, ha viszont nem, akkor nagyon könnyen megkereshető, hogy hol rontottuk el. Lehet, hogy ez most így bonyolultan hangzik, de hamar felfogható, és Marci nagyon örült neki, most egy órája játszik vele :).

Rendhagyó március 15-i ünnepség

Marci iskolájában idén megreformálták a március 15-i ünnepséget. A gyerekek számára unalmas előadások, szavalatok helyett most az osztályok egymásnak adtak kis műsort. Az első két órában volt tanítás, ünneplőt sem kellett venni, csak kokárdát. (Én szeretem megadni az ünnepek módját, és szeretem, ha a gyerekek is megtanulják ezt, és ünneplő ruhát hordanak, ha kell, de készséggel elismerem, hogy egy kupac eleven nyolcévesnek fehér ingben, fekete nadrágban feszengeni és arra vigyázni, ráadásul programok közepette, hát elég nehéz.) 

Szóval a harmadik és a negyedik órában volt beszélgetés az ünnepről és a történetéről, aztán osztályról osztályra jártak. Volt huszárkészítés vécépapír-gurigából, ilyen eredménnyel:

Huszáros kifestő is volt, ezt haza lehetett hozni részben kiszínezve, egy másik teremben pedig - szerintem ez a legjobb ötlet - nemzetiszínű szendvicseket készítettek, amit aztán el is fogyasztottak. Marci nagyon jól érezte magát, örömmel jött haza. A hétvégét aztán apjánál töltötte, és elmentek ma a városi ünnepre, a huszárokat ugyan lekésték, de hallgathattak térzenét, ahol Marci szöveg nélkül is ügyesen felismerte a Fel, fel, vitézek című dalt, amit a kádban tanultunk együtt :)

Íme a fehérvári Petőfi-szobor zászlókkal, koszorúkkal:

Nagy beszámoló - Születésnap III. felvonás - Csodák palotája és Duna Múzeum Marciszemmel

Már hagyomány nálunk, hogy Marci a születésnapján kap egy szabadnapot, és csinálunk együtt valami programot. Amikor iskolába került, elgondolkodtam, hogy onnan is kivegyem-e egy napra, de mivel egy félévben három napot igazolhatok, és ezt nem igazán szoktam kihasználni, úgy döntöttem, megérdemeljük. Idén bizonyos nézeteltérések és viselkedési problémák miatt halasztottam egy kicsit a programot, de tegnap végre felkerekedtünk mi hárman, Marci, Regő és én, és nagyon jól éreztük magunkat!

Marci nem nagyon szereti a meglepetéseket. Persze eddig még nemigen csalódott, hiszen el szoktam találni azért, hogy minek örülne :) de ha van lehetősége, inkább azt választja, hogy megmondja, hová menjünk, vagy listát ír ajándékokból és abból választunk neki. Tavaly még meglepetésből mentünk a Csodák Palotájába, idén ellenben, amikor ezt megbeszéltük és választhatott, az ő választása alapján :) Mivel én viszont szeretem a meglepetéseket, és szerettem volna még valamit, hogy ne ugyanaz legyen a program, mint tavaly, beiktattuk az esztergomi Duna Múzeumot is, ami Marcinak egészen a megérkezésig meglepetés volt.

A Csodák Palotája látogatása úgy kezdődött, hogy teljesen véletlenül megtaláltam azt a mélygarázst, amelyikből ha feljövünk, épp a bejárati ajtónál találjuk magunkat, szuper! Marci már ismerősként vette birtokba a helyet, a  játékokat, eszközöket. Szabadon közlekedett, időnként megkerestük egymást, szólt, hogy merre megy. 

Itt Regővel együtt próbálják a golyót a mozgó labirintus közepébe igazgatni:

Ez is olyan eszköz, amit sikerült közösen használni: különböző teljesítményű fogyasztókat kellett beindítani egy tárcsa tekerésével, így érzékelhették a gyerekek, hogy hány watt milyen emberi teljesítményt jelent.

Marci a falon - tépőzárruhában feltapasztva :)

A forgó szobában, ahol Regő és én is benn voltunk, meg még négy ismeretlen gyerek, és egymásnak gurítottunk egy labdát, ami a szoba forgása miatt persze általában célt tévesztett :)

Holdséta (egyes képeket képtelenség volt élesre, mozdulatlanra fotózni)

Ez az érdekes, lekerekített sarkú háromszögre hasonlító kerekeken gördülő járgány:

Ezt a legfelső emeletről fényképeztem, amikor Marci a legalsón légfúvóval próbált labdákat a megfelelő nyílásokba juttatni (annál a fekete alapon fehér pöttyös táblánál látszik messziről Marci)

Megint egy közös játék: csapj a falra ott, ahol kigyulladnak a lámpák, és kiderül, mennyi a reakcióidőd :)

Marci kezében itt már látható a varázspálca is, amit ott kapott, és már trükköket is tud vele :) A fényképen látottakon kívül vezetett még négyszögletes kerekű autót, próbált mindenféle kis kézi játékot, látta működés közben a hatalmas szikrákat, villámokat keltő és tiszteletreméltó hangot adó, körülbelül két ember magas Tesla transzformátort, és még sorolhatnám. Beültünk egy érdekesnek ígérkező előadásra is az Öveges terembe, de kijöttünk, mielőtt megkezdődött volna - akkor már látszott, hogy Regő nem fog annyi időt kibírni.

Az autóban mondtam Marcinak, hogy Esztergom felé indulunk, de ha nem úgy alakul, akkor csak egy autózás lesz belőle Dobogókőn át, az is szép. Szerencsére azonban úgy alakult - Regő rögtön elaludt az autóban, Esztergomba érve viszont felébredt. Hamar megtaláltuk a Duna Múzeumot, amiről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, külön kiemelve az ott dolgozók kedvességét, barátságosságát, felkészültségét, gyerekismeretét.

A múzeum alsó szintjén időszaki kiállítás látható, mégpedig jelenleg, április végéig a Gőzerő című, amely gőzgépekről szól. Láthatunk a gyerekek által gombnyomásra működtethető gőzgépeket, kipróbálhatják, milyen lehetett szenet lapátolni, hallgathatnak különféle gépzajokat, sivításokat fejhallgatón, láthatnak falra vetített régi filmet, és hallgathatják egy nagyon kedves és mindenről sokat tudó bácsi kalauzolását.

Az emeletre vezető lépcső egy malomkerekekből, emelőkből, rudakból víz által működtetett, fából készült szerkezet mellett vezet felfelé, aminek - bevallom, csak a tájékoztató hölgytől tudtuk meg, de úgy már felismertük - Fehérváron áll a fémből készült eredetije. Ha a szerkezet beindul, a lépcsőn néhány fokot felfelé haladva a gyerekek lepecsételhetik vele a belépőjegyeket:

Marci nagyon lelkesen pecsételt :) A lépcsőn felérve egy hosszú folyosón találhatjuk magunkat, ahol a falon sok-sok kép és szöveg nyújtana érdekes információt, de esélyem sem volt olvasni és képeket nézegetni, hiszen a fiúkat a folyosó végén valami sokkal érdekesebb várta: az a terem, ahol egy fémből készült medencében mindenféle vízi eszközt és jelenséget lehet kipróbálni, és ha a tetején lévő forrást is bekapcsolják, folyó folyik benne, lehet vizet szivattyúzni, örvényt és hullámzást kelteni, kipróbálni, hogy működik a zsilip, és közben nyakig vizesnek lenni. A múzeum felkészültségét bizonyítja, hogy vízhatlan köpenyek lógnak az egyik sarokban, ha pedig vége a nagy pancsolásnak, törölközőket adnak, azokat a ruhákat pedig, amelyek mégis vizesek lesznek, szó nélkül viszik a radiátorokra.

Örvény:

Turbina:

Búvárharang:

Az arkhimédeszi csavar, a szivattyúk őse:

Víznyomás: ha néhány csövet befogunk, a többiből jobban jön a víz:

Ebben a teremben volt még egy akvárium, három kis vízinövény különböző megvilágítású edényekbe ültetve, ezzel modellezve, hogy melyik nő gyorsabban, és egy sorozat üvegpalack különböző mennyiségű vízzel megtöltve, kis dobverővel, kottás füzettel:

Természetesen Marcinak ez a terem lett a kedvence, vagy háromszor visszatért, és utólag azt mondta, az egész napban ez volt a legjobb :) Persze aztán még jöttek különféle érdekességek, repülőgépbe szállva felülről láthattuk az országot, diorámában nézhettük meg a folyópart madár- és növényvilágát, majd egy nagy teremben a másik fő attrakció: Magyarország műholdas képe 703 kilométer magasból fotózva, hatalmas szőnyegként a padlón, amit aztán lehet nagyítóval böngészni:

Megkerestük, hogy hol lakunk, megnéztük a folyókat, tavakat, hogy tényleg mennyire kanyarog a Tisza, és hasonlókat. Végül már csak egy terem volt vissza, ahol pedig az Andrássy út csatornarendszerét modellezték, benne patkánnyal (aki igen hasznos állat, jelzi a csatornában dolgozók számára a mérges gázokat) és csatornatisztítóval, felette csatornafedéllel, kúttal, tűzcsappal. A padlóban plexi alatt csövek vezettek a vízórához, és két különféleképpen berendezett (egy gazdag, egy szegény) fürdőszobához. Van még egy moziterem is, amit most nem vettünk igénybe, viszont Marci kedvéért újra beindították a lépcsőnél a malomkerekes szerkezetet, és a kísérő hölgy kérés nélkül adott a kezébe egy jegyzetlapot, hogy pecsételhessen.

Mindenkinek nagyon ajánlom a Duna Múzeumot, kihagyhatatlan élmény, és itt aztán nem kell félni, hogy zavaró tényező lenne a gyerek! 

Innen hazafelé vettük az irányt, mégpedig Dobogókőn át, még világosban, bujkáló napsütésben, gyönyörű hegyek, erdők között, még havat is láttunk. Este fél hét tájban értünk haza, a meleg vacsora után nem sokáig kellett altatni a gyerekeket :)

Szülinap II. felvonás

Szombaton Ságváron, családi körben is megünnepeltük Marci születésnapját, Anyukáméval egybekötve. Nyolc évvel ezelőtt majdnem a szülinapjára kapta az első unokáját :) Vittük a Cluedo-t, hogy végre sokan is tudjunk játszani, és sikerült két partit is lejátszani hat játékossal.

Ebéd után jött a torta és az ajándékozás. Mama csudaszép, focipályát ábrázoló diótortát sütött Marcinak, nagy sikere volt! 

Aztán kölcsönösen megajándékoztunk minden ünnepeltet. Marci kapott egy új elemet a Hot Wheels pályához, egy Blokus nevű logikai társast, Ági festett neki egy névre szóló poharat és tőlük kapta még az Egyszer volt, hol nem volt... a világűr sorozatot dvd-n. Szóval gazdagon megrakodva tértünk haza :) Persze előtte még játszottunk az összes játékkal, Bencével hosszasan elfoglalták magukat a Hot Wheels elemmel a fürdőszobában, ugyanis vízzel működik :). Aztán kint is játszottak, és olyan öt óra körül jöttünk haza.

Himnusz

Első három versszak. Írta Kölcsey Ferenc, előadja Hanti Márton, Ságvár, 2011.március 5.

Szülinapi beszámoló

Tegnap elég mozgalmas napunk volt. Reggel elkísértem Marcit az iskolába, elmentem boltba is, majd hazajöttem, és Regővel együtt elvittük Pétert Tatabányára dolgozni. Tíz óra felé értünk haza, akkor mentünk rögtön postára, mérésre, oltásra, ennek semmi köze a szülinaphoz, csak azért írom le, mert így értünk haza fél tizenkettőre, és még akkor álltam neki rakott krumplit készíteni, mert az az ünnepelt kedvence :). Regőt gyorsan elaltattam, krumplifőzés közben ajándékot csomagoltam, jókor, mert meg is jött Marci. Segített a tojást szeletelni és a rakott krumplit összeállítani, csemegézett is belőle időközben :). Sült a krumpli, közben Regő is felébredt, játszottak, majd ebédeltünk. Marci már akkor kérdezgette, hogy mikor lesz torta meg ajándék? Megbeszéltük, hogy majd leckeírás után, uzsonnaidőben. Szerencsére ügyes volt, gyorsan elkészült a lecke is, és Marci elkezdett nézni egy rajzfilmet, ami alatt én feltűnés nélkül kidíszítettem a tortát, Marci pedig szépen átment, és meghívta a születésnapjára Marika nénit. Volt torta vicces újragyulladó gyertyákkal:

Tőlünk egy társast kapott és egy mesekönyvet:

Marika nénitől pedig még egy könyvet, a Mi fán terem a kémia? címűt, aminek hangos csatakiáltással örült :)

Próbáltunk hárman játszani a Cluedóval úgy, hogy Regőt különféle elterelő hadműveletekkel megpróbáljuk eltántorítani a hatékony részvételtől, valameddig el is jutottunk, de végül feladtuk :) Péter nemsokára hazajött, megkértük, hogy most játsszon Regővel, és mi átvonultunk Marika nénihez játszani egyet. Így már sikerült, jó volt, én nyertem :D Játék után már csak a szokásos vacsi, fürdés, éneklés, mese, alvás volt vissza, ami szerencsére ezen a jeles napon mind jó hangulatban telt :) Isten éltessen, Marci!

Nyolc éve

2003 március elsején Anyukám születésnapját ünnepeltük. Mivel akkor már nagyon mindenórás voltam, nem vállaltuk, hogy mi megyünk hozzájuk, inkább őket hívtuk meg. Tortáztunk, szendvicseztünk, amikor elmentek, elpakoltam, megfürödtem, lefeküdtem... és egy összehúzódást éreztem. Rutinosan ránéztem az órára - 21:32 volt - már hetek óta voltak jóslófájásaim, vártam, hogy ismétlődik-e. Ismétlődött, pontosan tízpercenként. Apját már azzal fogadtam, amikor jött a zuhanyozásból, hogy ne lefeküdni jöjjön, hanem öltözzön :) Jégbordákon autóztunk Budapestre, a MÁV kórházba - nekem nagyon fontos volt, hogy bababarát legyen a kórház, és a szülés körülményei is a lehető legtermészetesebbek legyenek. Akkor még nem volt annyira elterjedve a bababarát szemlélet, mint ma (viszont a kórházreform előtt voltunk, és még létezett a MÁV kórház).

Nem akarom a szülést részletezni, hogy milyen beavatkozások voltak, és mik nem, ennek már nincs jelentősége. Az volt érdekes, hogy az autóban már 2-3 perces fájások órákra leálltak, amikor beértünk, haza is küldtek volna, ha nem jöttünk volna ilyen messziről. Így kaptam egy szobát, és ott vajúdgattunk csendben, apa a folyosón. Hajnali ötkor aztán elment a magzatvíz, és beindultak az események. Reggel 9:15-kor született meg Marci. Gyönyörű volt, picike, és nem sírt :) mert nem volt neki miért.

Egy éjszakát voltunk elválasztva, kék fényre volt szüksége, és ezt akkor ott még nem tudták az anya mellett megoldani. Központi anyatejet kapott addig, én pedig alig vártam a reggelt, és sírtam, mint a záporeső. Március 6-án mentünk haza, a jégbordák eltűntek, a lakótelepen, a ház előtt nyílott a hóvirág és a nárcisz. Megváltozott a világ. Anya lettem.... ma nyolc éve.