Most, hogy utolértem magam ezzel az új bloggal, kifejtem elveimet arról, hogy szerintem mikor mit szabad megnézni egy gyereknek. Főleg azzal kapcsolatban vannak elveim, ami eredetileg könyv, irodalmi mű volt, majd megfilmesítették. Pici korától igyekeztem úgy nevelni Marcit, hogy először mindig a könyvvel találkozzon. Szerettem volna elkerülni, hogy a filmek, rajzfilmek által olyan kép alakuljon ki benne szereplőkről, regényhősökről, történetekről, amit nem ő képzelt el. Fontosnak tartom, hogy először jelenjen meg a saját fejében a belső kép, élje át szabadon, és csak aztán nézze meg úgy, ahogy valaki más elképzelte. Nagy vonalakban sikerült is ezt teljesíteni. Persze rajzfilmfigurákat, például Micimackót nem lehetett teljesen kikerülni, de a filmeket igen. Tévét nemigen néztünk, saját dvd-ink vannak, jól megválogatva. Rajzfilmből írt könyvet nem veszek, egyedül Nils Holgerssonnal találkozott így Marci, de azt a könyvet én kaptam még gyerekkoromban :) ja meg a Vukot látta előbb, minthogy olvasta volna, mert abból a könyv nagyobbaknak való, mint a film. Kicsit lebutították. De a Pán Pétert például először elolvastuk, aztán megnéztük bábszínházban, és a Hookot talán még ma sem látta Marci. Az eredeti, Milne-féle Micimackót is olvastuk már, vagy A csudálatos Maryt.
A fenti elmélet, logika alapján azt hiszem, a hatodik születésnapjára kapta Marci a hétkötetes nagy Narnia-könyvet, majd nem sokkal utána, amikor a könyvben már odáig jutottunk, az első filmet dvd-n: Narnia krónikái: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény. Ami ugyanis az első film, az a könyvben a második kötet.
Amikor megtudtam, hogy idén karácsonyra jön a moziba a harmadik rész, gyorsan megvettem a névnapjára a második filmet dvd-n: Narnia krónikái - Caspian herceg. Véletlenül pont pár héttel előtte kezdte Marci újraolvasni a könyvet, immár egyedül. Egy kötetben van meg nekünk a hét könyv, nem kis falat! Így aztán teljesen rákészülve, minden előzményt ismerve nézhettük meg ma a harmadik filmet: Narnia krónikái - A Hajnalvándor útja. Számomra is izgalmas, hol kicsit félelmetes, hol megható film volt, nagyon jól csinálták meg a könyv alapján, kihagytak annyit, hogy egy másfél órás filmbe össze lehessen hozni, de semmi lényegeset. Nekünk pedig ritka és nagyon várt alkalom volt végre egy kettesben-program. Én nagyon élveztem, és úgy láttam, Marci is. Természetesen volt pattogatott kukorica is, és Marcinak a ritkán megengedett Fanta. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése