2011. április 25., hétfő

Katedrális

A húsvétról szóló bejegyzés a Regőblogban kapott helyet, Marci ajándéka, a roller is ott szerepel. Ságváron focilabdát kapott, amit ott hagytunk, hogy ott tudjanak Bencével focizni, meg egy tollast, amit viszont hazahoztunk. Ancsáék viszont elhoztak egy nagy doboz fakockát, amivel otthon nemigen szoktak játszani. Nagyméretű kockákból áll, sok natúr színű is van közte, de persze piros, kék, sárga, zöld is. Az esős húsvétvasárnap délelőttön a fiúk kiborították, és Marci igazán szép, szimmetrikus építményt alkotott, amire én mondtam építkezés közben, hogy katedrális - tényleg olyan is:

2011. április 20., szerda

Pöttyös Marci

Kisfiam péntek reggel elment az iskolába, ahová az apukája ment érte, vitte aikidora, majd haza hozzájuk. Ott töltötte a hétvégét, apa hozta hétfő reggel iskolába, így én hétfő délben láttam legközelebb. Pár pötty volt a nyakán, kérdeztem, megcsípte-e valami? Á nem, mondta Marci, a fején is van, annyi csípés nem lehet... Na, mondtam, húzd csak fel a pólódat... Ahogy megláttam, indultunk is a gyerekorvoshoz, bár a diagnózist már magam is tudtam: bárányhimlő. Doktornő szerint hétfőn már 3-4 napos fertőzés volt a pöttyök alapján, így az apja észre kellett volna, hogy vegye... Mindegy, ha észreveszi, se lett volna másként. 
Így aztán Marcinak meghosszabbodott a tavaszi szünet. Csak holnap kezdődik hivatalosan, de ő már kedd óta nincs iskolában. Ma elmentem a leckéjéért, szerencsére nem marad le nagyon, csak a keddi iskolai munkát és leckét kellett bepótolnia, mert ma már játszós, szemétszedős napot tartottak.Így néz ki most Marci (zuhany után, behintőporozva, mert mentolos hintőport kapott viszketés ellen:

Egyébként jól van, kicsit viszket és hősiesen nem vakarja, naponta többször zuhanyozom, hintőporozom. Ami szomorú: nem mehetett hétfőn focira, pedig jöttek a Videoton focistái, el is bőgte magát szegényem :( Valamint a húsvétunk nagyon meg lesz bolygatva. Regőt innentől lappangónak és fertőzőnek tekintjük, így a ságvári nagy közös családi húsvét elmarad, illetve lerövidül. Úgy szokott lenni, hogy itthon már péntek reggel jön a nyuszi, péntek este elmegyünk Ságvárra, ott szombat délután nyuszizunk Bencéstül, Márkostul, ráadásul Márk névnapja is van. Aztán sonkás-tojásos húsvéti vacsora, vasárnap pedig ebéd után szoktunk hazajönni, hogy a húsvét másik felét Marci apjáékkal töltse. Most Marci már elvileg nem is lesz gond, a doktornő szerint biztosan nem, de mivel Regő fertőző, ő nem jöhet :( Ha Marcinak már tényleg csak pörkei lesznek, és Regő még nem lesz nyűgös beteg, akkor mi ketten elmegyünk szombat délutánra, és ennyi az idei húsvét. Amit nagyon remélem, hogy Dédipapa temetésére mindketten meggyógyulnak!

2011. április 15., péntek

Dédipapa Marcival

... amikor Marci még csak két és fél hónapos:

Marci első névnapján, nyolc hónapos múlt:

Nagyjából ötéves Marcival és két és fél éves Bencével, viszi őket zsilipet nézni:

2011. április 13., szerda

Dédipapa elment

Bár nagyjából ugyanaz az olvasótábor, mint a Regőblogon, itt is hírt adok Dédipapa haláláról. Marcinak ő volt az egyetlen dédszülője. Amikor hazajött az iskolából, kicsit féltem, hogy mondom meg neki, vagy hogyan fog reagálni. Az első halottja... Aztán egyszerűen az ölembe ültettem, és megmondtam. Kerekre nyílt szemekkel kérdezte: Tényleg? - ő nem látta a kórházban annyira betegnek. Aztán rögtön neki is az jutott eszébe, hogy akkor most már nincs egyetlen dédszülője sem :( erről elbeszélgettünk, aztán mindenféle gyakorlatias dolgot kérdezett, ez annyira jellemző rá. Hogy mi lesz a házzal, meg Papa holmijával, és hogy Papa is felajánlotta-e a szerveit (a napokban olvastunk szervátültetésről). Később Regővel zenélni kezdtek, mondtam nekik, hogy most nem pont abban a hangulatban vagyunk, akkor előhozta a xilofont, mondta, hogy ő is szomorú, és a xilofonon szomorú zenét játszik. Azt is kérdezte még, hogy szerintem ő jobban szerette-e Rexi kutyát, mint a Dédipapát, mert amikor Rexit elajándékozták a szüleim, akkor sírt, most meg nem. Azt válaszoltam, hogy biztosan nagyon szerette mindkettejüket, nem feltétlen a sírásból derül ki ez :)
Ebéd után elutaztunk Ságvárra, hogy együtt legyünk kicsit a nagyszülőkkel és a testvéreimmel. Olyan jó volt... Beszélgettünk, szomorkodtunk, de olyan nyugodtak voltunk, és Regő szószátyár aranyossága kicsit felvidított mindenkit. 
Fogok hozni régi képeket, amiken Dédipapa van kicsi Marcival, de ezek csak papíron vannak meg, szkennelni kell.
Útközben még arról is beszélgettünk Marcival, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy az utóbbi években megismertük Kató nénit, aki Regő dédnagynénje, Marci befogadta pót-dédinek, és reméli, hogy száz évig fog élni :) Hát, addig már csak 15 :)

2011. április 8., péntek

Vacskamati

Eljött az ideje idén is az úrhidai Géza Fejedelem Általános Iskola tanulói által rendezett Ki mit tud?-nak. Természetesen szeretettel várják rá a szülőket, testvéreket, érdeklődőket. El is mentünk Regővel, a többiek nem voltak itthon, illetve Péter időközben hazaért, és eljött Regőért, aki eleinte érdeklődött, csodálta a lufikat és a gyerekeket, de aztán már elkezdett az ölemben ugrálva lelkesedni :) 

Marci és a második osztály Lázár Ervin: A fájós fogú oroszlán című meséjét adták elő, Marci volt Vacskamati. Ügyes volt, szépen mondta a szövegét, kaptak tapsot :) A képek sajnos nem lettek a legjobb minőségűek, kevés volt a fény, ami van, az ilyen:


Egyébként kifejezetten szórakoztató volt az egész műsor, nem éreztem úgy, hogy ez csak egy egyszerű kis iskolai előadás lenne. Nyolc osztály van és néhány szakkör, ezek összesen több, mint húsz mesét, verset, zenedarabot, táncot, paródiát, kabarétréfát, dalt adtak elő, még egy kisfilm is volt arról, hogy mi történik, ha az ötödik osztályban kitör a káosz :) Az előadást reklámblokkok szakították meg, mégpedig úgy, hogy az első blokkban levetítettek három-négy retro reklámfilmet, a további blokkokban pedig ezeket játszották el a gyerekek. Azzal a kellemes élménnyel jöttem haza, hogy ha ilyenek a fiatalok, akkor nincs nagy baj. Van humoruk, vannak ötleteik, kreatívak, bátrak, ügyesek. És talán itt falun kisebb az esély, hogy megfertőzik őket különféle ártalmas dolgok, amikkel a városban hamarabb találkoznának.

Kicsi fiam

...tegnap a járókában olvasgatott egy kiselejtezett pelenkázólapon. Nem, nem tévesztettem el a blogot, Marci volt az :D

2011. április 6., szerda

Marci, Mira, Mátyás

Mióta szépen kitavaszodott, Marci egyedül is kijárhat az utcára biciklizni, szigorúan megszabott keretek között persze. Idővel legtöbbször mi is utána megyünk Regővel és a kismotorral. Ilyenkor szoktunk találkozni az utcánkban lakó Dorkával és két kislányaival, Mirával és Lilivel. Marci szempontjából Mira az érdekes, négyéves kis szőke kislány, és úgy vettem észre, imponál neki a nagyfiú, akivel játszani lehet, aki érdekes dolgokat talál ki, de aki segíteni is tud neki például dombot mászni, és nem zavarja, hogy ő mennyivel kisebb. Múltkoriban elkísértük haza Miráékat, Mira is kihozta a biciklijét, aranyos kis pótkerekes, műanyagdíszes kislánybicikli, és versenyeztek. Ez azt jelentette, hogy Mira tekert ezerrel, Marci pedig vigyázott, hogy ne előzze meg. :) Le akartam fotózni Marcit a biciklijével, Mira pedig határozottan mellé állt, előtte meg lekváros buktát evett, úgyhogy íme itt az én fiam, a biciklije és a lekvárbajszos, szőke copfos Mira :)

Na jó, a bicikliből nem sok látszik :)
A címben említett Mátyás pedig az új szerzemény Ságváron, a kiscsikó, akit apukám a legutóbbi ottjártunk óta vett. Sajnos a róla és Marciról készített képeim nem lettek jók, nem ismerte fel őket a számítógép, de itt van Mátyás:

Marci nagyon ügyesen vezette kötőféken, sétáltatta, simogatta, etette. Jó volt nézni őket. Nagyon örülök annak, hogy a fiaim így nőnek fel, hogy látnak közelről állatokat, falusi életet, mindent, ami ezzel jár.