2010. augusztus 6., péntek

Stefánia-fesztivál

Siófokon tavaly óta rendezik meg a Stefánia fesztivált Stefánia hercegnő emlékére, aki Rudolf trónörökös felesége volt, nagyon szerette Magyarországot, a trónörökös halála után második férje egy magyar gróf volt, sok időt töltött itt, és így kitalálták ezt a fesztivált, hogy csalogassa a turistákat.
Csalogatja is, és nem véletlenül, mert tényleg nagyon szép és jó rendezvény. Stefánia (Götz Anna színésznő) nosztalgiavonattal, gőzmozdonnyal érkezett Budapestről. Mi erről lekéstünk, de Ancsa, Bence és Márk látták. Mi viszont a hajóállomáson álltunk meg, és onnan visszafelé sétálva láttuk a hercegnőt a hintójában, a velocipédek, gólyalábasok, hagyományőrző tűzoltók, rezesbanda, omnibusz, veterán autók felvonulását.

A Rózsakertben felállított színpadig vonultak, ott ünnepélyes megnyitó következett, majd a gólyalábasok előadása, amit az első sorból néztünk, és tényleg nagyon szórakoztató volt. Regő is csodálkozva nézte, meg lesett rám, amikor mindenki tapsolt. Bencét pedig a műsor végén még meg is forgatta az egyik langaléta!

Aztán megnéztük a huszárokat, a rezesbandát, majd a park füves részén felállított békebeli vurstliba mentünk. Ez is szebb volt, mint máshol, gyönyörű festett, régi körhinta, lovakkal és szekerekkel, mint gyerekkorunkban, láncos körhinta, dobozdobáló és horgászás szép fajáték-nyereményekkel. Marci és Bence is horgásztak maguknak is játékot, és a kistestvéreiknek is tologatható fajátékot :)


A vurstli után három fiúval megnéztük a kézműves vásárt is. Ott is csupa szépséget láttunk, és ilyennel még nem találkoztam, több mindent ki is lehetett próbálni, kovácsolást, faragást, a fiúk segítettek egy nagy szobrot faragni.

Innen már indultunk haza, megint kellemesen eltöltöttünk egy délutánt, jól tette Siófok, hogy kitalálta ezt a fesztivált :) Ja, és az autó felé tartva még találkoztunk egy matrózzal is :)

2010. augusztus 4., szerda

Kalandpark helyett

Ma a zamárdi kalandparkba szerettünk volna menni. El is indultunk, sőt oda is értünk, beálltunk a sorba, ami nem mozdult... majd jött a hír a sor elejéről, hogy elfogyott a felszerelés, sisak, heveder, mert annyian vannak benn, két órát várni kell. Hát, erre mi nem voltunk hajlandók, úgyhogy visszafordultunk, és az útközben látott széplak-felsői kis vidámparkba mentünk helyette. Ez már gyerekkorunkban is ott volt, Donnert vidámparknak hívták az üzemeltetőjéről, kellemesen meglepett, hogy most is az ő nevéről kaptuk a számlát. Gyerekeknek való kis játékok voltak, dodzsem, ringlispíl, kisvonat, levegőbe emelős játék, ugrálóvár. Marci és Bence nagyon élvezték, a kicsik meg babakocsiztak, másztak a fűben, és egy kicsit az ugrálóvár sima részén is.

Innen visszamentünk Siófokra, a Kórházdombra. Ez régesrégen temető volt, gyerekkorunkban egy kopár domb a kórház mellett, itt volt az uszoda, amíg össze nem omlott, meg szánkódombnak lehetett használni, és egy kitaposott ösvény vezetett keresztül rajta, ahogy a felette lakóknak alkalmas volt átvágni rajta a belváros felé.
Most az ösvény helyett térköves, korlátos kis sétaút van kandeláberekkel, fiatal fák, virágok, rendben tartptt, parkosított domb, a tetején az új trianoni emlékmű és egy tágas fa játszótér. Marcin és Bencén kívül volt ott még három-négy hasonló korú kisfiú és egy bácsi egy nagyon barátságos kutyussal, rögtön megbarátkoztak, kergetőztek, futóversenyt szerveztem magukból, a kicsik meg fűben másztak, hintáztak, és a kutyával ők is ismerkedtek.
A trianoni emlékmű:

Játszóterezés:

2010. augusztus 3., kedd

Ságvári sportnap

Péntek este jöttünk le Marcival és Regővel a mamához és a papához. Azt gondoltam, majd csak akkor írok blogot, ha hazaértünk, de annyi mindent csinálunk, hogy nem tudnám összefoglalni. Egyelőre megpróbálok három napot egy bejegyzésbe sűríteni.
Azért jöttünk pénteken késő délután, mert szombaton Ságváron sportnapot rendeztek, és Marci ugye nagy sportember :) A sportnapot 15 éve megrendezik már minden évben, és tényleg jó. Szól a zene, és évről évre egyre többféle ingyenes lehetőség van, mert a volt óvónénim, aki szervezi, annyi szponzort össze tud hozni. A sportlehetőségeken kívül körhinta, arcfestés, kreatív sarok, ugrálóvár, tűzoltóautó, cukrot szóró repülőgép, nem is tudom sorolni. A sportlehetőségek közül egy helyben összeverbuvált ságvári gyerekekből álló focicsapat Marcival együtt 6-1-re megverte a piros mezes csapatot, akik pedig igazi focicsapat voltak, erre az eseményre érkeztek. Kapott érte jutalomcsomagot. Aztán íjászkodott, és petanque-ban is 11-0-ra győztek az ellenfél ellen. És persze kipróbált mindent :) Képek:
Íjászkodás:

Körhinta:

Pétanque:

A drukkoló közönség:

Cukrot szóró repülőgép:

A kis tűzoltó:

Regő segít palacsintát sütni Mamának:

Délután négy óra körül aztán hazazavart minket a szűnni nem akaró eső, de addigra már mindent kipróbáltunk és megkóstoltunk. Jó kis nap volt, tényleg nagyon jó a szervezés, csak az idő volt most barátságtalan, de az belefér.
A többi napunkról írok inkább mégis külön-külön bejegyzést, mert ez is már milyen hosszú lett :)