2010. október 23., szombat

Kertész leszek

Tegnap kihasználtuk a gyönyörű, napos őszi délutánt, és faleveleket gereblyéztünk a kertben. Az utóbbi időben mindig gond, hogy Regővel mi legyen, ha a kertben dolgozunk: a járóka már nem jön be, a földön mászáshoz, leüléshez már hideg van, kint járni meg még nehéz volt neki, az utcán is, hát még az egyenetlen talajon, fűcsomón, falevélen. Ilyenkor igénybe szoktunk venni még egy embert, általában a nagymamát, de most ő nem érezte jól magát, úgyhogy gondoltam egyet, kivittem Regőt és a kedvenc könyvét, és letettem a hintaágy mellé.

Mellette gereblyéztünk Marcival, beszéltünk neki, ő meg egyszer csak úgy gondolta, elég ebből, és elindult egyedül a diófa felé :) Ma ment először egyedül a kertben, tökön-babon, akarom mondani diólevélen-kavicson át, métereket, csak néztem :) Látszik mögötte a hintaágy, olyan messziről jött idáig! Aztán később Apa elé is szaladt, amikor hazaért :)

Aztán hintáztak is Marcival, mármint Marci hintáztatta Regőt, meg körbemászták a hintaállványt.

És a végeredmény:
Felhívom a figyelmet, hogy Marci 130 centi magas, és a levélkupacot már egy kicsit széttúrta eddigre :)
Tegnap egyébként október 23-i ünnepség volt az iskolában, majd délután teadélután - evés, ivás, zene, tánc és vetélkedők - a gyerekeknek. Marci tavaly nem mehetett erre, mert "rossz" volt, így nagyon örültünk, hogy most mehet. Sajnos csak kedden délután szóltak, hogy jelmezben is lehet menni, valami Halloweenhez kapcsolódóban. Nagyon nem szeretem a Halloweent, abszolút nem tartom a mi kultúránkban ehhez az időszakhoz illőnek, de Marci örömét nem akartam elrontani, csináltam volna valamit, javasoltam egy egyszerű szellemjelmezt, de vámpír vagy csontváz akart lenni. Se anyagom, se annyira szuperanyu nem vagyok, hogy két nap alatt összehozzak valami ilyesmit, de nem is volt kötelező a jelmez. Most meg, amikor odamentünk, a fele nem volt jelmezben, a másik fele között meg volt minden, kinek mi volt épp otthon: bohóc, hercegnő, kalóz. Ilyet én is tudtam volna... Sajnos Marci nem érezte jól magát, csak állt mellettem, nem akart a barátaival játszani, haza akart menni. Talán ha nem csak várunk és nézzük a semmit húsz percig, hanem elkezdik a vetélkedőket, feloldódott volna... de így hazajöttünk. Az úton és itthon sokkal felszabadultabb volt, nem volt szomorú, csak én nem értettem igazán. Bár... ő mindig ilyen volt, sose volt nagy társasági ember, mindig úgy kellett rábeszélni a hasonló programokra. Erőltetni nem akartam, így lett utána a gereblyézés és a teraszról falevélkupacba ugrálás a program. Azt élvezte :)

2010. október 20., szerda

Tesók

Marci és Regő imádják és gyűrik egymást, a gyűrés persze Marci részéről intenzívebb, amit Regő hol jókedvűen tűr, hol sikít.
Ma többféle új ügyességet mutatott be Regő: ma először tolta a szülinapjára kapott bébitaxiját. Rá akart tenni egy kisautót és azt tolni, de folyton leesett, így félkézzel tolta a taxit, a másikban vitte az autót. Ma először dobott be teljesen egyedül a formabedobóba egy formát, azt hiszem, a háromszöget, úgy, hogy a helyét is egyedül találta meg. És, mint a fenti képen is látszik, ma először építette fel a Montessori-tornyát, és miután erre rájött, megtapsolta és megéljenezte magát - persze mi is nagyon lelkesek voltunk - és hosszasan, elmélyülten eljátszott a toronnyal. Valamint rajzolni is próbált, amikor Marci leckét írt, elcsent egy ceruzát, és a padlón tett firkáló mozdulatokat, így elétettem egy papírt, és hagyott is rajta nyomot :) Leckeírás közben azzal is szórakoztatott, hogy felmászott Marci padjára, és ott tornagyakorlatokat mutatott be: felállás, leülés, magastartás, előrehajolva láb között átnézés. A közös leckeírás egyébként így néz ki: Marci szépen írja a leckéjét, mint a kisangyal:

Regő játszik, mint a kisördög:

Aztán ez lesz a vége:

Meg ez:

