Marci iskolájában idén megreformálták a március 15-i ünnepséget. A gyerekek számára unalmas előadások, szavalatok helyett most az osztályok egymásnak adtak kis műsort. Az első két órában volt tanítás, ünneplőt sem kellett venni, csak kokárdát. (Én szeretem megadni az ünnepek módját, és szeretem, ha a gyerekek is megtanulják ezt, és ünneplő ruhát hordanak, ha kell, de készséggel elismerem, hogy egy kupac eleven nyolcévesnek fehér ingben, fekete nadrágban feszengeni és arra vigyázni, ráadásul programok közepette, hát elég nehéz.)
Szóval a harmadik és a negyedik órában volt beszélgetés az ünnepről és a történetéről, aztán osztályról osztályra jártak. Volt huszárkészítés vécépapír-gurigából, ilyen eredménnyel:
Huszáros kifestő is volt, ezt haza lehetett hozni részben kiszínezve, egy másik teremben pedig - szerintem ez a legjobb ötlet - nemzetiszínű szendvicseket készítettek, amit aztán el is fogyasztottak. Marci nagyon jól érezte magát, örömmel jött haza. A hétvégét aztán apjánál töltötte, és elmentek ma a városi ünnepre, a huszárokat ugyan lekésték, de hallgathattak térzenét, ahol Marci szöveg nélkül is ügyesen felismerte a Fel, fel, vitézek című dalt, amit a kádban tanultunk együtt :)
Íme a fehérvári Petőfi-szobor zászlókkal, koszorúkkal:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése