2010. október 23., szombat

Kertész leszek

Tegnap kihasználtuk a gyönyörű, napos őszi délutánt, és faleveleket gereblyéztünk a kertben. Az utóbbi időben mindig gond, hogy Regővel mi legyen, ha a kertben dolgozunk: a járóka már nem jön be, a földön mászáshoz, leüléshez már hideg van, kint járni meg még nehéz volt neki, az utcán is, hát még az egyenetlen talajon, fűcsomón, falevélen. Ilyenkor igénybe szoktunk venni még egy embert, általában a nagymamát, de most ő nem érezte jól magát, úgyhogy gondoltam egyet, kivittem Regőt és a kedvenc könyvét, és letettem a hintaágy mellé.

Mellette gereblyéztünk Marcival, beszéltünk neki, ő meg egyszer csak úgy gondolta, elég ebből, és elindult egyedül a diófa felé :) Ma ment először egyedül a kertben, tökön-babon, akarom mondani diólevélen-kavicson át, métereket, csak néztem :) Látszik mögötte a hintaágy, olyan messziről jött idáig! Aztán később Apa elé is szaladt, amikor hazaért :)

Aztán hintáztak is Marcival, mármint Marci hintáztatta Regőt, meg körbemászták a hintaállványt.

És a végeredmény:
Felhívom a figyelmet, hogy Marci 130 centi magas, és a levélkupacot már egy kicsit széttúrta eddigre :)
Tegnap egyébként október 23-i ünnepség volt az iskolában, majd délután teadélután - evés, ivás, zene, tánc és vetélkedők - a gyerekeknek. Marci tavaly nem mehetett erre, mert "rossz" volt, így nagyon örültünk, hogy most mehet. Sajnos csak kedden délután szóltak, hogy jelmezben is lehet menni, valami Halloweenhez kapcsolódóban. Nagyon nem szeretem a Halloweent, abszolút nem tartom a mi kultúránkban ehhez az időszakhoz illőnek, de Marci örömét nem akartam elrontani, csináltam volna valamit, javasoltam egy egyszerű szellemjelmezt, de vámpír vagy csontváz akart lenni. Se anyagom, se annyira szuperanyu nem vagyok, hogy két nap alatt összehozzak valami ilyesmit, de nem is volt kötelező a jelmez. Most meg, amikor odamentünk, a fele nem volt jelmezben, a másik fele között meg volt minden, kinek mi volt épp otthon: bohóc, hercegnő, kalóz. Ilyet én is tudtam volna... Sajnos Marci nem érezte jól magát, csak állt mellettem, nem akart a barátaival játszani, haza akart menni. Talán ha nem csak várunk és nézzük a semmit húsz percig, hanem elkezdik a vetélkedőket, feloldódott volna... de így hazajöttünk. Az úton és itthon sokkal felszabadultabb volt, nem volt szomorú, csak én nem értettem igazán. Bár... ő mindig ilyen volt, sose volt nagy társasági ember, mindig úgy kellett rábeszélni a hasonló programokra. Erőltetni nem akartam, így lett utána a gereblyézés és a teraszról falevélkupacba ugrálás a program. Azt élvezte :)

2010. október 20., szerda

Tesók

Marci és Regő imádják és gyűrik egymást, a gyűrés persze Marci részéről intenzívebb, amit Regő hol jókedvűen tűr, hol sikít.
Ma többféle új ügyességet mutatott be Regő: ma először tolta a szülinapjára kapott bébitaxiját. Rá akart tenni egy kisautót és azt tolni, de folyton leesett, így félkézzel tolta a taxit, a másikban vitte az autót. Ma először dobott be teljesen egyedül a formabedobóba egy formát, azt hiszem, a háromszöget, úgy, hogy a helyét is egyedül találta meg. És, mint a fenti képen is látszik, ma először építette fel a Montessori-tornyát, és miután erre rájött, megtapsolta és megéljenezte magát - persze mi is nagyon lelkesek voltunk - és hosszasan, elmélyülten eljátszott a toronnyal. Valamint rajzolni is próbált, amikor Marci leckét írt, elcsent egy ceruzát, és a padlón tett firkáló mozdulatokat, így elétettem egy papírt, és hagyott is rajta nyomot :) Leckeírás közben azzal is szórakoztatott, hogy felmászott Marci padjára, és ott tornagyakorlatokat mutatott be: felállás, leülés, magastartás, előrehajolva láb között átnézés. A közös leckeírás egyébként így néz ki: Marci szépen írja a leckéjét, mint a kisangyal:

Regő játszik, mint a kisördög:

Aztán ez lesz a vége:

Meg ez:

Marci egyébként ma azt mesélte, amikor hazaért az iskolából, hogy Judit néni azt mondta, aki kiabál, az plusz házi feladatot kap! Erre ő jelentkezett, hogy jaj de jó, ő kér, és kapott még vagy öt matekfeladatot - nem példát, hanem komplett szöveges és egyéb feladatokat a feladatgyűjteményből, és nagyon lelkesen megoldotta itthon :) Pedig állítólag nem is kiabált :)

2010. október 12., kedd

Teszt

Virág blogján bukkantam ma egy kupac részképesség-felmérő teszt linkjére. Rögtön le is töltettem a másodikasoknak valót, és Marcival meg is csináltuk. Mármint ő csinálta egyedül, én a tesztvezető szülő voltam. A tesztek ugyanis kifejezetten szülő-gyerek párosok számára készültek. Jó hosszú, 10 A4-es oldal, és meglepetésemre Marci nagyon élvezte, lelkes volt és akart még ilyet, pedig egyes feladatok nagyon hasonlítottak az iskolai példákra. Végigmegyek a feladatsoron:
1. Beszédprodukció. A szülőnek bonyolult szavakat kell lassan, érthetően felolvasni a gyereknek, úgymint agnoszticizmus vagy szteatopigia, nagy részét magam sem értem. Nem is az a lényeg, hanem hogy a gyerek hallás után mennyire tudja visszamondani. 10 szó van, mindegyikkel háromszor lehet próbálkozni, ha elsőre sikerül, akkor 3 pontot kap egy szóra, ha másodikra, akkor kettőt, és így tovább. Marcinak 28 pontja lett a 30-ból, mert az agrometeorológia szó helyett kétszer egymás után agrameteorológiát mondott. Kiváló eredmény.
2. Beszédértés. Egy hosszabb, ismeretlen mesét kellett felolvasnom Marcinak, A pórul járt farkas címűt. Egy oldal meg még egy kicsi, utána tíz kérdés szövegértésből. Tökéletes válaszokat adott, egy hibája volt, az is olyan, hogy ha akarom, jó is lehet (Miért hívta meg a kutya lakodalomba a farkast? - Marci azt mondta, amit a kutya ténylegesen mondott, de az csel volt, és a helyes válasz a mögöttes ok volt, ha ez így érthető. Szerintem Marci válasza is értelmezhető helyesnek, de az értékelés szerint hibásnak vettem, így 9/10 pont.
3. Téri tájékozódás. Két oszlopban 8-8 nagyon hasonló, apró eltérésekkel rendelkező ábra, zöldségek vágódeszkákon különbözően elhelyezve, és össze kell kötni a teljesen egyforma párokat. Marci nyolc párból hatot talált el, az eredmény jó. 6/8 pont.
4. Vizuális memória (képi emlékezet). Hét apró ábrát nézhet a gyerek 10-12 másodpercig, van közte például arc, cipő, de számára ismeretlen elvont jelek is. Aztán letakarjuk a hét ábrát, és 24 közül kell kiválasztania őket. Marci hibátlanul teljesített, 7/7 pont :)
5. Auditív memória (hallási emlékezet). A szülőnek lassan, tagoltan fel kell olvasnia 12 egyszerű szót, mint víz, szemüveg, stb., majd a gyereknek fel kell sorolnia, hogy mire emlékszik. Ebben az egyben volt gyenge Marci, összesen háromra emlékezett, bár az értékelés szerint még ez is közepes eredmény. Ezt gyakorolni fogjuk, és látom a mindennapi életben is a nyomát: amikor olyanokat kérdezek, hogy "Nem figyelsz? Miért kell többször elmondani, mire megcsinálod?"  - na az ettől a gyengébb képességtől is lehet. Érdekes, Marci maga is kérdezte, hogy vajon miért tud akkor verseket könnyen megtanulni, talán mert dallama, ritmusa van? A kádban aztán szóláncot játszottunk, olyat, ami egyre hosszabb, memóriatréningező :)
6. Olvasási készség. Hat oszlopban egyre nehezedő szavakat kell felolvasnia a gyereknek, mérni kell az időt és számolni a hibákat. Marcinak ez 54 másodpercet vett igénybe, 0-100-ig kiváló az eredmény :) és két apró hibája volt, csak akadozott, nem olvasott ki rosszul semmit.
7. Nyelvi-helyesírási készség. Ez számomra nagyon érdekes és nehéz feladatnak tűnt, Marci kente-vágta. Tíz mondatot kell kiegészítenie úgy, hogy a beírandó szót egy kép jelöli, neki kell helyes toldalékokkal ellátva, jó helyesírással beírnia a mondatba. Például: Feri ládába rakta az érett (.........) és a mondat előtt két körte rajza áll, helyes válasz a "körtéket". Minden jól ragozott, jól felismert és helyesen írt szó 3 pontot ér, Marcinak 30/30. :)
8. Számolási készség. 30 darab számtanpélda, 15 összeadás és 15 kivonás, hat oszlopban, az oszlopok egyre nehezebbek külön-külön az összeadásnál és a kivonásnál. Mérni kell az időt és számolni a hibákat. Marci hibátlanul oldotta meg a feladatot, de 153 másodperc alatt. Az értékelés szerint 151 másodperc feletti időeredmény már nagyon gyenge. Kíváncsi voltam, megcsináltam én is, 80 másodperc feletti eredménnyel, ami még jónak számít (90-ig jó). De én nem vagyok másodikas, októberben... szóval ez az időértékelés ne tűnik nekem reálisnak, esetleg a tanév végére gyorsulhat. 0-60 másodperc a kiváló eredmény - 30 példára, az 2 másodperc/példa... Én azt mondtam Marcinak, nem gyorsaságra akarom tanítani, hanem inkább lassabb, de alapos munkára. Legyen hibátlan a lassúság árán.
Nagyon büszke vagyok rá, szerintem szuper eredmények! Be is viszi holnap az iskolába megmutatni :)
A tesztet - és nemcsak ezt, hanem háromévestől egészen az 5-6. osztályos korcsoportig - bárki letöltheti innen

2010. október 8., péntek

Csókakői kirándulás

A mai délutánra Marci iskolája buszos kirándulást szervezett a csókakői várba és az azt körülvevő erdőbe. Szülők, barátok, testvérek is mehettek. Én is szívesen mentem és vittem Regőt is, de nem mertem még buszra szállni vele, hogy bekötetlenül üljön az ölemben, inkább autóval mentünk a busz után. Na de ne vágjunk ennyire a dolgok elébe, reggel még erősen bizonytalankodtam, hogy mi is menjünk-e. Ugyan szép időt ígértek, de reggel köd volt, aminek sehogy sem akaródzott felszállni, és a Nap sem nagyon akart előbújni. Aztán nagy nehezen rávette magát, hogy segítségével az úrhidai iskolások kirándulhassanak egy jót - és velük Regő is. Aki miatt ugyan volt még egy bizonytalankodásom, ugyanis rá abszolút nem jellemzően csak egy órát aludt délelőtt, biztos voltam benne, hogy így nyűgös lesz, de a napsütés meggyőzött, akkor is megyünk.
Az indulásunk is viccesre sikerült, kétszer szaladtam vissza - először a pénztárcámat hagytam itthon, aztán a babakocsit. De végül csak elindultunk. Gondoltam, Regő majd alszik az autóban. 40 perc volt az út, szépen mentünk a busz után, Marci a buszon a barátaival, Regő mögöttem, de egy szemhunyást sem aludt. Gondoltam, majd a jó levegőn.
Csókakő körülbelül 20 kilométerre van Székesfehérvártól, azaz bő 30-ra Úrhidától, sajnos a 81-es út mellett. A Vértes szélén található, a Vértesi Natúrparkban, és a móri borvidék Ezerjó Borútja is átmegy rajta. Gyönyörű, csendes, friss levegőjű hely, amely felett, a Csóka-hegyen a Csák nemzetség által épített vár áll. A vár különlegessége, hogy folyamatosan építik. Nem tudom, hány ilyen van Magyarországon, biztosan nem sok, de a csókakői várnál én 2001-ben jártam először és talán 2004-5-ben utoljára, és mindkét látogatáskor hatalmas változást tapasztaltam az előző állapothoz képest. Amikor először láttam, egy itt-ott pótolgatott rom volt a vár, másodszor látványosan nagyobb volt ahhoz képest, és a környezete is szépen kiépült, most meg leesett az állam. A képen látható állapotban van, hatalmas falakat építettek néhány év alatt, a korábban is meglévő pihenőhely a vár alatt tovább bővült, padok, tűzrakóhelyek, esőházak, egy szép új játszótér, mosdók, emlékmű, szobor található itt... Mindez a Csókakői Várbarátok Társaságának köszönhető, akik az önkormányzat segítségével, de társadalmi munkában kőről kőre építik a várat. Nagyszerű kezdeményezés, mindenütt így kellene lennie! Persze maradhat néhány rom is :)
Szóval, a busz megállt a falu központjában, a templomnál, az iskolások onnantól gyalogoltak. Mi Regővel felmentünk autóval a vár alatti pihenőig, ahol parkoló is van. Kicsit játszótereztünk, és már fel is ért a csoport. A várhoz két út is vezet: az egyik kényelmesen, akár autóval is járható, a másik a vár mögött, az Országos Kéktúra ösvényéről tér le, sziklás, vadregényes, lépcsős. Felfelé az elsőt választottuk. A negyedikes, hatodikas kislányok rögtön rávetették magukat Regőre, versengtek, hogy ki tolhatja a babakocsit hegynek felfelé :) a nyiszlettebbje meg irigykedett, hogy milyen jó a babának :) A várba felérve minden szülőhöz öt-öt gyerek csapódott, Regőt magamra kötöttem meitaiban, és így jártuk be az utolsó látogatásunk óta hatalmasra nőtt várat. Gyönyörű volt az idő és a kilátás, mivel a vár a Vértes szélén van, alattunk a falu, szőlődombok, szemben a Bakony, szintél alattunk és kicsit jobbra a Móri-árok, és az ég külön a mi kedvünkért hihetetlen felhőjátékot rendezett. Fotók a telefonomban vannak, ha le tudom tölteni és jók, hozom őket! Regő is élvezte, még nevetett is a meitai-ban, ahogy másztuk a vár köves ösvényeit, meredek lépcsőit. 
Lefelé menet két csoportra oszlottunk, a vagányabbak a másik úton, a vadregényes ösvényen mentek le a várból, természetesen Marci is, a kisebbek, néhány lány, más kistesók és mi pedig ugyanarra, amerre felfelé jöttünk. Leérve betértünk az erdőbe a kék jelzésen, és rövid babakocsis séta után találkoztunk a rövidebb úton a várból odaért csapattal. Gyönyörű itt az erdő, őszi színek, gombák, kövek, hegyoldalból kiálló hatalmas sziklák... és harapni lehet a levegőt.
Innen együtt indultunk tovább, a babakocsit itt-ott át kellett emelni kövesebb részeken, de lelkes segítőim voltak :) Viszont azt is megállapítottam, hogy a hatodikasok már jobban figyelik a telefonjukat, mint az erdőt... ami szomorú, ilyen téren is kellene egy kis kultúrát tanulniuk, de erre jók az ilyen kirándulások, ezért jó, hogy az iskola, konkrétan Bán Balázs földrajztanár megszervezi.
Kisvártatva egy elagázáshoz értünk, emlékszem, itt már Regő karban volt, és a lányok tolták az üres babakocsit. Próbálkoztam újra a meitaijal is, de már nem jött be. Számítottam nyűgösségre, már délután négy óra volt, és ahhoz képest, hogy fél tíz óta nem aludt semmit, abszolút nem volt vészes. Az elágazásnál ismét a vagányabbja erőltetett menetben felmehetett a kilátóhoz, az már nem volt járható út Regővel, tehát megint egy-két lánnyal, kistesóval és szülővel visszafordultunk. Regő egy kicsit sétált is, mint egy rendes túrázónak illik :) karomban is jött, nyakamban is, egyszer leültettem egy nagy, majdnem kocka alakú sziklára.
Már nagyon vártam, hogy kiérjenek Marciék is az erdőből. Az otthon maradó szülők úgy tudták, hogy fél hat-hat felé ér haza a busz, és ekkor már majdnem fél hat volt. De szerencsére perceken belül megérkeztek ők is, lelkesen, kipirultan, és megrohamozták a játszóteret :) A játékokat azonban nem teljesen rendeltetésszerűen használták, így Balázs bácsi hamar kiparancsolta onnan őket, meg amúgy is késő volt, és indultak le a buszhoz. Mi is lementünk autóval, Marcit is felvettük ott, és indultunk haza!
Marcit Fehérváron letettük az apjánál, vittük az iskolatáskát is, mert hétfőn ő viszi iskolába, sőt még a leckét is megcsinálta itthon a kirándulás előtt!
Nagyon szép délután volt, élményekkel, jóleső fáradtsággal és Regő első túrájával :)

2010. október 6., szerda

Fogadóóra

Igazam volt :) Eddig legalábbis!
Tegnap volt fogadóóra az iskolában, és csupa jó hangzott el :) Megnézhettem az év eleji felmérőket, egyik szebb, mint a másik. Persze előtte sokat gyakorolták a feladatlapot. Megmutatták Marci rajzait is, leesett az állam. Teljes képet betöltő színes festmények, egy alaposan kidolgozott sárkány... A viselkedésére sincs panasz, persze nem változott angyallá a nyáron, de ha rászólnak, szót fogad, lehiggad. Judit néni szerint tipikus, hogy az iskolában jó, otthon elevenebb egy gyerek, de ez a jobbik verzió, számomra meg olyan, mintha egy fejlődési lépés lenne, hogy tavaly még fordítva volt, most meg így. Sok gyerekre mondták, hogy már tavaly is ez a felállás volt, és Marci a harmadik legfiatalabb az osztályban (mint kiderült, tegnap kérdeztem rá, eddig csak sejtettem) lehet, hogy ő most jutott el idáig. Jaj, csak maradjon így! Persze még jobb lenne, ha itthon is javulna, de én nagyon elégedett és büszke vagyok így is.
Az iskolában időnként lehet könyveket kapni, volt egy nyomozós-kémes, ami nagyon tetszett neki mindenféle apró trükkökkel, titkosírásokkal, ilyesmikkel, azt megrendeltem neki. Hétvégén pedig gyakorlatilag egyedül sütött muffint, minimális segítséggel, máig azt hordta tízóraira az iskolába :)

2010. október 1., péntek

Az első hónap eltelt

Sorakoznak a jegyek Marci tájékoztatójában, és eddig mind ötös :) Magyar, matek, rajz (!), technika (!), testnevelés. Kék, zöld, fekete, piros, csillagos ötös. :) Nagyon büszke vagyok rá. Magatartás- és szorgalom jegyeket még nem kaptak, de a tanító néni már elmondta, hogy szeptemberre Marci szorgalma ötös, a magatartása négyes lesz :) Morfondírozom rajta, hogy mitől lehet ez most. Persze egy hónapból még nem kell messzemenő következtetéseket levonni, még "elromolhat"... de valahogy úgy érzem, nem fog. Most sikerül neki, és meglátják az iskolában is, hogy ő az én jó kisfiam!
Biztosan igaza van a pszichológusnak, hogy egy gyerek nagyon sokat érik egy nyár alatt, megérti és elfogadja az iskola lényegét, a szabályokat, kicsit lehiggad. Mondjuk itthon nem nagyon látszik Marcin ez a lehiggadás :D Az is számít, hogy számomra meglepetésként hat és fél évesen az egyik, ha nem a legkisebb volt elsőben. Ez még most is így van persze, de már egy év tapasztalataival felvértezve. Tudott olvasni és nagyon jól számolt, sokkal kevesebb újdonság volt számára az iskolában, mint most, másodikban, tehát most jobban le is kötik.

Itthon viszont nagyon hisztis tud lenni, lassan olyan már, mintha a dackorszakból átmenet nélkül menne a kamaszkorba... és a hisztit nagyon nem bírom, főleg egy hét és fél éves nagyfiúnál, amikor eltorzult arccal bömböl... Ez az egy, amit abszolút nem tudok elviselni. A másik, ami nehéz feladat, de számomra sokkal jobban kezelhető, hogy Marcinak muszáj mindig mindenről elmondania a véleményét. Olyasmikről is, hogy de szerinte igenis lehet a mikróban melegszendvicset sütni. Ez nem is lenne baj, mondom is neki, hogy számomra nagyon fontos a véleménye, és én is ilyen voltam-vagyok, de nagyon fontos a megfogalmazás, az előadás is. Sokszor hangzik határozott tiltakozásnak a véleménye, amiből veszekedés lesz. Igyekszem ebben segíteni neki, mert azt szeretném, ha ez a képessége, hogy vállalja és elmondja a véleményét, megmaradjon később is, de tanuljon meg kulturáltan vitatkozni.

Nem akarom így egy hónap után elkiabálni, de annyira fogok örülni, ha ebben az évben minden rendben lesz! :)