2011. február 23., szerda

Nyílt nap

Marci iskolájában minden évben van egy nyílt nap, amikor a szülők bemehetnek az órákra, megnézhetik, milyen is az, hogy viselkedik a csemetéjük. Emlékszem, tavaly rossz érzésekkel jöttem el: nagyon kirakatinak éreztem azt az egy órát mind a gyerekek, de főleg a tanító néni részéről. Valahogy akkor úgy éreztem, egy igazi óra, amikor nem nézik, nem ilyen. És emellett sem voltam elégedett, de ebben ott lehetett az is, hogy ők sem voltak elégedettek a gyerekemmel, eleve kritikusan szemléltem az iskolát és Judit nénit. Most meg nyitottabban mentem oda, biztosan azért is, mert Marcival valamivel kevesebb a probléma :) Mindenesetre most egy reálisabb órát láttam, látszott az is, hogy már nem kis elsősök, hanem komoly rutinnal rendelkező másodikasok :) Olvasás óra volt, először is közösen elmondták Petőfi Sándor: Füstbe ment terv című versét, aztán ketten önállóan, jegyre is. Marci erre már korábban kapott ötöst :) Utána volt csillagolvasás, ami azt jelenti, hogy egy kislány volt a csillagolvasó, ő olvasott minden második mondatot a tegnapi olvasmányból, a többire pedig minden mondata után kiválasztott egy-egy gyereket. Így mindenki sorra került, a kislánynak pedig egy ötöst ért az olvasása. Jó volt látni a sok lelkes, jelentkező gyereket, ők még részt akarnak venni, szerepelni akarnak, megmutatni, amit tudnak, ezt meg kellene tartani.
Csillagolvasás után Hanti Márton olvasta fel az új olvasmányt, mert ő olvas a legszebben :) Tudom, elfogult vagyok, de ez most tényleg igaz, határozott különbség volt a korábban ötösre olvasó osztálytársak és Marci között, a többiek majdhogynem szótagolva olvasnak. Látszik Marcin, hogy ő itthon is, magától is, szórakozásból is olvas. Aztán beszélgettek róla a munkafüzet alapján, kérdésekre válaszoltak. Nem irigylem Judit nénit, olyanok ezek a 8-9 évesek, mint egy zsák bolha :) Persze én, bár nem vagyok pedagógus, láttam néhány kihasználatlan helyzetet: a gyerekek ugyan bekiabálnak, ami nem helyes, de néha olyan jó kérdéseket vetnek fel, amit tovább lehetne gondolni. Vagy például diktálták a munkafüzetbe beírandó helyes válaszokat, és Judit néni írta a táblára. Én biztos, hogy felváltva küldtem volna ki a gyerekeket táblára írni, az is mozgás és érdekesség. Erről jut eszembe, szerintetek mennyire nagy probléma, hogy a tanító néni hosszú í-vel írja a táblára a vigasztalni szót? Nem mertem szólni, de megnéztem a fejem felett lévő polcon látott helyesírási szótárban, amit Judit néni észrevett, megkérdezte, rosszul írt-e valamit, és akkor mondtam. Kis vita alakult ki a szülők között :) Mondtam neki, hogy elnézést, de én ebben mániákus vagyok... de közben azt gondolom, kinek kellene jobban tudni helyesen írni, mint egy alsós tanítónőnek, aki a gyerekeinket tanítja helyesen írni? 
Mindenesetre most jó érzésekkel jöttem haza, és Marcival is elégedett vagyok. Láttam, hogy ugyanolyan kis zsizsik, mint itthon, de nem volt elviselhetetlen vagy kordában tarthatatlan, és biztos, hogy ez amiatt is van, hogy nagyon gyorsan megcsinálja a feladatokat. Amikben viszont nagyon ügyes :) Láttam az iskola és a tanító néni hiányosságait is, de azt is, hogy ezek a gyerekek szeretnek ide járni, lelkesek, szeretnek tanulni, és azt gondolom, jelenleg nekünk ez a hely a megfelelő. Járhatna Marci Fehérvárra is másik iskolába, ahol talán jobb felszerelések és szebb udvar lenne... és akkor nem jöhetne haza fél tizenkettőkor ebédelni, pihenni és mozogni.

2011. február 17., csütörtök

Néhány játszótéri kép

Maga a bejegyzés Regőnél van, de képeket hoztam ide is:
A kalózkapitány:


Cápahinta:

Regővel:

2011. február 16., szerda

Népdalok

Marcival már egy jó ideje énekelünk a kádban. Mármint ő van a kádban, én csak mellette :D. Körülbelül azóta, hogy Regővel együtt fürdenek, azaz olyan 14-15 hónapja. Ennek hatására már egy csomó népdalt tud, előrébb járunk, mint az iskolai anyag, pedig nem ahhoz alkalmazkodunk, csak mindig mondja, hogy például képzeljem el, tanulták a salláromot. Vagy tegnap elénekelte az iskolában a Hej, Vargáné-t három versszakkal, amiből csak egy volt a könyvben, kapott is rá csillagot :)

Most épp A karádi faluvégen volt a legutóbbi dalunk :) A szövegét kicsit máshogy tudom, mint a linken, dehát azért népdal :) Marcinak ez az aktuális kedvence, a másik A horgosi csárda :)

2011 a Kémia Éve

2011 a Kémia Nemzetközi Éve, tudtátok? Marci ugyan még csak másodikas, de a maga szintjén nagyon érdekli a kémia, szereti az ezzel kapcsolatok könyveket, kísérleteket, például sütés közben is szoktam neki mondani, amit tudok erről, vagy ott van a vulkános játéka. Így aztán a hétvégén apjával voltak a Közlekedési Múzeumban a Kémia Éve kapcsán rendezett programsorozat első rendezvényén. Sajnos ez nem volt számára nagyon érdekes, ahogy ő mondta, "csak beszéd volt", azaz előadások, addig is a múzeumban körülnéztek, bár ott meg már voltunk korábban. Mindenesetre lesznek még érdekesebb alkalmak is, a teljes program innen letölthető, ajánlom mindenkinek, akinek hasonló érdeklődésű gyereke van!

2011. február 12., szombat

Pókember a földi halandók között

Tegnap délután néhány óra erejéig egy szuperhőst köszönthettünk Úrhidán: a Pókember szabadságot vett ki, és eljött az iskolások közé, akik kedvesen befogadták, bevették a buliba, a játékba és a tombolába :)


Gyakorlatilag a második olyan farsang volt, amit Marci élvezett, de talán ezt a legjobban. Kiscsoportban (kutya volt) és középsőben (kalóz) még a fehérvári oviban úgy oldották meg a farsangot, hogy egész nap jelmezben voltak, volt eszem-iszom, dínomdánom, zene, buli, farsangi ételek és játékok, de nem kellett szerepelni, felvonulni, tehát nem különbözött sokban egy ünnepélyesebb óvodai naptól, ami nekem nagyon tetszett, ebben a korosztályban szerintem nagyon jó. Nagycsoportban, már Úrhidán Batman volt, én készítettem a jelmezét. Itt már volt felvonulás, közös színpadi tánc, mazsorett-előadás, aztán amikor a programoknak vége volt és csak rohangálni lehetett volna a többi nagycsoportossal, hazajöttünk, de azért ezt tartottam az első élvezetes farsangnak. Tavaly ugye nem mehetett :( Most viszont készült, várta, végre Pókember lehetett, mert az anyja legyőzte az ellenszenvét és az elveit, miszerint a kreatív, házi készítésű jelmezeket szeretjük. Eleinte most is fel kellett oldódnia, kézen fogva bevezettem a barátai közé, és amíg nem volt semmi program, addig ötletesen, maguktól elkezdtek zenére vonatozni:


Sajnos a képek nem valami jók a gyerekek által felvert por miatt :) Mi vittünk benti cipőt, de sokan az utcai cipőjükben voltak, és hatalmas por keveredett fel, ami főleg lámpakapcsoláskor látszott - vagy a vaku fényében. A vonatozás után volt seprűs játék - tudjátok, amikor körbejár egy seprű, és akinél a zene lekapcsolásakor van, az kiesik, olyan, mint a székfoglaló - ebben Marci nagyon ügyes volt, körülbelül hatan voltak már csak, amikor kiesett.

Vettünk tombolát és zsákbamacskát, kétkörös tombolahúzás volt, az elsőn nem nyertünk semmit, viszont közben szembefényképeztem magunkat, ilyenek vagyunk Marcival (ő nem tudta, hogy fotózom és a húzásra figyelt):


Első körben nem nyertünk semmit, de utána vettünk még tombolát, és én hazaindultam, körülbelül fél hat volt már, és úton volt az apja Marciért. Úgy örültem, hogy jól érezte magát, és amikor megkérdeztem, meddig akar maradni, azt mondta, sokáig! :)

2011. február 9., szerda

Tanító néni

Köszönöm, Lányok, mindenkinek az építő hozzászólásokat, biztatásokat, együttérzést, Anyukámnak a telefonbeszélgetést! Ma sikerült elkapnom Marci tanító nénijét. Szerinte is csak néhány rosszabb napról volt szó, ezen a héten már ő is jobbnak látja Marcit. A történtek pedig: a lelocsolás úgy volt, ahogy Marci mondja, de még hozzájött karatén és egy másik órán is rohangálás, kiabálás, így lett belőle osztályfőnöki figyelmeztetés. Farsangra pedig azért mehet, mert megbeszélték Judit nénivel, hogy mivel tavaly óta javulás van, és nagyon szeretne farsangozni, most mehet, de majd utána később egy teadélutánra nem. Ami nem is baj, úgysem nagyon szeret :)
U.I. Marci épp leckét ír, ly betűs szavakkal kell mondatokat írnia. A mosoly szóval ezt írta: Anyukám mosolyog, mert ügyes vagyok :) Hát igen :)

2011. február 8., kedd

Rossz napok

Néhány napig nem írtam, ülepedtek bennem a dolgok, morfondíroztam és fogalmazgattam. Most, hogy eltelt pár nap, igazából már azt sem tudom, mitől voltam kiborulva :) Illetve tudom, de már nem érzem annyira a súlyát.
Talán front volt, vagy nem tudom, de Marci iszonyatosan pörgött és neveletlenkedett, én pedig már nem tudtam mit kezdeni vele, és egészen kétségbeestem. Néha nehéz elviselni a bődületes mozgásigényét és hangosságát, és sokszor ezen felül pluszban "rosszalkodik", azaz nem fogad szót, de harmadszorra sem, hisztizik, mint egy hároméves, minden mondatomra "nem" a válasza... Mindezek tetejébe kapott beírást csütörtökön. Az ő elmondása szerint az iskolai mosdóban vizet töltött a kulacsába, miközben Józsi nevű osztálytársa löködte, piszkálta, mire ő megmondta Józsinak, hogy ha nem hagyja abba, le fogja önteni, és következetes gyerekként így is tett. A beírás szövegébe a társaival való rendetlen bánásmódon kívül még órai rossz magatartás is került. Nekem ez most az itthoni viselkedésével együtt sok volt.
---
Mindig fontosnak tartottam, hogy ne mondjuk a gyerekre, hogy rossz. Ő nem is rossz, nagyon igyekszem nem mondani neki ezt, és értelmesen elbeszélgetni vele arról, ha valamit nem jól csinált. Nem tudom, hogy ez megfelelő módszer-e, vagy szigorúbbnak kellett volna-e lennem vele már kisebb korától. Néha meg épp túl szigorúnak gondolom magam, vagy hogy nagyok az elvárásaim. De az, azt hiszem, jogos elvárás, hogy egy nyolcéves ne hisztizzen már úgy, mint egy dackorszakos két-három éves. Ha ez megszűnne, már sokkal jobban érezném magam. De a mindennapos veszekedés nagyon fáraszt. Tudom, ne veszekedjek... Nem is szeretnék, csak nem mindig világos előttem, hogy mi lenne a jó, mit csináljak, hogy mindenki jól érezze magát, de az is meglegyen, amit Marcitól szeretnék? Ez nem sok, a leckéje, némi itthoni segítség és este, fürdés előtt egy összepakolás. De jönnek az apróságok... hogy hogy tette le a ruháját és már megint nincs rajta papucs, és a sok ilyentől megint bosszankodni kezdek. Nem jó...
---
Aztán nap mint nap, amikor uzsonnázunk, kínál édességgel abból, ami még mindig van Mikulás óta, és amikor egyszer elfogadtam, olyan boldog volt. Bármikor szívesen jön sütit sütni, és imádja a testvérét, szívesen segít körülötte is, én meg meghatódom. Az én nagy, okos, jó nagyfiam. Most akkor melyik ő?
---
Aztán elmentünk a vadasparkba, hétvégén sokat társasoztunk, hétfőn volt fociedzése és átjött egy barátja is, és most valahogy jó... Farsangra is mehet egyelőre, mert nem úgy számolják a beírásokat, úgyhogy még van esély... és remélem, a hisztit kinövi.

2011. február 2., szerda

Új pulcsi

Aki nem olvasná a másik blogomat, annak itt is megmutatom Marci új pulcsiját, ma lett kész teljesen:

A bejegyzés nem titkolt célja, hogy írjátok-írjátok a megjegyzéseket, miszerint tök menő dolog egy ilyenben iskolába járni! Már persze csak aki tényleg úgy gondolja :) Mert Marci húzódozik :(
Ja, és kiesett ma megint egy foga :) Nem emlékszem, remélem, múltkor hetediket írtam, mert ez a nyolcadik :)

2011. február 1., kedd

Zsebpénz és csaták

A cím félreérthető, nem zajlanak nálunk csaták a zsebpénz körül :) Marci hetente 100 forintot kap, nem hordja magánál, és különben sincs az iskolában büfé, ahol elszórhatná butaságokra. Így aztán gyűlik-gyűlik egy kis köcsögben, amit tőlem kapott kölcsön erre a célra. Plusz ha néha kap segítségért vagy szülinapra, névnapra egy kis pénzt, azt is beleteszi, és időnként kitalál valamit, amire gyűjti.  Persze néha megkíván valamit, aminek a kedvéért kivesz a pénzéből, de ez nem gyakori, és nem butaságokat vesz. Meg is szoktuk beszélni, ha szeretne egy 900 forintos újságot a vacak műanyag játék kedvéért, amit mellé csomagolnak, hogy ha kicsit még vár, tesz a 900 forinthoz egy kicsit, akkor egy sokkal értelmesebb könyvet vehet azon a pénzen. Ez most csak egy példa volt, kisautót is vett már, vagy Regőnek névnapra fürdőjátékot. 
A téli szünet utáni első héten azzal jött haza, hogy az iskolában megint könyveket lehet rendelni, és ő szeretne egyet a zsebpénzéből. Elsőre megijedtem, hogy biztos valami vacak, amiről azt gondolná, hogy én nem veszem meg neki, de nem: a Híres csaták a világtörténelemből című könyvről volt szó, erről:



3D-s képek is vannak benne, és hozzácsomagoltak egy 3D-s szemüveget. Én is jónak találtam, mondtam is Marcinak, hogy ezt szívesen megveszem neki, nem is volt drága, de ő ragaszkodott hozzá, hogy ő szeretné kifizetni. Végül belementem, és nagyon büszke voltam rá, hogy a saját döntése alapján erre szeretné költeni az összegyűjtött zsebpénze egy részét :) Ma érkezett meg a könyv, tényleg nagyon szép és okos ismeretterjesztő, Marci nagyon örül neki.