Marci egyébként ma azt mesélte, amikor hazaért az iskolából, hogy Judit néni azt mondta, aki kiabál, az plusz házi feladatot kap! Erre ő jelentkezett, hogy jaj de jó, ő kér, és kapott még vagy öt matekfeladatot - nem példát, hanem komplett szöveges és egyéb feladatokat a feladatgyűjteményből, és nagyon lelkesen megoldotta itthon :) Pedig állítólag nem is kiabált :)

2010. október 12., kedd

Teszt

Virág blogján bukkantam ma egy kupac részképesség-felmérő teszt linkjére. Rögtön le is töltettem a másodikasoknak valót, és Marcival meg is csináltuk. Mármint ő csinálta egyedül, én a tesztvezető szülő voltam. A tesztek ugyanis kifejezetten szülő-gyerek párosok számára készültek. Jó hosszú, 10 A4-es oldal, és meglepetésemre Marci nagyon élvezte, lelkes volt és akart még ilyet, pedig egyes feladatok nagyon hasonlítottak az iskolai példákra. Végigmegyek a feladatsoron:
1. Beszédprodukció. A szülőnek bonyolult szavakat kell lassan, érthetően felolvasni a gyereknek, úgymint agnoszticizmus vagy szteatopigia, nagy részét magam sem értem. Nem is az a lényeg, hanem hogy a gyerek hallás után mennyire tudja visszamondani. 10 szó van, mindegyikkel háromszor lehet próbálkozni, ha elsőre sikerül, akkor 3 pontot kap egy szóra, ha másodikra, akkor kettőt, és így tovább. Marcinak 28 pontja lett a 30-ból, mert az agrometeorológia szó helyett kétszer egymás után agrameteorológiát mondott. Kiváló eredmény.
2. Beszédértés. Egy hosszabb, ismeretlen mesét kellett felolvasnom Marcinak, A pórul járt farkas címűt. Egy oldal meg még egy kicsi, utána tíz kérdés szövegértésből. Tökéletes válaszokat adott, egy hibája volt, az is olyan, hogy ha akarom, jó is lehet (Miért hívta meg a kutya lakodalomba a farkast? - Marci azt mondta, amit a kutya ténylegesen mondott, de az csel volt, és a helyes válasz a mögöttes ok volt, ha ez így érthető. Szerintem Marci válasza is értelmezhető helyesnek, de az értékelés szerint hibásnak vettem, így 9/10 pont.
3. Téri tájékozódás. Két oszlopban 8-8 nagyon hasonló, apró eltérésekkel rendelkező ábra, zöldségek vágódeszkákon különbözően elhelyezve, és össze kell kötni a teljesen egyforma párokat. Marci nyolc párból hatot talált el, az eredmény jó. 6/8 pont.
4. Vizuális memória (képi emlékezet). Hét apró ábrát nézhet a gyerek 10-12 másodpercig, van közte például arc, cipő, de számára ismeretlen elvont jelek is. Aztán letakarjuk a hét ábrát, és 24 közül kell kiválasztania őket. Marci hibátlanul teljesített, 7/7 pont :)
5. Auditív memória (hallási emlékezet). A szülőnek lassan, tagoltan fel kell olvasnia 12 egyszerű szót, mint víz, szemüveg, stb., majd a gyereknek fel kell sorolnia, hogy mire emlékszik. Ebben az egyben volt gyenge Marci, összesen háromra emlékezett, bár az értékelés szerint még ez is közepes eredmény. Ezt gyakorolni fogjuk, és látom a mindennapi életben is a nyomát: amikor olyanokat kérdezek, hogy "Nem figyelsz? Miért kell többször elmondani, mire megcsinálod?"  - na az ettől a gyengébb képességtől is lehet. Érdekes, Marci maga is kérdezte, hogy vajon miért tud akkor verseket könnyen megtanulni, talán mert dallama, ritmusa van? A kádban aztán szóláncot játszottunk, olyat, ami egyre hosszabb, memóriatréningező :)
6. Olvasási készség. Hat oszlopban egyre nehezedő szavakat kell felolvasnia a gyereknek, mérni kell az időt és számolni a hibákat. Marcinak ez 54 másodpercet vett igénybe, 0-100-ig kiváló az eredmény :) és két apró hibája volt, csak akadozott, nem olvasott ki rosszul semmit.
7. Nyelvi-helyesírási készség. Ez számomra nagyon érdekes és nehéz feladatnak tűnt, Marci kente-vágta. Tíz mondatot kell kiegészítenie úgy, hogy a beírandó szót egy kép jelöli, neki kell helyes toldalékokkal ellátva, jó helyesírással beírnia a mondatba. Például: Feri ládába rakta az érett (.........) és a mondat előtt két körte rajza áll, helyes válasz a "körtéket". Minden jól ragozott, jól felismert és helyesen írt szó 3 pontot ér, Marcinak 30/30. :)
8. Számolási készség. 30 darab számtanpélda, 15 összeadás és 15 kivonás, hat oszlopban, az oszlopok egyre nehezebbek külön-külön az összeadásnál és a kivonásnál. Mérni kell az időt és számolni a hibákat. Marci hibátlanul oldotta meg a feladatot, de 153 másodperc alatt. Az értékelés szerint 151 másodperc feletti időeredmény már nagyon gyenge. Kíváncsi voltam, megcsináltam én is, 80 másodperc feletti eredménnyel, ami még jónak számít (90-ig jó). De én nem vagyok másodikas, októberben... szóval ez az időértékelés ne tűnik nekem reálisnak, esetleg a tanév végére gyorsulhat. 0-60 másodperc a kiváló eredmény - 30 példára, az 2 másodperc/példa... Én azt mondtam Marcinak, nem gyorsaságra akarom tanítani, hanem inkább lassabb, de alapos munkára. Legyen hibátlan a lassúság árán.
Nagyon büszke vagyok rá, szerintem szuper eredmények! Be is viszi holnap az iskolába megmutatni :)
A tesztet - és nemcsak ezt, hanem háromévestől egészen az 5-6. osztályos korcsoportig - bárki letöltheti innen. 

2010. október 8., péntek

Csókakői kirándulás

A mai délutánra Marci iskolája buszos kirándulást szervezett a csókakői várba és az azt körülvevő erdőbe. Szülők, barátok, testvérek is mehettek. Én is szívesen mentem és vittem Regőt is, de nem mertem még buszra szállni vele, hogy bekötetlenül üljön az ölemben, inkább autóval mentünk a busz után. Na de ne vágjunk ennyire a dolgok elébe, reggel még erősen bizonytalankodtam, hogy mi is menjünk-e. Ugyan szép időt ígértek, de reggel köd volt, aminek sehogy sem akaródzott felszállni, és a Nap sem nagyon akart előbújni. Aztán nagy nehezen rávette magát, hogy segítségével az úrhidai iskolások kirándulhassanak egy jót - és velük Regő is. Aki miatt ugyan volt még egy bizonytalankodásom, ugyanis rá abszolút nem jellemzően csak egy órát aludt délelőtt, biztos voltam benne, hogy így nyűgös lesz, de a napsütés meggyőzött, akkor is megyünk.
Az indulásunk is viccesre sikerült, kétszer szaladtam vissza - először a pénztárcámat hagytam itthon, aztán a babakocsit. De végül csak elindultunk. Gondoltam, Regő majd alszik az autóban. 40 perc volt az út, szépen mentünk a busz után, Marci a buszon a barátaival, Regő mögöttem, de egy szemhunyást sem aludt. Gondoltam, majd a jó levegőn.
Csókakő körülbelül 20 kilométerre van Székesfehérvártól, azaz bő 30-ra Úrhidától, sajnos a 81-es út mellett. A Vértes szélén található, a Vértesi Natúrparkban, és a móri borvidék Ezerjó Borútja is átmegy rajta. Gyönyörű, csendes, friss levegőjű hely, amely felett, a Csóka-hegyen a Csák nemzetség által épített vár áll. A vár különlegessége, hogy folyamatosan építik. Nem tudom, hány ilyen van Magyarországon, biztosan nem sok, de a csókakői várnál én 2001-ben jártam először és talán 2004-5-ben utoljára, és mindkét látogatáskor hatalmas változást tapasztaltam az előző állapothoz képest. Amikor először láttam, egy itt-ott pótolgatott rom volt a vár, másodszor látványosan nagyobb volt ahhoz képest, és a környezete is szépen kiépült, most meg leesett az állam. A képen látható állapotban van, hatalmas falakat építettek néhány év alatt, a korábban is meglévő pihenőhely a vár alatt tovább bővült, padok, tűzrakóhelyek, esőházak, egy szép új játszótér, mosdók, emlékmű, szobor található itt... Mindez a Csókakői Várbarátok Társaságának köszönhető, akik az önkormányzat segítségével, de társadalmi munkában kőről kőre építik a várat. Nagyszerű kezdeményezés, mindenütt így kellene lennie! Persze maradhat néhány rom is :)
Szóval, a busz megállt a falu központjában, a templomnál, az iskolások onnantól gyalogoltak. Mi Regővel felmentünk autóval a vár alatti pihenőig, ahol parkoló is van. Kicsit játszótereztünk, és már fel is ért a csoport. A várhoz két út is vezet: az egyik kényelmesen, akár autóval is járható, a másik a vár mögött, az Országos Kéktúra ösvényéről tér le, sziklás, vadregényes, lépcsős. Felfelé az elsőt választottuk. A negyedikes, hatodikas kislányok rögtön rávetették magukat Regőre, versengtek, hogy ki tolhatja a babakocsit hegynek felfelé :) a nyiszlettebbje meg irigykedett, hogy milyen jó a babának :) A várba felérve minden szülőhöz öt-öt gyerek csapódott, Regőt magamra kötöttem meitaiban, és így jártuk be az utolsó látogatásunk óta hatalmasra nőtt várat. Gyönyörű volt az idő és a kilátás, mivel a vár a Vértes szélén van, alattunk a falu, szőlődombok, szemben a Bakony, szintél alattunk és kicsit jobbra a Móri-árok, és az ég külön a mi kedvünkért hihetetlen felhőjátékot rendezett. Fotók a telefonomban vannak, ha le tudom tölteni és jók, hozom őket! Regő is élvezte, még nevetett is a meitai-ban, ahogy másztuk a vár köves ösvényeit, meredek lépcsőit. 
Lefelé menet két csoportra oszlottunk, a vagányabbak a másik úton, a vadregényes ösvényen mentek le a várból, természetesen Marci is, a kisebbek, néhány lány, más kistesók és mi pedig ugyanarra, amerre felfelé jöttünk. Leérve betértünk az erdőbe a kék jelzésen, és rövid babakocsis séta után találkoztunk a rövidebb úton a várból odaért csapattal. Gyönyörű itt az erdő, őszi színek, gombák, kövek, hegyoldalból kiálló hatalmas sziklák... és harapni lehet a levegőt.
Innen együtt indultunk tovább, a babakocsit itt-ott át kellett emelni kövesebb részeken, de lelkes segítőim voltak :) Viszont azt is megállapítottam, hogy a hatodikasok már jobban figyelik a telefonjukat, mint az erdőt... ami szomorú, ilyen téren is kellene egy kis kultúrát tanulniuk, de erre jók az ilyen kirándulások, ezért jó, hogy az iskola, konkrétan Bán Balázs földrajztanár megszervezi.
Kisvártatva egy elagázáshoz értünk, emlékszem, itt már Regő karban volt, és a lányok tolták az üres babakocsit. Próbálkoztam újra a meitaijal is, de már nem jött be. Számítottam nyűgösségre, már délután négy óra volt, és ahhoz képest, hogy fél tíz óta nem aludt semmit, abszolút nem volt vészes. Az elágazásnál ismét a vagányabbja erőltetett menetben felmehetett a kilátóhoz, az már nem volt járható út Regővel, tehát megint egy-két lánnyal, kistesóval és szülővel visszafordultunk. Regő egy kicsit sétált is, mint egy rendes túrázónak illik :) karomban is jött, nyakamban is, egyszer leültettem egy nagy, majdnem kocka alakú sziklára.
Már nagyon vártam, hogy kiérjenek Marciék is az erdőből. Az otthon maradó szülők úgy tudták, hogy fél hat-hat felé ér haza a busz, és ekkor már majdnem fél hat volt. De szerencsére perceken belül megérkeztek ők is, lelkesen, kipirultan, és megrohamozták a játszóteret :) A játékokat azonban nem teljesen rendeltetésszerűen használták, így Balázs bácsi hamar kiparancsolta onnan őket, meg amúgy is késő volt, és indultak le a buszhoz. Mi is lementünk autóval, Marcit is felvettük ott, és indultunk haza!
Marcit Fehérváron letettük az apjánál, vittük az iskolatáskát is, mert hétfőn ő viszi iskolába, sőt még a leckét is megcsinálta itthon a kirándulás előtt!
Nagyon szép délután volt, élményekkel, jóleső fáradtsággal és Regő első túrájával :)

2010. október 6., szerda

Fogadóóra

Igazam volt :) Eddig legalábbis!
Tegnap volt fogadóóra az iskolában, és csupa jó hangzott el :) Megnézhettem az év eleji felmérőket, egyik szebb, mint a másik. Persze előtte sokat gyakorolták a feladatlapot. Megmutatták Marci rajzait is, leesett az állam. Teljes képet betöltő színes festmények, egy alaposan kidolgozott sárkány... A viselkedésére sincs panasz, persze nem változott angyallá a nyáron, de ha rászólnak, szót fogad, lehiggad. Judit néni szerint tipikus, hogy az iskolában jó, otthon elevenebb egy gyerek, de ez a jobbik verzió, számomra meg olyan, mintha egy fejlődési lépés lenne, hogy tavaly még fordítva volt, most meg így. Sok gyerekre mondták, hogy már tavaly is ez a felállás volt, és Marci a harmadik legfiatalabb az osztályban (mint kiderült, tegnap kérdeztem rá, eddig csak sejtettem) lehet, hogy ő most jutott el idáig. Jaj, csak maradjon így! Persze még jobb lenne, ha itthon is javulna, de én nagyon elégedett és büszke vagyok így is.
Az iskolában időnként lehet könyveket kapni, volt egy nyomozós-kémes, ami nagyon tetszett neki mindenféle apró trükkökkel, titkosírásokkal, ilyesmikkel, azt megrendeltem neki. Hétvégén pedig gyakorlatilag egyedül sütött muffint, minimális segítséggel, máig azt hordta tízóraira az iskolába :)

2010. október 1., péntek

Az első hónap eltelt

Sorakoznak a jegyek Marci tájékoztatójában, és eddig mind ötös :) Magyar, matek, rajz (!), technika (!), testnevelés. Kék, zöld, fekete, piros, csillagos ötös. :) Nagyon büszke vagyok rá. Magatartás- és szorgalom jegyeket még nem kaptak, de a tanító néni már elmondta, hogy szeptemberre Marci szorgalma ötös, a magatartása négyes lesz :) Morfondírozom rajta, hogy mitől lehet ez most. Persze egy hónapból még nem kell messzemenő következtetéseket levonni, még "elromolhat"... de valahogy úgy érzem, nem fog. Most sikerül neki, és meglátják az iskolában is, hogy ő az én jó kisfiam!
Biztosan igaza van a pszichológusnak, hogy egy gyerek nagyon sokat érik egy nyár alatt, megérti és elfogadja az iskola lényegét, a szabályokat, kicsit lehiggad. Mondjuk itthon nem nagyon látszik Marcin ez a lehiggadás :D Az is számít, hogy számomra meglepetésként hat és fél évesen az egyik, ha nem a legkisebb volt elsőben. Ez még most is így van persze, de már egy év tapasztalataival felvértezve. Tudott olvasni és nagyon jól számolt, sokkal kevesebb újdonság volt számára az iskolában, mint most, másodikban, tehát most jobban le is kötik.

Itthon viszont nagyon hisztis tud lenni, lassan olyan már, mintha a dackorszakból átmenet nélkül menne a kamaszkorba... és a hisztit nagyon nem bírom, főleg egy hét és fél éves nagyfiúnál, amikor eltorzult arccal bömböl... Ez az egy, amit abszolút nem tudok elviselni. A másik, ami nehéz feladat, de számomra sokkal jobban kezelhető, hogy Marcinak muszáj mindig mindenről elmondania a véleményét. Olyasmikről is, hogy de szerinte igenis lehet a mikróban melegszendvicset sütni. Ez nem is lenne baj, mondom is neki, hogy számomra nagyon fontos a véleménye, és én is ilyen voltam-vagyok, de nagyon fontos a megfogalmazás, az előadás is. Sokszor hangzik határozott tiltakozásnak a véleménye, amiből veszekedés lesz. Igyekszem ebben segíteni neki, mert azt szeretném, ha ez a képessége, hogy vállalja és elmondja a véleményét, megmaradjon később is, de tanuljon meg kulturáltan vitatkozni.

Nem akarom így egy hónap után elkiabálni, de annyira fogok örülni, ha ebben az évben minden rendben lesz! :)

2010. szeptember 11., szombat

Croissant

Maimoni blogján találtam pár napja a nagyon csábító croissant-receptet. Bár az a kép él bennem magamról, hogy nem vagyok valami jó sütésben, pláne kelttésztában, ez annyira jól nézett ki, hogy úgy gondoltam, muszáj megpróbálnom. És akinek ilyen segítsége van :) Tegnap be is vásároltunk hozzá, és ma elkészült a süti. A tésztát robotgéppel gyúrtam, már ezért is kikaptam Marcitól, ő szeret gyúrni, dagasztani kézzel, de akkor épp vonatpályát épített, és olyan jól elvolt :) De a többi tevékenységben lelkesen segített, én meg fotóztam, amit tudtam:
Belisztezte a gyúródeszkát:

Nyújtotta a tésztát:

Bevagdosta:

Hajtogatta:

Aztán együtt töltöttük és tekertük, ő pedig megkente felvert tojással a kifliket:

És íme a végeredmény, kóstolás még nem volt, mert friss-meleg, de finomnak néz ki :)

Köszönjük a receptet és a délelőtti programot Maimoninak!

