Karácsony 2010

Ahogy lejjebb írtam, Marci idén a téli szünet nagy részlét az apukájánál tölti. 25-én délben jött haza, és akkor bonthatta ki az itt kapott ajándékait. Már előtte is sok karácsonya volt: 24-én reggel apánál, 25-én az apai nagymamájánál, és valamikor ezek között még Helga (apa barátnője) anyukájánál is. Kapott társast, könyvet, lézerkardot, Geomagot. A lézerkardot el is hozta, nem örültem neki, hogy ezt kapta, de ha már kapta, hadd játsszon vele. Itt már nem volt olyan ünnepélyes az ajándékozás, Marika néni átjött, Péter aludt, mert épp lázas volt, Regő is boldogan részt vett Marci ajándékainak megtekintésében. 

Kapott két társast, egy Twistert (ez az, amikor színes pontokra kell tenni kezünket-lábunkat, és a játékosok jól összegubancolódnak) meg egy érdekes táblás játékot, ami a kelta időkben, druidák főszereplésével játszódik. Regő hamar lefeküdt, mi ezzel a társassal játszottunk kettőt, mindkétszer Marci nyert. Kapott még két könyvet: a Harry Potter első részét, amit nemrég kölcsönkaptunk Emi barátnőmtől, és elolvastuk együtt - most már Marci maga is olvashatja a saját példányát - a másik pedig Kipling: Hogyvolt-mesék című, gyönyörű, nagy alakú állatmesés könyve, este három mesét is felolvastam belőle, és nagyon jókat nevettünk rajta. Jó előszoba lesz A dzsungel könyvéhez. 

Társasozás után elkezdtük nézni a Harry Pottert filmen, mert ezt is megkapta Marci a könyv mellé. Én is csak akkor láttam, amikor új volt a moziban 7-8 éve, úgyhogy mindkettőnknek új élményt jelentett. Közben ebédeltünk meg, majd a film végére Péter és Regő is csatlakozott.

Ezeken kívül még Marika nénitől kapott Marci egy műanyag bobot, reméljük, a hó is megjön hozzá hamarosan! Képek az ajándékbontásról:

A film után még kardoztunk egy kicsit a lézerkarddal, ami eközben sajnos eltörött, nem volt valami erős anyagból. Én menthetetlennek ítéltem, volt is sírás, de aztán Péter megjavította, de innentől csak légkardozni szabad vele :) Aztán még pár kör Twistert is játszottunk, és jött a vacsi-fürdés-mese-alvás.

Gyakorlatilag Marci azt a pár napot töltötte volna velünk a 25-e felén kívül, amit együtt töltöttünk volna Ságváron a szüleimnél, de mi az utolsó pillanatig hezitáltunk, hogy menjünk, mehetünk-e, hiszen Marcin kívül mindenki beteg. Végül Péter nem is jött, lázas volt, és mi Regővel is csak egy napra mentünk. De Marci maradt, most is a mamáéknál van, hogy Bencével és az új játékokkal is játszhassanak ott együtt. Sajnálom, hogy nincs velünk, és hiányzik, de jó ott neki :) Szóval 26-án ebédre értünk Ságvárra, közben beugrottunk Siófokra Dédipapához, mert ő sem tudott jönni, és átadtuk az ajándékát, egy fényképes naptárt. Ebéd előtt volt az ajándékbontás, Marci kapott Bencével közösen egy hatalmas versenyautó-pályát távirányítós autókkal, egy "Készítsd el a saját vulkánodat!" készletet, erre én is nagyon kíváncsi vagyok :) egy Lego társast és az Egyszer volt, hol nem volt... az élet sorozatot dvd-n. Ebéd után rögtön össze is rakták az autópályát, és amíg mi el nem jöttünk, azzal játszottak.

De vitte innen is a két társast és az egyik könyvet is, szóval jól elvannak Bencével :) Most beszéltem vele, jól érzi magát, és befalt egy csomó bundás kenyeret vacsorára :)

Elvált gyerek karácsonya

Marci három és fél éves volt, amikor szétköltöztünk az apukájával. Szerencsére, ha van ilyen, ez egy úgynevezett "jó válás" volt, és akkor is, azóta is Marcival kapcsolatban mindent meg tudunk beszélni. A karácsonyok változóan alakultak azóta, mindig megbeszélés alapján. A válás évében, azaz most már négy évvel ezelőtt albérletben laktunk kettesben Marcival, és az apukáját is meghívtuk Szentestére, ugyanúgy hármasban voltunk együtt, mint azelőtt, csak nem aludt nálunk. Nem volt benne semmi őszintétlenség, jó volt ez így akkor. Még 2007 karácsonyán is ott laktunk, de akkor már mintha valahogy osztottuk volna az ünnepet. Azóta van úgy, ha jól emlékszem, hogy egyik évben velünk, másik évben az apjáékkal van Marci Szenteste. 2008-ban költöztünk ide, akkor 25-én délután érkezett meg és örült az ajándékainak. 

Tavaly már Regővel ünnepeltünk, apjánál viszont épp akkoriban várták a kistestvért, aki ugyan január 10. körülre volt várható, ha jól emlékszem, de attól az időponttól fogva, amikor már bármikor jöhetett volna, Marci nem mehetett hozzájuk. Gyakorlatilag egy hónapig, Mikulástól január 15-ig, amikor végre megszületett a baba, nem mehetett az apjához, és karácsonykor is csak 25-én nappal. Nagyon sajnáltam akkor. Idén viszont pótol: december 20-án kezdődött a téli szünet, Marci 21-én délután elment az apukájához, és csak 25-én ebédre jön haza. Hagyományosan 26-án felkerekedünk, és elutazunk Ságvárra anyukámékhoz, ahol két-három napot töltünk tesókkal, unokatesókkal, nagyszülőkkel, dédipapával. Amikor hazajövünk, Marci újra apához megy, idén ott is szilveszterezik.

Ezúton kívánok boldog karácsonyt mindenkinek!

Fürdőszoba-takarítás és az első fürdés

Marci alapvetően egy nagyon segítőkész kisfiú, sok mindenbe be lehet vonni, amit együtt csinálunk. Olyasmikben kevésbé segítőkész, amit csak egyedül rábízok, mint pl. hogy vigye ki a szemetet, vagy pakoljon el a szobájában. De együtt sütni kifejezetten szeret, ha ő párosítja a zoknikat, és én hajtogatom, abban szívesen részt vesz, és ha az új fürdőszobát takaríthatja, az külön élmény, annyira, hogy a közös takarítás után ma egyedül is pakolta benne az apróságokat. Ez a fotó a vasárnapi közös takarításkor készült:

Ügyesen mosta a csempét - azért azon még egyszer átmentem utána - és tökéletesen, egyedül letisztogatta a törölközőszárítós radiátort. Ez pedig már az első közös fürdés, fürdőszoba felavatva 2010. december 19-én! 

Ma orvosnál jártunk, bár Marci jól van, de azért el- és bejött velem és Regővel, és a doktornő rutinosan megnézte az ő torkát is. Szinte már megszokott, hogy Regő a betegebb, de Marci torka a csúnyább, olyan immunrendszere lett az én beteges babából nyolcévessé nőtt fiamnak, mint a vas! Torokfertőtlenítőt kap és c vitamint, Regő is ezeket és lázcsillapítót. Marcinak egyébként kutya baja, ha nem nézik meg, nem is tudunk róla, hogy piros a torka.

Sakk és széklabirintus

Marcit egy ideje érdekli a sakk, talán már egy-két éve is. Óvodásként azért még nehéz volt neki elmagyarázni a szabályokat és a lépéseket, de persze akkor még bőven elég volt, hogy megjegyezze, melyik bábu hogyan lép és hogyan üt, nem is mindig sikerült. Ráadásul én sem vagyok egy sakkfenomén, egy időben sokat játszottunk Péterrel, amiből sokat tanultam, de tanítani azért nem tudnám. Ezért először a Sakksuli könyv vándorolt hozzánk kölcsönbe, ami még a mienk volt gyerekkorunkban, de én is úgy emlékszem rá, hogy némi kedvcsináló képes bevezető után nehezen érthetővé válik gyerekek számára, Marci sem sokáig forgatta. Aztán hozta a Mikulás az Első sakk-könyvem c. könyvet, aminek nagy sikere van, és Mikulás már két hete volt, tehát ez már nem egy kezdeti fellángolás. Igyekszünk mindennap sakkozni egy keveset, egyelőre a könyv alapján, állásokkal, kombinációkkal ismerkedünk, aztán ha már jól megtanultuk, majd önállóan is játszunk, és akkor már a könyv csak segítség lesz, végül már az sem. Ebben is meglehetősen gyors a felfogása Marcinak, a stratégiai gondolkodását kell még fejleszteni hozzá, hogy lásson két-három lépéssel előre is.

A széklabirintus pedig Marci tegnapi ötlete. A múltkori könyvespolc-átrendezéskor előkerült egy játékoskönyv Marci kisgyerekkorából, Trish Kuffner: Játéktippek című könyve. Most lelkesen vetette rá magát újra, pedig másfél-hároméveseknek való játékok vannak benne :) Regő még kicsi hozzá, Marci meg nagy. Keresi benne azokat, amiket valamelyikük élvezne, így született tegnap a széklabirintus:

Regő nem igazán jött rá, hogy ez most egy labirintus, amiben neki bujkálnia kéne, de azért jól elvoltak egy ideig :)

Moziban voltunk

Most, hogy utolértem magam ezzel az új bloggal, kifejtem elveimet arról, hogy szerintem mikor mit szabad megnézni egy gyereknek. Főleg azzal kapcsolatban vannak elveim, ami eredetileg könyv, irodalmi mű volt, majd megfilmesítették. Pici korától igyekeztem úgy nevelni Marcit, hogy először mindig a könyvvel találkozzon. Szerettem volna elkerülni, hogy a filmek, rajzfilmek által olyan kép alakuljon ki benne szereplőkről, regényhősökről, történetekről, amit nem ő képzelt el. Fontosnak tartom, hogy először jelenjen meg a saját fejében a belső kép, élje át szabadon, és csak aztán nézze meg úgy, ahogy valaki más elképzelte. Nagy vonalakban sikerült is ezt teljesíteni. Persze rajzfilmfigurákat, például Micimackót nem lehetett teljesen kikerülni, de a filmeket igen. Tévét nemigen néztünk, saját dvd-ink vannak, jól megválogatva. Rajzfilmből írt könyvet nem veszek, egyedül Nils Holgerssonnal találkozott így Marci, de azt a könyvet én kaptam még gyerekkoromban :) ja meg a Vukot látta előbb, minthogy olvasta volna, mert abból a könyv nagyobbaknak való, mint a film. Kicsit lebutították. De a Pán Pétert például először elolvastuk, aztán megnéztük bábszínházban, és a Hookot talán még ma sem látta Marci. Az eredeti, Milne-féle Micimackót is olvastuk már, vagy A csudálatos Maryt.

A fenti elmélet, logika alapján azt hiszem, a hatodik születésnapjára kapta Marci a hétkötetes nagy Narnia-könyvet, majd nem sokkal utána, amikor a könyvben már odáig jutottunk, az első filmet dvd-n: Narnia krónikái: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény. Ami ugyanis az első film, az a könyvben a második kötet.

Amikor megtudtam, hogy idén karácsonyra jön a moziba a harmadik rész, gyorsan megvettem a névnapjára a második filmet dvd-n: Narnia krónikái - Caspian herceg. Véletlenül pont pár héttel előtte kezdte Marci újraolvasni a könyvet, immár egyedül. Egy kötetben van meg nekünk a hét könyv, nem kis falat! Így aztán teljesen rákészülve, minden előzményt ismerve nézhettük meg ma a harmadik filmet: Narnia krónikái - A Hajnalvándor útja. Számomra is izgalmas, hol kicsit félelmetes, hol megható film volt, nagyon jól csinálták meg a könyv alapján, kihagytak annyit, hogy egy másfél órás filmbe össze lehessen hozni, de semmi lényegeset. Nekünk pedig ritka és nagyon várt alkalom volt végre egy kettesben-program. Én nagyon élveztem, és úgy láttam, Marci is. Természetesen volt pattogatott kukorica is, és Marcinak a ritkán megengedett Fanta. :)

Különféle levelek

Előre elnézést kérek a nem túl jó minőségű fotókért, este sötétben fotóztam két fontos dokumentumot. Az egyikhez kapcsolódó történet, hogy Marci szombaton sportprogramon vett részt az iskolával. Nem túl sok információt közöltek róla, Marci mesélte hetente többször, hogy edzettek rá ügyességi feladatokkal, padokon futással, szekrényugrással és mindenféle kombinált, játékos feladatokkal. A hétvégét az apjával töltötte, ő hozta-vitte a buszhoz. Enyingre mentek, és csak ekkor derült ki számunkra, hogy ez az országos szervezésű diákolimpia körzeti versenye! Szóval olimpikon a fiam :) A csapatával 6. helyezettek lettek, nagyon büszke vagyok rá! Íme az oklevél (mi is másolatot kaptunk, az eredeti az iskolában van, és a másolatot fotóztam)

A másik levél pedig már jó egy hete, tíz napja megszületett, csak az elküldést várta, mert nem tudtuk a módját. Korábban az ablakba szoktuk kitenni, ahonnan az angyalok el szokták vinni, de idén Marci féltette a széltől. Végül Marci szépen megcímezte, és ma rendesen feladtam postán a Mikulásnak. A levélbe pedig Marci a kívánságain kívül azt is beleírta, hogy kérjük szépen, továbbítsák a Jézuskának :) A levelet nem fotóztam, az mégiscsak magánjellegű :)

Szétválasztás

Van nekem egy blogom (helyesebben már egy halom :D) ami a Napló Regőről címet viseli. Viszont van nekem egy nagyfiam is, aki az említett Regő testvére. Sokszor szoktam róluk írni, hiszen testvérek, de sokszor születnek olyan posztok is, amelyek kifejezetten csak Marciról szólnak, így ezeknek kerestem egy új helyet. Ez lesz az, és a Napló Marciról címet fogja viselni. Átmásolom ide a Regőblogból a Marcis posztokat, aztán betöltöm Marci külön saját helyét az interneten :) Katától kaptam az ihletet, akit majd belinkelek, és aki külön blogot vezet a kisfiáról és a kislányáról.

Ide is eljutott

Na csak meghallotta a Mikulás, hogy errefelé is jó gyerekek laknak :) Amikor Marci hazaért az iskolából, elhúzta a függönyt...

... és ezt találta:

Gyorsan elkezdtük tálakba szedni a sok apró mandarint, mogyorót, aztán kibontotta a csomagot, kiborította a csizmát, közben Regő is megtekintette a maga ajándékait, és ezek a képek születtek:

Marci kapta az Első sakk-könyvem c. könyvet, nagyon örült neki, két kisautót (hm, én csak egyre emlékeztem, gyanús nekem ez a Mikulás...) és Marika néninél egy Boci mikuláscsomagot meg egy narancsot, valamint főleg az övé a mandarin és a mogyoró. Regő két könyvet kapott (hm, ebből is csak egyre emlékszem) zabkekszet, háztartási kekszet, a sütőtököt és sok-sok gyümölcsöt. Ja meg egy formakirakót :) fentebb játszik vele. Virgácsot senki sem kapott :)

Ságváron járt a Mikulás

A hétvégét ismét Ságváron töltöttük a nagyszülőkkel és a nővéremékkel meg az összes gyerekünkkel. Mi már péntek dél körül lementünk, nem bíztam az időjárásban, és akkor épp nem esett semmi, nem volt nagyon hideg és világos is volt, ideális körülmények. Ancsáék szombat délelőtt érkeztek. Regő csütörtökön benáthásodott, volt egy nehéz éjjelünk, el is gondolkodtam, hogy menjünk-e egyáltalán, de jókedvű volt, nappal jól aludt, nem lett lázas, egy sima kis nátha meg nem tarthatott vissza, pláne, hogy ez már az oltás mellékhatása is lehetett. Naszóval, a lényeg az, hogy pénteken már ott ebédeltünk, délután Regő jót aludt, Marcival játszottunk.

Szombaton aztán megérkeztek Ancsáék, és a négy gyerek egymásra talált. Regőnek talán kicsit sok volt, talán a nátha miatt is, nyűgösebb, anyásabb volt, mint máskor. Délután aztán, amíg a nagyfiúk kinn voltak a hóban, odabent megérkezett a kicsit korai Mikulás. Nem volt könnyű Marcit és Bencét a szükséges ideig kinn tartani, de végül sikerült :) Amikor bejöttek, ez a kép fogadta őket:

Jól látszanak a képen a Mama által készített mézeskalács szánok is, a nagyoknak nagyobb, színes cukrokkal, a kicsiknek kisebb, cukor nélkül. Nagyon ügyes Mamánk van nekünk :) Persze a fiúk rögtön szaladtak az ablakokat megnézni, hogy oda is jött-e a Mikulás - még szép, hogy jött :) Kaptak egy-egy csomagot, Marciéban főleg édesség volt, Regőében keksz és egy kis labda meg egy Mikulásos könyv. Jó volt nézni, hogy már ezek a picik is hogy örülnek a piros csomagnak :) Márk is kapott könyvet, mutatta az ablakban és ugatott hozzá: kutya is volt a könyv elején :)

A Mikulás havat is hozott, igaz, azt már jó előre, pár nappal korábban, kicsit megázott, kicsit megfagyott, nem volt az igazi, de azért vasárnap, amikor már szép tiszta, napos, hideg idő volt, nagyon élvezték a fiúk. Marci kinevezte a kertet téli vidámparknak, ahol Bence és ő üzemeltették a szánkópályákat két szánkóval, és mindenkit húztak néhány körre, aki játékból fizetett egy százast :) és persze azért mi is húztuk őket, nagy volt a forgalom!

Vasárnap délután, egy nagy alvás után pedig hazaindultunk, és most itthon várjuk, hogy vajon Ságvár felől erre indul-e a Mikulás? Jöhetne, mert itt csupa jó gyerek lakik :) Mivel este értünk haza, minden más, kipakolás, egyebek mellett már nem volt rá alkalom, így Marci ma reggel tisztogatta ki a csizmáját, és a másikban ment iskolába, hátha mire hazaér, lesz benne valami. Meglátjuk! :)

Adventi naptár

Nálunk évek óta ilyen az adventi naptár:

Egy vékony falapra festett-ragasztott kép, amelyen pici csillagok vannak megszámozva, a csillagokon számok és kampók, a kampókon számozott zsákocskák, a zsákocskákban ajándék. Vásárolt naptár, Marci körülbelül négyéves volt, amikor vettem neki, az volt az első év, amikor értelmét láttam. Csodával határos módon azóta is megvan az összes zsákocska! Emlékszem, abban az évben elkezdtem készíteni, de sehogy se készült el időben, ennek viszont olyan sikere van, hogy azóta is használjuk.

Az angyalkák ma Regő segítségével pakolták tele a zsákocskákat, és az első már hiányzik is :) Regő még ezekből nem kap, neki talán jövőre készítek sajátot.

Ságvári hétvége mézeskaláccsal

A hétvégét megint Ságváron töltöttük a szüleimnél. Péntek délután mentünk el a fiúkkal, és apránként lettünk egyre többen: a nővéremék a két gyerekkel szombat délelőtt érkeztek, a húgomék vasárnap. A fiúk különféle kombinációkban nagyon jól eljátszottak, kicsik egymással, nagyok egymással vagy mind a négyen. Márk és Regő között gyakorlatilag eltűnt a hat hét korkülönbség, ugyanazokat csinálják, okosak, ügyesek, aranyosak. 

A hétvége fő attrakciója a ságvári közös mézeskalácssütés volt. Már hagyomány a faluban, hogy az első adventi vasárnap előtt összegyűlik, akinek kedve van, és együtt sütik a mézeskalácsot. Marci és Bence előbb elmentek Mamával, és mire mi a délutáni alvás után megérkeztünk, nagyon sokat dolgoztak:

Már sötétben, öt óra után mentünk haza, jól elfáradtak a gyerekek, Regő jobban is aludt éjjel. 

Vasárnap, amikor már az egész család összegyűlt, remek alkalom volt arra, hogy megünnepeljünk mindenkit, akinek október második felében és novemberben volt szülinapja, névnapja. A húgomat, Ágit már emlegettem itt, ő 25 éves lett, a párja, Gábor 31, és ehhez még hozzájött Marci névnapja, úgyhogy volt torta, süti, ajándék, nagy családi ebéd. Marci számára ez az autók hétvégéje volt: kapott távirányítós autót, Hot Wheels kisautót, legóautót, sőt még Bence is teherautót rajzolt neki. Isten éltessen mindenkit!

Márton nap

Ma van az én nagyfiam neve napja :) Gyorsan megírom ezt a posztot, mert már nem sokáig tart :) 

A nap nem zajlott különösebben máshogy, mint máskor. Reggel séta az iskolába, küldtem vele kis doboz sütit a többieknek, amit persze elfelejtett szétosztani :) az ebéd ünnepélyesebb volt kicsit, mint máskor, stílszerűen libamell, és sütöttem tésztalibákat is. Mindkettő ízlett az ünnepeltnek :)

A délután is a szokásos módon telt, lecke, játék, kutyázás, kis filmnézés velem, egészen addig, amíg mindenki haza nem ért és Regő fel nem ébredt az alvásból. Gyorsan megterítettem uzsonnához, volt vakondtúrás torta Marci külön kérésére, a tésztalibák, meggyszörp, tea és az ünnepeltnek egy fél liter Fanta az ajándék részeként. Nagyon szereti ugyanis, viszont nem szoktam venni, csak ilyenkor, "egye fene" alapon. Evés előtt megajándékoztuk: tőlünk kapott egy szervízállomást a Hot Wheels autópályájához, egy filmet (a Narnia krónikái második részét) és egy könyvet: Berg Judit: Rumini. Mondtam is neki, hogy névnapra nem szokás ennyi mindent, mi se szoktunk, csak... egy játékot mindenképp szerettem volna, a filmet azért, mert néhány hét múlva jön a harmadik rész a moziban, és arra szeretném elvinni, a könyvet meg azért, mert ezt már pici korában megfogadtam, hogy könyvet minden alkalomra kap majd. Persze rögtön össze kellett rakni az autópályát és játszani, amíg én szeltem mindenkinek a tortából, aztán gyorsan befalni a maga részét, és újra játszani :) Regő a tortából nem kapott, a tésztalibákat viszont lelkesen falatozta :) Később ő is csatlakozott a játékhoz.

Vacsora előtt belenéztünk a filmbe is, majd utána gyors fürdés és "nem lehetne csak most, mert a névnapom van" kérésre amíg Péter Regőt öltöztette, meg amíg szoptattam, Marci még tovább nézhette egy kicsit. Aztán persze megvolt a szokásos esti összebújós könyvből mesélés is, Andersent mesélünk mostanában.

Miközben írtam, felébredt Regő, és amíg visszaaltattam, mégiscsak átcsúsztunk 12-ére :) Sebaj, mindenki tudja, hogy Márton napja november 11 - boldog névnapot, Marci!

Betegség megint

Regő minden másnap lázas. Múlt hét csütörtökön kezdődött, pénteken voltunk az orvosnál először, amikor még csak pici vírus volt. Hétvégén csak kis hőemelkedései voltak, de hétfő este megint láz, kedden orvos, akkor kapta az antibiotikumot, szemcseppet stb. Aznap nem is volt lázas, de szerdán megint. Csütörtökön nem, és nagyon jókedvű volt, örültem, hogy jobban van. Pénteken megint 38,5... Talán a szeme javult valamit, és csak néha picit köhög. Hétfőn megyünk vissza az orvoshoz, Marcit is viszem. Ő szerda este jött haza az őszi szünet apjával töltött részéről, köhög és náthás, de nem lázas és a szeme sincs begyulladva, tehát talán nem ugyanaz okozza. Nekem viszont egy az egyben ugyanazok a tüneteim, mint Regőnek, csak talán enyhébben, és sajnos képtelen vagyok lázas lenni, pedig talán segítene.

Viszont amikor mindenki épp jól van, akkor ilyen aranyosak ám:

A képen Regő kedvenc könyve látható :)

Ja, és az őszi szünet... Kirándulásokat terveztem, játszóteret kerti munkát és hogy jól mulatunk majd. Arborétumot, vadasparkot, Fehérváron, ráadásul a közeli végén épült szuper új játszótér, az újság is megírta  és nagyon dicsérik. Kölcsönkaptuk volna Bencét is péntektől vasárnapig. Ehelyett van betegség, benti játék, labdázás, benti hinta, Marci ki is mehet, de csak egyedül sajnos, vele társasozunk, fejtörőzünk, együtt is játszanak, és Marci naponta egy kicsit játszhat számítógépen és egy kicsit nézhet filmet is. Hétfőtől iskola - már ha mehet...

Kertész leszek

Tegnap kihasználtuk a gyönyörű, napos őszi délutánt, és faleveleket gereblyéztünk a kertben. Az utóbbi időben mindig gond, hogy Regővel mi legyen, ha a kertben dolgozunk: a járóka már nem jön be, a földön mászáshoz, leüléshez már hideg van, kint járni meg még nehéz volt neki, az utcán is, hát még az egyenetlen talajon, fűcsomón, falevélen. Ilyenkor igénybe szoktunk venni még egy embert, általában a nagymamát, de most ő nem érezte jól magát, úgyhogy gondoltam egyet, kivittem Regőt és a kedvenc könyvét, és letettem a hintaágy mellé.

Mellette gereblyéztünk Marcival, beszéltünk neki, ő meg egyszer csak úgy gondolta, elég ebből, és elindult egyedül a diófa felé :) Ma ment először egyedül a kertben, tökön-babon, akarom mondani diólevélen-kavicson át, métereket, csak néztem :) Látszik mögötte a hintaágy, olyan messziről jött idáig! Aztán később Apa elé is szaladt, amikor hazaért :)

Aztán hintáztak is Marcival, mármint Marci hintáztatta Regőt, meg körbemászták a hintaállványt.

És a végeredmény:

Felhívom a figyelmet, hogy Marci 130 centi magas, és a levélkupacot már egy kicsit széttúrta eddigre :)

Tegnap egyébként október 23-i ünnepség volt az iskolában, majd délután teadélután - evés, ivás, zene, tánc és vetélkedők - a gyerekeknek. Marci tavaly nem mehetett erre, mert "rossz" volt, így nagyon örültünk, hogy most mehet. Sajnos csak kedden délután szóltak, hogy jelmezben is lehet menni, valami Halloweenhez kapcsolódóban. Nagyon nem szeretem a Halloweent, abszolút nem tartom a mi kultúránkban ehhez az időszakhoz illőnek, de Marci örömét nem akartam elrontani, csináltam volna valamit, javasoltam egy egyszerű szellemjelmezt, de vámpír vagy csontváz akart lenni. Se anyagom, se annyira szuperanyu nem vagyok, hogy két nap alatt összehozzak valami ilyesmit, de nem is volt kötelező a jelmez. Most meg, amikor odamentünk, a fele nem volt jelmezben, a másik fele között meg volt minden, kinek mi volt épp otthon: bohóc, hercegnő, kalóz. Ilyet én is tudtam volna... Sajnos Marci nem érezte jól magát, csak állt mellettem, nem akart a barátaival játszani, haza akart menni. Talán ha nem csak várunk és nézzük a semmit húsz percig, hanem elkezdik a vetélkedőket, feloldódott volna... de így hazajöttünk. Az úton és itthon sokkal felszabadultabb volt, nem volt szomorú, csak én nem értettem igazán. Bár... ő mindig ilyen volt, sose volt nagy társasági ember, mindig úgy kellett rábeszélni a hasonló programokra. Erőltetni nem akartam, így lett utána a gereblyézés és a teraszról falevélkupacba ugrálás a program. Azt élvezte :)

Tesók

Marci és Regő imádják és gyűrik egymást, a gyűrés persze Marci részéről intenzívebb, amit Regő hol jókedvűen tűr, hol sikít.

Ma többféle új ügyességet mutatott be Regő: ma először tolta a szülinapjára kapott bébitaxiját. Rá akart tenni egy kisautót és azt tolni, de folyton leesett, így félkézzel tolta a taxit, a másikban vitte az autót. Ma először dobott be teljesen egyedül a formabedobóba egy formát, azt hiszem, a háromszöget, úgy, hogy a helyét is egyedül találta meg. És, mint a fenti képen is látszik, ma először építette fel a Montessori-tornyát, és miután erre rájött, megtapsolta és megéljenezte magát - persze mi is nagyon lelkesek voltunk - és hosszasan, elmélyülten eljátszott a toronnyal. Valamint rajzolni is próbált, amikor Marci leckét írt, elcsent egy ceruzát, és a padlón tett firkáló mozdulatokat, így elétettem egy papírt, és hagyott is rajta nyomot :) Leckeírás közben azzal is szórakoztatott, hogy felmászott Marci padjára, és ott tornagyakorlatokat mutatott be: felállás, leülés, magastartás, előrehajolva láb között átnézés. A közös leckeírás egyébként így néz ki: Marci szépen írja a leckéjét, mint a kisangyal:

Regő játszik, mint a kisördög:

Aztán ez lesz a vége:

Meg ez:

Marci egyébként ma azt mesélte, amikor hazaért az iskolából, hogy Judit néni azt mondta, aki kiabál, az plusz házi feladatot kap! Erre ő jelentkezett, hogy jaj de jó, ő kér, és kapott még vagy öt matekfeladatot - nem példát, hanem komplett szöveges és egyéb feladatokat a feladatgyűjteményből, és nagyon lelkesen megoldotta itthon :) Pedig állítólag nem is kiabált :)

Teszt

Virág blogján bukkantam ma egy kupac részképesség-felmérő teszt linkjére. Rögtön le is töltettem a másodikasoknak valót, és Marcival meg is csináltuk. Mármint ő csinálta egyedül, én a tesztvezető szülő voltam. A tesztek ugyanis kifejezetten szülő-gyerek párosok számára készültek. Jó hosszú, 10 A4-es oldal, és meglepetésemre Marci nagyon élvezte, lelkes volt és akart még ilyet, pedig egyes feladatok nagyon hasonlítottak az iskolai példákra. Végigmegyek a feladatsoron:

1. Beszédprodukció. A szülőnek bonyolult szavakat kell lassan, érthetően felolvasni a gyereknek, úgymint agnoszticizmus vagy szteatopigia, nagy részét magam sem értem. Nem is az a lényeg, hanem hogy a gyerek hallás után mennyire tudja visszamondani. 10 szó van, mindegyikkel háromszor lehet próbálkozni, ha elsőre sikerül, akkor 3 pontot kap egy szóra, ha másodikra, akkor kettőt, és így tovább. Marcinak 28 pontja lett a 30-ból, mert az agrometeorológia szó helyett kétszer egymás után agrameteorológiát mondott. Kiváló eredmény.

2. Beszédértés. Egy hosszabb, ismeretlen mesét kellett felolvasnom Marcinak, A pórul járt farkas címűt. Egy oldal meg még egy kicsi, utána tíz kérdés szövegértésből. Tökéletes válaszokat adott, egy hibája volt, az is olyan, hogy ha akarom, jó is lehet (Miért hívta meg a kutya lakodalomba a farkast? - Marci azt mondta, amit a kutya ténylegesen mondott, de az csel volt, és a helyes válasz a mögöttes ok volt, ha ez így érthető. Szerintem Marci válasza is értelmezhető helyesnek, de az értékelés szerint hibásnak vettem, így 9/10 pont.

3. Téri tájékozódás. Két oszlopban 8-8 nagyon hasonló, apró eltérésekkel rendelkező ábra, zöldségek vágódeszkákon különbözően elhelyezve, és össze kell kötni a teljesen egyforma párokat. Marci nyolc párból hatot talált el, az eredmény jó. 6/8 pont.

4. Vizuális memória (képi emlékezet). Hét apró ábrát nézhet a gyerek 10-12 másodpercig, van közte például arc, cipő, de számára ismeretlen elvont jelek is. Aztán letakarjuk a hét ábrát, és 24 közül kell kiválasztania őket. Marci hibátlanul teljesített, 7/7 pont :)

5. Auditív memória (hallási emlékezet). A szülőnek lassan, tagoltan fel kell olvasnia 12 egyszerű szót, mint víz, szemüveg, stb., majd a gyereknek fel kell sorolnia, hogy mire emlékszik. Ebben az egyben volt gyenge Marci, összesen háromra emlékezett, bár az értékelés szerint még ez is közepes eredmény. Ezt gyakorolni fogjuk, és látom a mindennapi életben is a nyomát: amikor olyanokat kérdezek, hogy "Nem figyelsz? Miért kell többször elmondani, mire megcsinálod?"  - na az ettől a gyengébb képességtől is lehet. Érdekes, Marci maga is kérdezte, hogy vajon miért tud akkor verseket könnyen megtanulni, talán mert dallama, ritmusa van? A kádban aztán szóláncot játszottunk, olyat, ami egyre hosszabb, memóriatréningező :)

6. Olvasási készség. Hat oszlopban egyre nehezedő szavakat kell felolvasnia a gyereknek, mérni kell az időt és számolni a hibákat. Marcinak ez 54 másodpercet vett igénybe, 0-100-ig kiváló az eredmény :) és két apró hibája volt, csak akadozott, nem olvasott ki rosszul semmit.

7. Nyelvi-helyesírási készség. Ez számomra nagyon érdekes és nehéz feladatnak tűnt, Marci kente-vágta. Tíz mondatot kell kiegészítenie úgy, hogy a beírandó szót egy kép jelöli, neki kell helyes toldalékokkal ellátva, jó helyesírással beírnia a mondatba. Például: Feri ládába rakta az érett (.........) és a mondat előtt két körte rajza áll, helyes válasz a "körtéket". Minden jól ragozott, jól felismert és helyesen írt szó 3 pontot ér, Marcinak 30/30. :)

8. Számolási készség. 30 darab számtanpélda, 15 összeadás és 15 kivonás, hat oszlopban, az oszlopok egyre nehezebbek külön-külön az összeadásnál és a kivonásnál. Mérni kell az időt és számolni a hibákat. Marci hibátlanul oldotta meg a feladatot, de 153 másodperc alatt. Az értékelés szerint 151 másodperc feletti időeredmény már nagyon gyenge. Kíváncsi voltam, megcsináltam én is, 80 másodperc feletti eredménnyel, ami még jónak számít (90-ig jó). De én nem vagyok másodikas, októberben... szóval ez az időértékelés ne tűnik nekem reálisnak, esetleg a tanév végére gyorsulhat. 0-60 másodperc a kiváló eredmény - 30 példára, az 2 másodperc/példa... Én azt mondtam Marcinak, nem gyorsaságra akarom tanítani, hanem inkább lassabb, de alapos munkára. Legyen hibátlan a lassúság árán.

Nagyon büszke vagyok rá, szerintem szuper eredmények! Be is viszi holnap az iskolába megmutatni :)
A tesztet - és nemcsak ezt, hanem háromévestől egészen az 5-6. osztályos korcsoportig - bárki letöltheti innen. 

Csókakői kirándulás

A mai délutánra Marci iskolája buszos kirándulást szervezett a csókakői várba és az azt körülvevő erdőbe. Szülők, barátok, testvérek is mehettek. Én is szívesen mentem és vittem Regőt is, de nem mertem még buszra szállni vele, hogy bekötetlenül üljön az ölemben, inkább autóval mentünk a busz után. Na de ne vágjunk ennyire a dolgok elébe, reggel még erősen bizonytalankodtam, hogy mi is menjünk-e. Ugyan szép időt ígértek, de reggel köd volt, aminek sehogy sem akaródzott felszállni, és a Nap sem nagyon akart előbújni. Aztán nagy nehezen rávette magát, hogy segítségével az úrhidai iskolások kirándulhassanak egy jót - és velük Regő is. Aki miatt ugyan volt még egy bizonytalankodásom, ugyanis rá abszolút nem jellemzően csak egy órát aludt délelőtt, biztos voltam benne, hogy így nyűgös lesz, de a napsütés meggyőzött, akkor is megyünk.

Az indulásunk is viccesre sikerült, kétszer szaladtam vissza - először a pénztárcámat hagytam itthon, aztán a babakocsit. De végül csak elindultunk. Gondoltam, Regő majd alszik az autóban. 40 perc volt az út, szépen mentünk a busz után, Marci a buszon a barátaival, Regő mögöttem, de egy szemhunyást sem aludt. Gondoltam, majd a jó levegőn.

Csókakő körülbelül 20 kilométerre van Székesfehérvártól, azaz bő 30-ra Úrhidától, sajnos a 81-es út mellett. A Vértes szélén található, a Vértesi Natúrparkban, és a móri borvidék Ezerjó Borútja is átmegy rajta. Gyönyörű, csendes, friss levegőjű hely, amely felett, a Csóka-hegyen a Csák nemzetség által épített vár áll. A vár különlegessége, hogy folyamatosan építik. Nem tudom, hány ilyen van Magyarországon, biztosan nem sok, de a csókakői várnál én 2001-ben jártam először és talán 2004-5-ben utoljára, és mindkét látogatáskor hatalmas változást tapasztaltam az előző állapothoz képest. Amikor először láttam, egy itt-ott pótolgatott rom volt a vár, másodszor látványosan nagyobb volt ahhoz képest, és a környezete is szépen kiépült, most meg leesett az állam. A képen látható állapotban van, hatalmas falakat építettek néhány év alatt, a korábban is meglévő pihenőhely a vár alatt tovább bővült, padok, tűzrakóhelyek, esőházak, egy szép új játszótér, mosdók, emlékmű, szobor található itt... Mindez a Csókakői Várbarátok Társaságának köszönhető, akik az önkormányzat segítségével, de társadalmi munkában kőről kőre építik a várat. Nagyszerű kezdeményezés, mindenütt így kellene lennie! Persze maradhat néhány rom is :)

Szóval, a busz megállt a falu központjában, a templomnál, az iskolások onnantól gyalogoltak. Mi Regővel felmentünk autóval a vár alatti pihenőig, ahol parkoló is van. Kicsit játszótereztünk, és már fel is ért a csoport. A várhoz két út is vezet: az egyik kényelmesen, akár autóval is járható, a másik a vár mögött, az Országos Kéktúra ösvényéről tér le, sziklás, vadregényes, lépcsős. Felfelé az elsőt választottuk. A negyedikes, hatodikas kislányok rögtön rávetették magukat Regőre, versengtek, hogy ki tolhatja a babakocsit hegynek felfelé :) a nyiszlettebbje meg irigykedett, hogy milyen jó a babának :) A várba felérve minden szülőhöz öt-öt gyerek csapódott, Regőt magamra kötöttem meitaiban, és így jártuk be az utolsó látogatásunk óta hatalmasra nőtt várat. Gyönyörű volt az idő és a kilátás, mivel a vár a Vértes szélén van, alattunk a falu, szőlődombok, szemben a Bakony, szintél alattunk és kicsit jobbra a Móri-árok, és az ég külön a mi kedvünkért hihetetlen felhőjátékot rendezett. Fotók a telefonomban vannak, ha le tudom tölteni és jók, hozom őket! Regő is élvezte, még nevetett is a meitai-ban, ahogy másztuk a vár köves ösvényeit, meredek lépcsőit. 

Lefelé menet két csoportra oszlottunk, a vagányabbak a másik úton, a vadregényes ösvényen mentek le a várból, természetesen Marci is, a kisebbek, néhány lány, más kistesók és mi pedig ugyanarra, amerre felfelé jöttünk. Leérve betértünk az erdőbe a kék jelzésen, és rövid babakocsis séta után találkoztunk a rövidebb úton a várból odaért csapattal. Gyönyörű itt az erdő, őszi színek, gombák, kövek, hegyoldalból kiálló hatalmas sziklák... és harapni lehet a levegőt.

Innen együtt indultunk tovább, a babakocsit itt-ott át kellett emelni kövesebb részeken, de lelkes segítőim voltak :) Viszont azt is megállapítottam, hogy a hatodikasok már jobban figyelik a telefonjukat, mint az erdőt... ami szomorú, ilyen téren is kellene egy kis kultúrát tanulniuk, de erre jók az ilyen kirándulások, ezért jó, hogy az iskola, konkrétan Bán Balázs földrajztanár megszervezi.

Kisvártatva egy elagázáshoz értünk, emlékszem, itt már Regő karban volt, és a lányok tolták az üres babakocsit. Próbálkoztam újra a meitaijal is, de már nem jött be. Számítottam nyűgösségre, már délután négy óra volt, és ahhoz képest, hogy fél tíz óta nem aludt semmit, abszolút nem volt vészes. Az elágazásnál ismét a vagányabbja erőltetett menetben felmehetett a kilátóhoz, az már nem volt járható út Regővel, tehát megint egy-két lánnyal, kistesóval és szülővel visszafordultunk. Regő egy kicsit sétált is, mint egy rendes túrázónak illik :) karomban is jött, nyakamban is, egyszer leültettem egy nagy, majdnem kocka alakú sziklára.

Már nagyon vártam, hogy kiérjenek Marciék is az erdőből. Az otthon maradó szülők úgy tudták, hogy fél hat-hat felé ér haza a busz, és ekkor már majdnem fél hat volt. De szerencsére perceken belül megérkeztek ők is, lelkesen, kipirultan, és megrohamozták a játszóteret :) A játékokat azonban nem teljesen rendeltetésszerűen használták, így Balázs bácsi hamar kiparancsolta onnan őket, meg amúgy is késő volt, és indultak le a buszhoz. Mi is lementünk autóval, Marcit is felvettük ott, és indultunk haza!

Marcit Fehérváron letettük az apjánál, vittük az iskolatáskát is, mert hétfőn ő viszi iskolába, sőt még a leckét is megcsinálta itthon a kirándulás előtt!

Nagyon szép délután volt, élményekkel, jóleső fáradtsággal és Regő első túrájával :)

Fogadóóra

Igazam volt :) Eddig legalábbis!

Tegnap volt fogadóóra az iskolában, és csupa jó hangzott el :) Megnézhettem az év eleji felmérőket, egyik szebb, mint a másik. Persze előtte sokat gyakorolták a feladatlapot. Megmutatták Marci rajzait is, leesett az állam. Teljes képet betöltő színes festmények, egy alaposan kidolgozott sárkány... A viselkedésére sincs panasz, persze nem változott angyallá a nyáron, de ha rászólnak, szót fogad, lehiggad. Judit néni szerint tipikus, hogy az iskolában jó, otthon elevenebb egy gyerek, de ez a jobbik verzió, számomra meg olyan, mintha egy fejlődési lépés lenne, hogy tavaly még fordítva volt, most meg így. Sok gyerekre mondták, hogy már tavaly is ez a felállás volt, és Marci a harmadik legfiatalabb az osztályban (mint kiderült, tegnap kérdeztem rá, eddig csak sejtettem) lehet, hogy ő most jutott el idáig. Jaj, csak maradjon így! Persze még jobb lenne, ha itthon is javulna, de én nagyon elégedett és büszke vagyok így is.

Az iskolában időnként lehet könyveket kapni, volt egy nyomozós-kémes, ami nagyon tetszett neki mindenféle apró trükkökkel, titkosírásokkal, ilyesmikkel, azt megrendeltem neki. Hétvégén pedig gyakorlatilag egyedül sütött muffint, minimális segítséggel, máig azt hordta tízóraira az iskolába :)

Az első hónap eltelt

Sorakoznak a jegyek Marci tájékoztatójában, és eddig mind ötös :) Magyar, matek, rajz (!), technika (!), testnevelés. Kék, zöld, fekete, piros, csillagos ötös. :) Nagyon büszke vagyok rá. Magatartás- és szorgalom jegyeket még nem kaptak, de a tanító néni már elmondta, hogy szeptemberre Marci szorgalma ötös, a magatartása négyes lesz :) Morfondírozom rajta, hogy mitől lehet ez most. Persze egy hónapból még nem kell messzemenő következtetéseket levonni, még "elromolhat"... de valahogy úgy érzem, nem fog. Most sikerül neki, és meglátják az iskolában is, hogy ő az én jó kisfiam!
Biztosan igaza van a pszichológusnak, hogy egy gyerek nagyon sokat érik egy nyár alatt, megérti és elfogadja az iskola lényegét, a szabályokat, kicsit lehiggad. Mondjuk itthon nem nagyon látszik Marcin ez a lehiggadás :D Az is számít, hogy számomra meglepetésként hat és fél évesen az egyik, ha nem a legkisebb volt elsőben. Ez még most is így van persze, de már egy év tapasztalataival felvértezve. Tudott olvasni és nagyon jól számolt, sokkal kevesebb újdonság volt számára az iskolában, mint most, másodikban, tehát most jobban le is kötik.

Itthon viszont nagyon hisztis tud lenni, lassan olyan már, mintha a dackorszakból átmenet nélkül menne a kamaszkorba... és a hisztit nagyon nem bírom, főleg egy hét és fél éves nagyfiúnál, amikor eltorzult arccal bömböl... Ez az egy, amit abszolút nem tudok elviselni. A másik, ami nehéz feladat, de számomra sokkal jobban kezelhető, hogy Marcinak muszáj mindig mindenről elmondania a véleményét. Olyasmikről is, hogy de szerinte igenis lehet a mikróban melegszendvicset sütni. Ez nem is lenne baj, mondom is neki, hogy számomra nagyon fontos a véleménye, és én is ilyen voltam-vagyok, de nagyon fontos a megfogalmazás, az előadás is. Sokszor hangzik határozott tiltakozásnak a véleménye, amiből veszekedés lesz. Igyekszem ebben segíteni neki, mert azt szeretném, ha ez a képessége, hogy vállalja és elmondja a véleményét, megmaradjon később is, de tanuljon meg kulturáltan vitatkozni.

