2011. május 20., péntek

Karatevizsga

Tegnap Marci levizsgázott karatéból. Nem jár különórára, hanem az iskolai testnevelésórák egy részében van karateedzés. A vizsga nem volt kötelező, de aki jövőre is szeretne karatéra járni, annak ajánlott, és Marci szeretett volna. Sajnos a képek nem lettek túl jól az egyik oldalról beáramló fény miatt, de azért a lényeg látszik :). Marci nagyon ügyes volt, igaz, néha nézte a partnerét is, hogy ő hogyan csinálja :) Beszéljenek helyettem a képek:



Készítettem rövidke videókat is:


Remélem, jól láthatóak, megküzdöttem velük, mire sikerült felkerülniük ebbe a bejegyzésbe :) Ezek pedig már az oklevélátadás pillanatai:



Marci nagyon büszke volt magára - én is rá :)

2011. május 19., csütörtök

A Kihívás Napja

Jó ebben a faluban élni, különösen, mióta alkalmazott egy pörgős, jó szervezőkészségű művelődésszervezőt, aki ki se fogy a programokból. Kihívás Napja tavaly is volt, de idén egész nap tartott, éjfélkor már kezdődött fáklyás felvonulással, reggel a buszmegállókban tornával a munkába, oviba, iskolába indulóknak, aztán csatlakozott az iskola, az óvoda, délután családi programok voltak, este tábortűz... Tanítás sem volt, az egész iskola álló nap sportolt :)
Marci reggel biciklivel ment iskolába, reggeli tornával kezdtek, szerencsére az időjárás Úrhida és a kihívás mellé állt, gyönyörű idő volt. Aztán fel se tudom sorolni a programokat. Volt tánc, foci, kosárlabda, biciklis akadályverseny rendőri irányítással - ezen pont ott voltam - floorball, futóverseny... Marci ebédre se jött haza, tudtam, hogy a programok délutánig tartanak, de azért fél három tájban már kezdtem aggódni, és stílszerűen én is biciklivel elmentem megnézni, mi a helyzet. Éppen kosarazott, evett kiflit meg sajtot, amit adtak, és eszébe se jutott az ebéd, olyan jól érezte magát :) Utána kezdődött a floorballmeccs.

A biciklis akadályverseny:



Végül négykor jött haza, kicsit pihent, de már rögtön vissza is akart menni, illetve ki a focipályára, az utca végére, ahol akadályversenyek, családi versenyek következtek. Kicsit elkéstünk és négyfős csapatnak kevesen voltunk, de amibe lehetett, beszállt Marci:

Toldi Miklós verseny,  amikor is rúddal kellett mutatni az utat :)

Lovaglás:


Nem nagyon jól látszik a fotón, de talicskázás a sorversenyben:

Kötélhúzás:

Volt még labdával célbarúgás és a végén íjászat is, de akkor már Regővel hazaindultunk, nem fotóztam. Némi leégéstől eltekintve nagyon jól éreztük magunkat, Marci egész nap, mi a délutáni programon, jól megmozgatta a gyerekeket. Marci egyetlen baja az volt, hogy fél nyolckor azért már haza kellett jönnie :)

2011. május 17., kedd

Kagylókiállítás

Marci ma azzal jött haza az iskolából, hogy az utolsó órában átmentek a kultúrházba kagylókiállításra, nagyon szuper volt és érdekes, és vásárolni is lehetett kagylókat, de sajnos nem volt nála pénz, úgyhogy menjünk vissza. Nem volt kifogásom, meg engem is érdekelt, úgyhogy megebédeltünk, Regőt lefektettem, és visszasétáltunk. Nagyon szépeket láttunk:

A fentieken kívül voltak még ásványok és azokból készült ékszerek, egy egész cápafogsor, süntüskék, tengeri sünök és csillagok, mindenféle érdekesség, és mind igazi. Nagyon kedves eladók, kiállítók mutatták be és árulták őket, bármit lehetett kérdezni, szívesen válaszoltak és mutattak be bármit. Marci már az osztállyal együtt kifaggatta őket, úgyhogy most főleg én érdeklődtem, ő meg vásárolt, meg nekem mutogatta, amit tud. A kép előterében látható nagy kagylókkal megmutattam neki, hogyan hallhatja a tenger zúgását a kagylóban - aztán persze elmagyaráztam, hogy valójában a saját vérkeringését hallja. 
Vett is egy szép kagylót a saját pénzéből, a képen is látható, alulról a harmadik sorban az egyik tüskés, barnás-fehéres kagyló az, sajnos nem tudom, milyen fajta, de már megbeszéltük, hogy ennek utánanézünk. Ezenkívül még egy bőrláncon nyakba akasztható, talán csontból faragott bikafigurát vett:

Ezzel párhuzamosan eljött annak is az ideje, hogy Marci önállóan vásárol :) Zsebpénzt első osztály óta kap, plusz ünnepeken ettől-attól pár száz forintokat, most már egész komoly kis összeg felett rendelkezik, és számolni ia jól tud. Eddig az tartotta vissza, hogy szégyellős volt egyedül bemenni a boltba, és kérni mondjuk egy kiló kenyeret vagy akár egy szelet csokit. Most azonban a kiállításon való vásárlástól belelkesülhetett, mert maga kérte, hogy hadd menjen el a boltba. Hoz kiflit és magának valami kis édességet. :) Ügyes nagyfiam :)
U.I. megjött, és édességet nem is vett :) Viszont hiánytalanul hozott öt kiflit, blokkot, minden rendben :)

2011. május 6., péntek

Anyák napja

Tegnap volt az iskolai anyák napja Marci osztályában. Vasárnap kicsit szomorú voltam, hogy magától semmi nem jutott eszébe, sőt, elég hisztis, veszekedős vasárnapunk volt, de tegnap mindenért kárpótolt :) Ráadásul az előadás eleje mintha kifejezetten nekem szólt volna: kis keretet adtak a verseknek, daloknak azzal, hogy Marci kiállt, elmondta, hogy ő Marci, nyolcéves, az iskolában anyák napjára készülnek, és ő nagyon izgul. A többiek pedig biztatták, mindenki mondott valamit, hogy gondoljon az anyukájára, hogy milyen, meg hogy szereti, persze minden gyerek a saját anyukájáról, de mivel az egészet a szerep szerint Marcinak mondták biztatásként, úgy alakult, mintha az egész nekem, rólam szólt volna :) Természetesen az elején elkezdtek folyni a könnyeim, és csak kis szüneteket tudtam tartani a bőgésben a végéig :) Marci Beney Zsuzsa: Hogyan vártalak? című versét szavalta önállóan, aztán több dalban és közös versben is szerepelt még. Amit nagyon szeretek benne, és szerintem még a fehérvári oviban szoktatták rá, hogy ő nem nézeget körbe-körbe vagy süti le a szemét versmondás, éneklés közben, mint a többiek, hanem a szemembe néz, és tényleg nekem mondja. Hát ne sírjak? :)


A kedvenc részem pedig az volt, amikor kiállt egy sor gyerek az írásfüzetével, és felolvastak egy pár soros fogalmazást az anyukájukról, illetve arról, hogy mit szeretnek benne. Kicsit izgultam is, hogy jaj, vajon Marci mit írt :) De ezen csak még tovább bőgtem, azt írta, hogy én nagyon türelmes vagyok vele, sokat segítek neki, és azt is, hogy néha összeveszünk, de mindig kibékülünk :)

Ami pedig különösen szép volt ebben az anyák napjában, hogy már a táskámban a Legkisebb ultrahangképével sírhattam végig a Legnagyobb előadását :)

2011. május 4., szerda

Szakköri jelentkezés

Tegnap Marci hazahozta az iskolából a papírt a jövő évi szakköri jelentkezésekhez. Rövid átbeszélés után a következőket választottuk:
  • tömegsport (azaz foci, erre most is jár hétfőnként)
  • atlétika (tavaly is jelentkezett rá, de kevesen voltak, ezért idén nem indult)
  • énekkar - erre csak harmadiktól lehet járni, Marci még bizonytalan benne, merthogy főleg nagyobbak járnak, de úgy szeret énekelni, hogy én javasoltam neki, meg inkább jelöljük be, mint ne, még az első őszi szülőin lehet majd változtatni
  • furulya - ennek nagyon örülök, van itthon is furulyánk, tanítgattam is Marcit, nagyon örülök, hogy érdekli, egyáltalán, hogy a sporton kívül is érdekli valamilyen szakkör
  • természetjáró - ez nem rendszeres szakkör, hanem kirándulások, túrák alkalmanként
  • színjátszó - ez most a Ki mit tud? kapcsán tetszhetett meg neki, és tényleg ügyes, ügyesen tanul szerepet és mond szöveget, én meg büszke leszek, amikor fellép :)
Talán soknak tűnik, majd meglátjuk, hogy megy jövőre. Szerencsére az iskola közel van, jöhet-mehet önállóan, és úgy tudom, a legtöbb szakkört közvetlen az órák előtt-után tartják, tehát nem kell délután oda-vissza mennie. Én örülök neki :)

Képek

Most kaptam meg pár képet, amik húsvétkor készültek, szépek Marciról és egy vagány közös Bencével :)


2011. május 2., hétfő

Temetés, Marciszemmel

Dédipapa Marci első halottja, így temetésen sem volt még sohasem. Nem is baj talán... Mindenesetre most előre elmagyaráztam mindent, a hamvasztást is. Szerencsére már korábban túl voltunk a halál kérdéskörén, talán 5-6 éves korában magától elkezdett érdeklődni ez ügyben, így most csak arra kellett felkészítenem, hogy konkrétan mi fog történni. A legnagyobb problémát ebben az elegáns nadrág, ing és cipő viselése jelentette... Szépen megkértem Marcit, hogy bírja most ki, és viselkedjen rendesen, hát, igazából nem is volt nagy baj, csak a ruha miatt nyafogott folyamatosan. Szerencsére a csütörtöki, siófoki gyászmise előtt vagy húsz perccel megérkeztünk, így tudtak még egyet szaladgálni, szökőkutat nézni a templom melletti parkban. A misén Marci anyukámék mellett ült, az előttem lévő sorban, és igyekezett mindent a felnőttek után csinálni :)
Tanulva a ruhaviselési gondokból, másnap farmerben és pólóban indultunk el reggel, az öltönyt vittük magunkkal. Útközben megálltunk az iskolánál a bepótolandókért, és így indultunk el kilenckor. Jó két és fél órás út állt előttünk Dömösig, amit a végén már elég nehezen bírt Marci. Szerencsére ide is előbb érkeztünk, Valiéknál, ahol gyülekezett a rokonság, még ehetett-ihatott, mozoghatott kicsit. Ekkor történt a baleset - ahogy rohangáltak, Bence leesett egy ötfokos lépcsőn, beütötte a fejét és elég ijesztően nézett ki. Rohantak vele a kórházba, valószínűleg agyrázkódást kapott, de ott már nem volt semmi tünete, így visszaengedték, de sajnos Ancsa így sem tudott részt venni a temetésen. (Később hányt is Bence, és végül hazamentek, és a pécsi kórházban töltöttek egy éjszakát, már jól van). Marci mellettem volt a temetésen, bejött a ravatalozóba is, kérdezgetett, aztán velem sétált a sírhoz, szépen állt előttem és a vállát fogtam a temetés alatt. Jól viselkedett. :) Utána Dömösön is volt még egy gyászmise, megtanítottam keresztet vetni, próbálgatta is. Régebben tudta, amikor még hittanra járt :) Mise után Valiéknál ettünk, ittunk, beszélgettünk, Marci és még egy páran átmentek Öcsi bácsi kovácsműhelyét is megnézni, Marci kapott egy szamárpatkót és egy darab vasat, amit Papa kovácsolt ott helyben, élőben :) 
Hazafelé újabb két és fél óra autózás, jól elfáradtak a  fiúk, gyors vacsora és zuhany után irány az ágy, aludtak is másnap reggel nyolcig, mint a tej.