2010. szeptember 10., péntek

Szülői értekezlet

Jó volt tegnap a szülői, direkt élveztem. Tavaly az apja volt ott Marcinak, mert Regő bő egyhetes volt, nem akartam egy órára sem itthon hagyni még. Jó elmenni, kicsit benne érzem magam az iskola életében, belelátok a fiam napjaiba, persze szülőin nem mondanak konkrétan egy gyerekről sem semmit, azt csak fogadóórán. Illetve rákérdeztem, hogy most jó-e Marci, azt mondták, hogy egyelőre nem volt vele probléma. Jaj, csak maradjon is így, váljon be a tavasz végi jóslat, hogy egy nyár sokat számít, sokat érik a gyerek! 
Elmondták a tanév rendjét a második félévig, jó hosszú lesz az őszi és a téli szünet is, jövő héten pedig akadályverseny lesz a sárpentelei erdőben, remélem, az idő engedi majd. Marci focira fog járni hétfő délutánonként, és volt igényfelmérés úszásra is, jelentkeztem, az óvodával együtt szerveznek egy busznyi gyereket. Más szakkörre nem jár, elég a sport.
Idéntől megint osztályzás van. Hááát... Én jobban szerettem volna a szöveges értékelést, ha jól csinálták volna. De itt csak egy sablonszövegből válogatták ki a gyerekekre illő mondatokat. Én úgy tudtam, hogy ahol a szöveges értékelésnek nagy hagyománya van, például a Waldorf oktatásban, ott igazán személyre szólóan elkészítik minden gyerek értékelését. Itt meg csak olyan sablonmondatok, hogy órán figyel/nem figyel, megfelelő aláhúzandó. És még erre is panaszkodnak a tanítók, hogy uramisten, mennyi munka! Egy alaposabban kidolgozott értékelés mennyi munka lenne? Na, ennél talán tényleg jobb a jegyre osztályzás. Félévkor még szöveges értékelést kapnak, év végén rendes bizonyítványt, és addig is osztályoznak év közben. Van piros, kék, zöld és fekete jegy, meg még csillag és fekete pont is, ember legyen a talpán, aki kiigazodik...
Mindenesetre Marci lelkesen jár, ügyes, ma, hogy hiányzik, szépen megcsinálta az olvasás és matek pótlást. Ez is maradjon így... :)

2010. szeptember 8., szerda

Kreatív Marci

Marci nem szeret rajzolni. Festeni sem, meg kifestőzni sem, meg egyáltalán. Én mindig szerettem volna, hogy szeressen, mert én viszont szeretek, meg vágytam a gyerekrajzokkal kitapétázott szobára, a szülinapra kapott aranyos kis rajzokra... na ezekből kimaradtam. Azért van szuper itthoni rajzolós doboza, ceruzái, filctollak, zsírkréták, festékek, temperák, gyurma, minden, ami kell, hogy ha kedvet kap, alkothasson. Az évek alatt azt vettem észre, hogy ha szabadon alkothat - vizesen pacsmagolhat festékkel, színeket keverhet, temperával tubusból maszatolhat, ceruzával vagy filccel labirintusokat, térképeket, űrállomásokat rajzolhat, gépeket tervezhet, az más. Az tetszik. Ha én kérem, hogy a mamának rajzoljon virágot a névnapjára, azt már nem, és persze az óvodai, iskolai feladatokat is kevésbé. Ennek megfelelően a kézügyessége sem csúcs, mert erőltetni azért nem akartam, és balkezes is, úgy nehezebb a jobbkezes világban. Oviban még lehetett azt mondani, hogy nincs kedve rajzolni, és kaphatott más feladatokat, persze így bajban volt nagycsoportban az ügyes csoporttársai között, amikor már muszáj volt. Szerintem ha ott is engedik szabadon, mint pl. a Waldorf tanítás szerint, akkor nem maradt volna mindig ki belőle, és nem utálta volna. Iskolában viszont már nem volt pardon, voltak is ebből problémák. Előfordult, hogy egyszerűen nem rajzolt, vagy amikor a család volt a feladat, egy barna pacát tett a lap közepére, és ennyi. Nagyon meg voltam hatva, amikor anyák napjára lerajzolt engem, alattam fűvel, virágokkal, felettem kék éggel, kék ruhában, és még az apró részletek is stimmeltek, mint a kék szem, barna haj - azaz nemcsak egy emberfigura volt, hanem Anya.
Tegnap azzal lepett meg, hogy rajzokat hozott haza az iskolából - ami nem kötelező munka volt, hanem amikor készen volt a feladattal, akkor készítette. Persze gépek, tervek voltak rajta, amit ő szeret, de színes és szép volt, ki is mágneseztem a hűtőre. Utána azzal a tervvel állt elő, hogy játékot fog készíteni, kártyákat, amikre rajzol, és szabályt is talál ki hozzá. Már egyszer volt egy hasonló terve, de az valahogy túl bonyolultra sikerült, hiába, a társasjáték-készítés egy külön szakma :) Ma leckeírás után viszont tényleg nekiállt. A kártyákat Regő fakirakó játéka ihlette, amibe egy hajó, egy repülőgép, egy autó és egy mozdony alakú fafigurát lehet beilleszteni. Marci 4x4 kártyát rajzolt a négy különböző járművel, mindegyikre sebességeket is írt, és szabályokat alkotott, a klasszikus autós kártyához hasonlóan: kitesszük az asztalra a kártyánkat, és akinek a kártyáján nagyobb a sebesség, az nyer. Hogy aztán a nyertes és a vesztes mit csinálhat, meg hogyan tovább, arra vannak még további szabályok is, de egyelőre nem sikerült felfognom. De iszonyatosan büszke vagyok az én kreatív nagyfiamra! A végeredmény:

2010. szeptember 1., szerda

Iskola, iskola...

...ki a csuda jár oda? Hát például az én másodikas nagyfiam :)

2010. augusztus 6., péntek

Stefánia-fesztivál

Siófokon tavaly óta rendezik meg a Stefánia fesztivált Stefánia hercegnő emlékére, aki Rudolf trónörökös felesége volt, nagyon szerette Magyarországot, a trónörökös halála után második férje egy magyar gróf volt, sok időt töltött itt, és így kitalálták ezt a fesztivált, hogy csalogassa a turistákat.
Csalogatja is, és nem véletlenül, mert tényleg nagyon szép és jó rendezvény. Stefánia (Götz Anna színésznő) nosztalgiavonattal, gőzmozdonnyal érkezett Budapestről. Mi erről lekéstünk, de Ancsa, Bence és Márk látták. Mi viszont a hajóállomáson álltunk meg, és onnan visszafelé sétálva láttuk a hercegnőt a hintójában, a velocipédek, gólyalábasok, hagyományőrző tűzoltók, rezesbanda, omnibusz, veterán autók felvonulását.

A Rózsakertben felállított színpadig vonultak, ott ünnepélyes megnyitó következett, majd a gólyalábasok előadása, amit az első sorból néztünk, és tényleg nagyon szórakoztató volt. Regő is csodálkozva nézte, meg lesett rám, amikor mindenki tapsolt. Bencét pedig a műsor végén még meg is forgatta az egyik langaléta!

Aztán megnéztük a huszárokat, a rezesbandát, majd a park füves részén felállított békebeli vurstliba mentünk. Ez is szebb volt, mint máshol, gyönyörű festett, régi körhinta, lovakkal és szekerekkel, mint gyerekkorunkban, láncos körhinta, dobozdobáló és horgászás szép fajáték-nyereményekkel. Marci és Bence is horgásztak maguknak is játékot, és a kistestvéreiknek is tologatható fajátékot :)


A vurstli után három fiúval megnéztük a kézműves vásárt is. Ott is csupa szépséget láttunk, és ilyennel még nem találkoztam, több mindent ki is lehetett próbálni, kovácsolást, faragást, a fiúk segítettek egy nagy szobrot faragni.

Innen már indultunk haza, megint kellemesen eltöltöttünk egy délutánt, jól tette Siófok, hogy kitalálta ezt a fesztivált :) Ja, és az autó felé tartva még találkoztunk egy matrózzal is :)

2010. augusztus 4., szerda

Kalandpark helyett

Ma a zamárdi kalandparkba szerettünk volna menni. El is indultunk, sőt oda is értünk, beálltunk a sorba, ami nem mozdult... majd jött a hír a sor elejéről, hogy elfogyott a felszerelés, sisak, heveder, mert annyian vannak benn, két órát várni kell. Hát, erre mi nem voltunk hajlandók, úgyhogy visszafordultunk, és az útközben látott széplak-felsői kis vidámparkba mentünk helyette. Ez már gyerekkorunkban is ott volt, Donnert vidámparknak hívták az üzemeltetőjéről, kellemesen meglepett, hogy most is az ő nevéről kaptuk a számlát. Gyerekeknek való kis játékok voltak, dodzsem, ringlispíl, kisvonat, levegőbe emelős játék, ugrálóvár. Marci és Bence nagyon élvezték, a kicsik meg babakocsiztak, másztak a fűben, és egy kicsit az ugrálóvár sima részén is.

Innen visszamentünk Siófokra, a Kórházdombra. Ez régesrégen temető volt, gyerekkorunkban egy kopár domb a kórház mellett, itt volt az uszoda, amíg össze nem omlott, meg szánkódombnak lehetett használni, és egy kitaposott ösvény vezetett keresztül rajta, ahogy a felette lakóknak alkalmas volt átvágni rajta a belváros felé.
Most az ösvény helyett térköves, korlátos kis sétaút van kandeláberekkel, fiatal fák, virágok, rendben tartptt, parkosított domb, a tetején az új trianoni emlékmű és egy tágas fa játszótér. Marcin és Bencén kívül volt ott még három-négy hasonló korú kisfiú és egy bácsi egy nagyon barátságos kutyussal, rögtön megbarátkoztak, kergetőztek, futóversenyt szerveztem magukból, a kicsik meg fűben másztak, hintáztak, és a kutyával ők is ismerkedtek.
A trianoni emlékmű:

Játszóterezés:

