Pókember a földi halandók között

Tegnap délután néhány óra erejéig egy szuperhőst köszönthettünk Úrhidán: a Pókember szabadságot vett ki, és eljött az iskolások közé, akik kedvesen befogadták, bevették a buliba, a játékba és a tombolába :)

Gyakorlatilag a második olyan farsang volt, amit Marci élvezett, de talán ezt a legjobban. Kiscsoportban (kutya volt) és középsőben (kalóz) még a fehérvári oviban úgy oldották meg a farsangot, hogy egész nap jelmezben voltak, volt eszem-iszom, dínomdánom, zene, buli, farsangi ételek és játékok, de nem kellett szerepelni, felvonulni, tehát nem különbözött sokban egy ünnepélyesebb óvodai naptól, ami nekem nagyon tetszett, ebben a korosztályban szerintem nagyon jó. Nagycsoportban, már Úrhidán Batman volt, én készítettem a jelmezét. Itt már volt felvonulás, közös színpadi tánc, mazsorett-előadás, aztán amikor a programoknak vége volt és csak rohangálni lehetett volna a többi nagycsoportossal, hazajöttünk, de azért ezt tartottam az első élvezetes farsangnak. Tavaly ugye nem mehetett :( Most viszont készült, várta, végre Pókember lehetett, mert az anyja legyőzte az ellenszenvét és az elveit, miszerint a kreatív, házi készítésű jelmezeket szeretjük. Eleinte most is fel kellett oldódnia, kézen fogva bevezettem a barátai közé, és amíg nem volt semmi program, addig ötletesen, maguktól elkezdtek zenére vonatozni:

Sajnos a képek nem valami jók a gyerekek által felvert por miatt :) Mi vittünk benti cipőt, de sokan az utcai cipőjükben voltak, és hatalmas por keveredett fel, ami főleg lámpakapcsoláskor látszott - vagy a vaku fényében. A vonatozás után volt seprűs játék - tudjátok, amikor körbejár egy seprű, és akinél a zene lekapcsolásakor van, az kiesik, olyan, mint a székfoglaló - ebben Marci nagyon ügyes volt, körülbelül hatan voltak már csak, amikor kiesett.

Vettünk tombolát és zsákbamacskát, kétkörös tombolahúzás volt, az elsőn nem nyertünk semmit, viszont közben szembefényképeztem magunkat, ilyenek vagyunk Marcival (ő nem tudta, hogy fotózom és a húzásra figyelt):

Első körben nem nyertünk semmit, de utána vettünk még tombolát, és én hazaindultam, körülbelül fél hat volt már, és úton volt az apja Marciért. Úgy örültem, hogy jól érezte magát, és amikor megkérdeztem, meddig akar maradni, azt mondta, sokáig! :)