Nem akarom így egy hónap után elkiabálni, de annyira fogok örülni, ha ebben az évben minden rendben lesz! :)

Croissant

Maimoni blogján találtam pár napja a nagyon csábító croissant-receptet. Bár az a kép él bennem magamról, hogy nem vagyok valami jó sütésben, pláne kelttésztában, ez annyira jól nézett ki, hogy úgy gondoltam, muszáj megpróbálnom. És akinek ilyen segítsége van :) Tegnap be is vásároltunk hozzá, és ma elkészült a süti. A tésztát robotgéppel gyúrtam, már ezért is kikaptam Marcitól, ő szeret gyúrni, dagasztani kézzel, de akkor épp vonatpályát épített, és olyan jól elvolt :) De a többi tevékenységben lelkesen segített, én meg fotóztam, amit tudtam:

Belisztezte a gyúródeszkát:

Nyújtotta a tésztát:

Bevagdosta:

Hajtogatta:

Aztán együtt töltöttük és tekertük, ő pedig megkente felvert tojással a kifliket:

És íme a végeredmény, kóstolás még nem volt, mert friss-meleg, de finomnak néz ki :)

Köszönjük a receptet és a délelőtti programot Maimoninak!

Szülői értekezlet

Jó volt tegnap a szülői, direkt élveztem. Tavaly az apja volt ott Marcinak, mert Regő bő egyhetes volt, nem akartam egy órára sem itthon hagyni még. Jó elmenni, kicsit benne érzem magam az iskola életében, belelátok a fiam napjaiba, persze szülőin nem mondanak konkrétan egy gyerekről sem semmit, azt csak fogadóórán. Illetve rákérdeztem, hogy most jó-e Marci, azt mondták, hogy egyelőre nem volt vele probléma. Jaj, csak maradjon is így, váljon be a tavasz végi jóslat, hogy egy nyár sokat számít, sokat érik a gyerek! 

Elmondták a tanév rendjét a második félévig, jó hosszú lesz az őszi és a téli szünet is, jövő héten pedig akadályverseny lesz a sárpentelei erdőben, remélem, az idő engedi majd. Marci focira fog járni hétfő délutánonként, és volt igényfelmérés úszásra is, jelentkeztem, az óvodával együtt szerveznek egy busznyi gyereket. Más szakkörre nem jár, elég a sport.

Idéntől megint osztályzás van. Hááát... Én jobban szerettem volna a szöveges értékelést, ha jól csinálták volna. De itt csak egy sablonszövegből válogatták ki a gyerekekre illő mondatokat. Én úgy tudtam, hogy ahol a szöveges értékelésnek nagy hagyománya van, például a Waldorf oktatásban, ott igazán személyre szólóan elkészítik minden gyerek értékelését. Itt meg csak olyan sablonmondatok, hogy órán figyel/nem figyel, megfelelő aláhúzandó. És még erre is panaszkodnak a tanítók, hogy uramisten, mennyi munka! Egy alaposabban kidolgozott értékelés mennyi munka lenne? Na, ennél talán tényleg jobb a jegyre osztályzás. Félévkor még szöveges értékelést kapnak, év végén rendes bizonyítványt, és addig is osztályoznak év közben. Van piros, kék, zöld és fekete jegy, meg még csillag és fekete pont is, ember legyen a talpán, aki kiigazodik...

Mindenesetre Marci lelkesen jár, ügyes, ma, hogy hiányzik, szépen megcsinálta az olvasás és matek pótlást. Ez is maradjon így... :)

Kreatív Marci

Marci nem szeret rajzolni. Festeni sem, meg kifestőzni sem, meg egyáltalán. Én mindig szerettem volna, hogy szeressen, mert én viszont szeretek, meg vágytam a gyerekrajzokkal kitapétázott szobára, a szülinapra kapott aranyos kis rajzokra... na ezekből kimaradtam. Azért van szuper itthoni rajzolós doboza, ceruzái, filctollak, zsírkréták, festékek, temperák, gyurma, minden, ami kell, hogy ha kedvet kap, alkothasson. Az évek alatt azt vettem észre, hogy ha szabadon alkothat - vizesen pacsmagolhat festékkel, színeket keverhet, temperával tubusból maszatolhat, ceruzával vagy filccel labirintusokat, térképeket, űrállomásokat rajzolhat, gépeket tervezhet, az más. Az tetszik. Ha én kérem, hogy a mamának rajzoljon virágot a névnapjára, azt már nem, és persze az óvodai, iskolai feladatokat is kevésbé. Ennek megfelelően a kézügyessége sem csúcs, mert erőltetni azért nem akartam, és balkezes is, úgy nehezebb a jobbkezes világban. Oviban még lehetett azt mondani, hogy nincs kedve rajzolni, és kaphatott más feladatokat, persze így bajban volt nagycsoportban az ügyes csoporttársai között, amikor már muszáj volt. Szerintem ha ott is engedik szabadon, mint pl. a Waldorf tanítás szerint, akkor nem maradt volna mindig ki belőle, és nem utálta volna. Iskolában viszont már nem volt pardon, voltak is ebből problémák. Előfordult, hogy egyszerűen nem rajzolt, vagy amikor a család volt a feladat, egy barna pacát tett a lap közepére, és ennyi. Nagyon meg voltam hatva, amikor anyák napjára lerajzolt engem, alattam fűvel, virágokkal, felettem kék éggel, kék ruhában, és még az apró részletek is stimmeltek, mint a kék szem, barna haj - azaz nemcsak egy emberfigura volt, hanem Anya.

Tegnap azzal lepett meg, hogy rajzokat hozott haza az iskolából - ami nem kötelező munka volt, hanem amikor készen volt a feladattal, akkor készítette. Persze gépek, tervek voltak rajta, amit ő szeret, de színes és szép volt, ki is mágneseztem a hűtőre. Utána azzal a tervvel állt elő, hogy játékot fog készíteni, kártyákat, amikre rajzol, és szabályt is talál ki hozzá. Már egyszer volt egy hasonló terve, de az valahogy túl bonyolultra sikerült, hiába, a társasjáték-készítés egy külön szakma :) Ma leckeírás után viszont tényleg nekiállt. A kártyákat Regő fakirakó játéka ihlette, amibe egy hajó, egy repülőgép, egy autó és egy mozdony alakú fafigurát lehet beilleszteni. Marci 4x4 kártyát rajzolt a négy különböző járművel, mindegyikre sebességeket is írt, és szabályokat alkotott, a klasszikus autós kártyához hasonlóan: kitesszük az asztalra a kártyánkat, és akinek a kártyáján nagyobb a sebesség, az nyer. Hogy aztán a nyertes és a vesztes mit csinálhat, meg hogyan tovább, arra vannak még további szabályok is, de egyelőre nem sikerült felfognom. De iszonyatosan büszke vagyok az én kreatív nagyfiamra! A végeredmény:

Iskola, iskola...

...ki a csuda jár oda? Hát például az én másodikas nagyfiam :)