2010. augusztus 3., kedd

Ságvári sportnap

Péntek este jöttünk le Marcival és Regővel a mamához és a papához. Azt gondoltam, majd csak akkor írok blogot, ha hazaértünk, de annyi mindent csinálunk, hogy nem tudnám összefoglalni. Egyelőre megpróbálok három napot egy bejegyzésbe sűríteni.
Azért jöttünk pénteken késő délután, mert szombaton Ságváron sportnapot rendeztek, és Marci ugye nagy sportember :) A sportnapot 15 éve megrendezik már minden évben, és tényleg jó. Szól a zene, és évről évre egyre többféle ingyenes lehetőség van, mert a volt óvónénim, aki szervezi, annyi szponzort össze tud hozni. A sportlehetőségeken kívül körhinta, arcfestés, kreatív sarok, ugrálóvár, tűzoltóautó, cukrot szóró repülőgép, nem is tudom sorolni. A sportlehetőségek közül egy helyben összeverbuvált ságvári gyerekekből álló focicsapat Marcival együtt 6-1-re megverte a piros mezes csapatot, akik pedig igazi focicsapat voltak, erre az eseményre érkeztek. Kapott érte jutalomcsomagot. Aztán íjászkodott, és petanque-ban is 11-0-ra győztek az ellenfél ellen. És persze kipróbált mindent :) Képek:
Íjászkodás:

Körhinta:

Pétanque:

A drukkoló közönség:

Cukrot szóró repülőgép:

A kis tűzoltó:

Regő segít palacsintát sütni Mamának:

Délután négy óra körül aztán hazazavart minket a szűnni nem akaró eső, de addigra már mindent kipróbáltunk és megkóstoltunk. Jó kis nap volt, tényleg nagyon jó a szervezés, csak az idő volt most barátságtalan, de az belefér.
A többi napunkról írok inkább mégis külön-külön bejegyzést, mert ez is már milyen hosszú lett :)

2010. július 12., hétfő

Strandolás

Jó pár napja nem írtam semmit, a múlt hetünk nem volt mozgalmas. Marci a mamánál nyaralt, mi pedig itthon éltük az életünket, igazából csak a kertben jártunk, medencéztünk, játszottunk, küzdöttünk a szeparációs szorongással és a fogakkal, ahogy eddig is.
Szombaton viszont lementünk Marci után Ságvárra, és délelőtt a siófoki strandon értük utol a keresztszüleivel meg az unokatesóival, azaz a nővéremékkel. Meg se lepődött szinte, ez már nem az a korszak, amikor rohanva ugrik a nyakamba - de azért amikor szóvá tettem, hogy ide se szalad, amikor egy hétig nem látott, azért kaptam egy nagy ölelést, meg mondta, hogy azért hiányoztam egy kicsit, meg Regő is. De szerencsére nagyon jól érezte magát.
Gyakorlatilag a szombat és a vasárnap úgy telt, hogy reggeli után mentünk Siófokra a strandra, ebédre és a kisebbek alvására vissza Mamáékhoz, majd újra a strandra és vacsorára haza. Marci már nagy strandoló, nem kell félteni, egyedül is bemegy a vízbe partközelbe, felnőttel pedig egész messze is. Tanulgat úszni, labdázik, pancsol, fröcsköl, nagyon élvezi. Bence félősebb és fázósabb, Márk megint az a kategória, aki élvezi és nem érdekli a víz hőmérséklete. Regő pedig szombaton találkozott először a Balatonnal.
Marcit sikerült meggyőzni, hogy szeretni fogja az óriáscsúszdát. Két éve még az volt a feladat, hogy lebeszéljük róla, mert csak hatéves kor felett lehet használni, és ez annyira sikerült, hogy most már nem mert csúszni. Attól félt, hogy a leérkezéskor beleesik az érkezők által kivájt iszapgödörbe, és elnyeli a víz. Megnéztük a vízből, hogy van ugyan gödör, de ott is csak a melléig ér a víz, aztán csúsztunk kettőt együtt, és nagyon élvezte :) másnap már négyet csúszott egyedül, én pedig az érkezési oldalon vártam a vízben.

2010. június 19., szombat

Második osztályba léphet

Marci befejezte az első osztályt, nagyon büszke vagyok a nagyfiamra :) Magatartás változó, szorgalom példás, olvasásból dicséret, összességében jól megfelelt, és akármilyen bizonyítványt is kapott volna, becsülettel és tisztességesen teljesítette az első osztályt, ami nagy mérföldkő.
Tegnap délután volt az évzáró a ballagással együtt az iskolaudvaron, Marci most nem szerepelt. Végigvártuk a hetedikesek, nyolcadikasok műsorát, az igazgatónő hihetetlenül sablonos beszédét, aztán a polgármesterét, amely már eredetibb volt, jutalomkönyv-osztást, statisztikák felsorolását, aztán lehetett az osztályba vonulni bizonyítványosztásra. Most elsőben még a szülők is bemehettek, esetünkben a kistesók is.
Marci szépen átvette a bizonyítványt, ami eléggé más, mint a mi gyerekkorunkban, inkább a diplomámra hasonlít :) kapott még hozzá egy kifestőt, aztán elbúcsúztunk a többiektől, fényképezkedtünk egy kicsit, és kitört a vakáció!!!