Marcit egy ideje érdekli a sakk, talán már egy-két éve is. Óvodásként azért még nehéz volt neki elmagyarázni a szabályokat és a lépéseket, de persze akkor még bőven elég volt, hogy megjegyezze, melyik bábu hogyan lép és hogyan üt, nem is mindig sikerült. Ráadásul én sem vagyok egy sakkfenomén, egy időben sokat játszottunk Péterrel, amiből sokat tanultam, de tanítani azért nem tudnám. Ezért először a Sakksuli könyv vándorolt hozzánk kölcsönbe, ami még a mienk volt gyerekkorunkban, de én is úgy emlékszem rá, hogy némi kedvcsináló képes bevezető után nehezen érthetővé válik gyerekek számára, Marci sem sokáig forgatta. Aztán hozta a Mikulás az Első sakk-könyvem c. könyvet, aminek nagy sikere van, és Mikulás már két hete volt, tehát ez már nem egy kezdeti fellángolás. Igyekszünk mindennap sakkozni egy keveset, egyelőre a könyv alapján, állásokkal, kombinációkkal ismerkedünk, aztán ha már jól megtanultuk, majd önállóan is játszunk, és akkor már a könyv csak segítség lesz, végül már az sem. Ebben is meglehetősen gyors a felfogása Marcinak, a stratégiai gondolkodását kell még fejleszteni hozzá, hogy lásson két-három lépéssel előre is.
A széklabirintus pedig Marci tegnapi ötlete. A múltkori könyvespolc-átrendezéskor előkerült egy játékoskönyv Marci kisgyerekkorából, Trish Kuffner: Játéktippek című könyve. Most lelkesen vetette rá magát újra, pedig másfél-hároméveseknek való játékok vannak benne :) Regő még kicsi hozzá, Marci meg nagy. Keresi benne azokat, amiket valamelyikük élvezne, így született tegnap a széklabirintus:
Regő nem igazán jött rá, hogy ez most egy labirintus, amiben neki bujkálnia kéne, de azért jól elvoltak egy ideig :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése