Croissant

Maimoni blogján találtam pár napja a nagyon csábító croissant-receptet. Bár az a kép él bennem magamról, hogy nem vagyok valami jó sütésben, pláne kelttésztában, ez annyira jól nézett ki, hogy úgy gondoltam, muszáj megpróbálnom. És akinek ilyen segítsége van :) Tegnap be is vásároltunk hozzá, és ma elkészült a süti. A tésztát robotgéppel gyúrtam, már ezért is kikaptam Marcitól, ő szeret gyúrni, dagasztani kézzel, de akkor épp vonatpályát épített, és olyan jól elvolt :) De a többi tevékenységben lelkesen segített, én meg fotóztam, amit tudtam:

Belisztezte a gyúródeszkát:

Nyújtotta a tésztát:

Bevagdosta:

Hajtogatta:

Aztán együtt töltöttük és tekertük, ő pedig megkente felvert tojással a kifliket:

És íme a végeredmény, kóstolás még nem volt, mert friss-meleg, de finomnak néz ki :)

Köszönjük a receptet és a délelőtti programot Maimoninak!

Szülői értekezlet

Jó volt tegnap a szülői, direkt élveztem. Tavaly az apja volt ott Marcinak, mert Regő bő egyhetes volt, nem akartam egy órára sem itthon hagyni még. Jó elmenni, kicsit benne érzem magam az iskola életében, belelátok a fiam napjaiba, persze szülőin nem mondanak konkrétan egy gyerekről sem semmit, azt csak fogadóórán. Illetve rákérdeztem, hogy most jó-e Marci, azt mondták, hogy egyelőre nem volt vele probléma. Jaj, csak maradjon is így, váljon be a tavasz végi jóslat, hogy egy nyár sokat számít, sokat érik a gyerek! 

Elmondták a tanév rendjét a második félévig, jó hosszú lesz az őszi és a téli szünet is, jövő héten pedig akadályverseny lesz a sárpentelei erdőben, remélem, az idő engedi majd. Marci focira fog járni hétfő délutánonként, és volt igényfelmérés úszásra is, jelentkeztem, az óvodával együtt szerveznek egy busznyi gyereket. Más szakkörre nem jár, elég a sport.

Idéntől megint osztályzás van. Hááát... Én jobban szerettem volna a szöveges értékelést, ha jól csinálták volna. De itt csak egy sablonszövegből válogatták ki a gyerekekre illő mondatokat. Én úgy tudtam, hogy ahol a szöveges értékelésnek nagy hagyománya van, például a Waldorf oktatásban, ott igazán személyre szólóan elkészítik minden gyerek értékelését. Itt meg csak olyan sablonmondatok, hogy órán figyel/nem figyel, megfelelő aláhúzandó. És még erre is panaszkodnak a tanítók, hogy uramisten, mennyi munka! Egy alaposabban kidolgozott értékelés mennyi munka lenne? Na, ennél talán tényleg jobb a jegyre osztályzás. Félévkor még szöveges értékelést kapnak, év végén rendes bizonyítványt, és addig is osztályoznak év közben. Van piros, kék, zöld és fekete jegy, meg még csillag és fekete pont is, ember legyen a talpán, aki kiigazodik...

Mindenesetre Marci lelkesen jár, ügyes, ma, hogy hiányzik, szépen megcsinálta az olvasás és matek pótlást. Ez is maradjon így... :)

Kreatív Marci

Marci nem szeret rajzolni. Festeni sem, meg kifestőzni sem, meg egyáltalán. Én mindig szerettem volna, hogy szeressen, mert én viszont szeretek, meg vágytam a gyerekrajzokkal kitapétázott szobára, a szülinapra kapott aranyos kis rajzokra... na ezekből kimaradtam. Azért van szuper itthoni rajzolós doboza, ceruzái, filctollak, zsírkréták, festékek, temperák, gyurma, minden, ami kell, hogy ha kedvet kap, alkothasson. Az évek alatt azt vettem észre, hogy ha szabadon alkothat - vizesen pacsmagolhat festékkel, színeket keverhet, temperával tubusból maszatolhat, ceruzával vagy filccel labirintusokat, térképeket, űrállomásokat rajzolhat, gépeket tervezhet, az más. Az tetszik. Ha én kérem, hogy a mamának rajzoljon virágot a névnapjára, azt már nem, és persze az óvodai, iskolai feladatokat is kevésbé. Ennek megfelelően a kézügyessége sem csúcs, mert erőltetni azért nem akartam, és balkezes is, úgy nehezebb a jobbkezes világban. Oviban még lehetett azt mondani, hogy nincs kedve rajzolni, és kaphatott más feladatokat, persze így bajban volt nagycsoportban az ügyes csoporttársai között, amikor már muszáj volt. Szerintem ha ott is engedik szabadon, mint pl. a Waldorf tanítás szerint, akkor nem maradt volna mindig ki belőle, és nem utálta volna. Iskolában viszont már nem volt pardon, voltak is ebből problémák. Előfordult, hogy egyszerűen nem rajzolt, vagy amikor a család volt a feladat, egy barna pacát tett a lap közepére, és ennyi. Nagyon meg voltam hatva, amikor anyák napjára lerajzolt engem, alattam fűvel, virágokkal, felettem kék éggel, kék ruhában, és még az apró részletek is stimmeltek, mint a kék szem, barna haj - azaz nemcsak egy emberfigura volt, hanem Anya.

Tegnap azzal lepett meg, hogy rajzokat hozott haza az iskolából - ami nem kötelező munka volt, hanem amikor készen volt a feladattal, akkor készítette. Persze gépek, tervek voltak rajta, amit ő szeret, de színes és szép volt, ki is mágneseztem a hűtőre. Utána azzal a tervvel állt elő, hogy játékot fog készíteni, kártyákat, amikre rajzol, és szabályt is talál ki hozzá. Már egyszer volt egy hasonló terve, de az valahogy túl bonyolultra sikerült, hiába, a társasjáték-készítés egy külön szakma :) Ma leckeírás után viszont tényleg nekiállt. A kártyákat Regő fakirakó játéka ihlette, amibe egy hajó, egy repülőgép, egy autó és egy mozdony alakú fafigurát lehet beilleszteni. Marci 4x4 kártyát rajzolt a négy különböző járművel, mindegyikre sebességeket is írt, és szabályokat alkotott, a klasszikus autós kártyához hasonlóan: kitesszük az asztalra a kártyánkat, és akinek a kártyáján nagyobb a sebesség, az nyer. Hogy aztán a nyertes és a vesztes mit csinálhat, meg hogyan tovább, arra vannak még további szabályok is, de egyelőre nem sikerült felfognom. De iszonyatosan büszke vagyok az én kreatív nagyfiamra! A végeredmény:

Iskola, iskola...

...ki a csuda jár oda? Hát például az én másodikas nagyfiam :)