Tudunk élni :D

Pénteken délelőtt, még az évzáró előtt elautóztunk a fiúkkal egy barkácsáruházba, és megvettük, amire már pár nyár óta vágytunk: egy puhafalú medencét. A vásárlásért cserébe a fiúk megpörgethették a szerencsekereket is, és Marci nyert egy frizbit, Regő egy felfújható labdát. Rettentő meleg volt, és már majdnem dél, mire hazaértünk. A használati utasítás szerint a medencét először ki kell teríteni és egy órát a napon hagyni, hogy rugalmasabb legyen, úgyhogy először ezzel foglalkoztunk a déli melegben. Aztán Regő nyűgös, éhes, álmos lett, úgyhogy őt megetettem és lefektettem, közben arra is rájöttem, hogy nekünk is kéne ennünk valamit, de főzni se időm, se kedvem, így Marcival közösen kiválasztva rendeltem egy pizzát a szomszéd falu ételbárjából.

Ennyi idő alatt, bár nem telt el egy óra, de a napon tényleg jóval rugalmasabb lett a medence. Felfújtuk a peremét - mivel pumpát nem adtak hozzá, így egy labdához való kis kézi pumpával, a végén szájjal - kisimítgattuk az alját, Marika néni is segített, és elkezdtük feltölteni vízzel. Ekkor dudált a pizzás autó. A legjobbkor. Leterítettünk egy pokrócot a földre, felvágtuk a pizzát, Marcinak kihoztam egy nagy bögre vizet, magamnak kibontottam egy alkoholmentes sört, a medencébe csobogott a kútról a víz, és miközben így piknikelve ebédelgettünk, megállapítottuk, hogy milyen jó dolgunk van :)

Vacskamati

Eljött az ideje idén is az úrhidai Géza Fejedelem Általános Iskola tanulói által rendezett Ki mit tud?-nak. Természetesen szeretettel várják rá a szülőket, testvéreket, érdeklődőket. El is mentünk Regővel, a többiek nem voltak itthon, illetve Péter időközben hazaért, és eljött Regőért, aki eleinte érdeklődött, csodálta a lufikat és a gyerekeket, de aztán már elkezdett az ölemben ugrálva lelkesedni :) 

Marci és a második osztály Lázár Ervin: A fájós fogú oroszlán című meséjét adták elő, Marci volt Vacskamati. Ügyes volt, szépen mondta a szövegét, kaptak tapsot :) A képek sajnos nem lettek a legjobb minőségűek, kevés volt a fény, ami van, az ilyen:

Egyébként kifejezetten szórakoztató volt az egész műsor, nem éreztem úgy, hogy ez csak egy egyszerű kis iskolai előadás lenne. Nyolc osztály van és néhány szakkör, ezek összesen több, mint húsz mesét, verset, zenedarabot, táncot, paródiát, kabarétréfát, dalt adtak elő, még egy kisfilm is volt arról, hogy mi történik, ha az ötödik osztályban kitör a káosz :) Az előadást reklámblokkok szakították meg, mégpedig úgy, hogy az első blokkban levetítettek három-négy retro reklámfilmet, a további blokkokban pedig ezeket játszották el a gyerekek. Azzal a kellemes élménnyel jöttem haza, hogy ha ilyenek a fiatalok, akkor nincs nagy baj. Van humoruk, vannak ötleteik, kreatívak, bátrak, ügyesek. És talán itt falun kisebb az esély, hogy megfertőzik őket különféle ártalmas dolgok, amikkel a városban hamarabb találkoznának.

Szülinapi beszámoló

Tegnap elég mozgalmas napunk volt. Reggel elkísértem Marcit az iskolába, elmentem boltba is, majd hazajöttem, és Regővel együtt elvittük Pétert Tatabányára dolgozni. Tíz óra felé értünk haza, akkor mentünk rögtön postára, mérésre, oltásra, ennek semmi köze a szülinaphoz, csak azért írom le, mert így értünk haza fél tizenkettőre, és még akkor álltam neki rakott krumplit készíteni, mert az az ünnepelt kedvence :). Regőt gyorsan elaltattam, krumplifőzés közben ajándékot csomagoltam, jókor, mert meg is jött Marci. Segített a tojást szeletelni és a rakott krumplit összeállítani, csemegézett is belőle időközben :). Sült a krumpli, közben Regő is felébredt, játszottak, majd ebédeltünk. Marci már akkor kérdezgette, hogy mikor lesz torta meg ajándék? Megbeszéltük, hogy majd leckeírás után, uzsonnaidőben. Szerencsére ügyes volt, gyorsan elkészült a lecke is, és Marci elkezdett nézni egy rajzfilmet, ami alatt én feltűnés nélkül kidíszítettem a tortát, Marci pedig szépen átment, és meghívta a születésnapjára Marika nénit. Volt torta vicces újragyulladó gyertyákkal:

Tőlünk egy társast kapott és egy mesekönyvet:

Marika nénitől pedig még egy könyvet, a Mi fán terem a kémia? címűt, aminek hangos csatakiáltással örült :)

Próbáltunk hárman játszani a Cluedóval úgy, hogy Regőt különféle elterelő hadműveletekkel megpróbáljuk eltántorítani a hatékony részvételtől, valameddig el is jutottunk, de végül feladtuk :) Péter nemsokára hazajött, megkértük, hogy most játsszon Regővel, és mi átvonultunk Marika nénihez játszani egyet. Így már sikerült, jó volt, én nyertem :D Játék után már csak a szokásos vacsi, fürdés, éneklés, mese, alvás volt vissza, ami szerencsére ezen a jeles napon mind jó hangulatban telt :) Isten éltessen, Marci!

Néhány játszótéri kép

Maga a bejegyzés Regőnél van, de képeket hoztam ide is:

A kalózkapitány:

Cápahinta:

Regővel:

Utolsó nap

Tegnap volt a téli szünet utolsó napja, hivatalosan már nem is az, hiszen ez már csak a hétvége volt. Eredetileg el akartunk menni szánkózni valami havas helyre. A legközelebbi ilyen Eplény, ahol ugyan 50 centi havat jeleznek, de mivel a környéken ezzel ellentétben mindenhol 0-1 centit, így azt gondoltuk, csak a sípályát hóágyúzzák, ott meg nem tudtuk, lehet-e csak így egyszerűen szánkózni, meg nem is voltunk elég jól ahhoz, hogy ha lehetne, akkor egy napot a hóban töltsünk... szóval ehelyett benti játékokkal telt a nap. Marci ezt találta ki építőkockából, hogy Regő ne rombolja le:

Kirakta a kis sárga kockákból a számokat, ahogy a dobókockán vannak és még tovább :)

Előtte meg utána, ha már nem mentünk szánkózni, a lakásban húzta körbe-körbe Regőt az új bobjában :) Nem tudnám jól elmagyarázni a lakás alaprajzát, de a lényeg, hogy van remekül körbejárható hely benne:

Jól elvoltak egy ideig :) Ma újra iskola volt, és sajnos Marci hazahozta az első kettesét rajzból. Szerintem eleve hülyeség a készségtárgyakat osztályozni, pláne kettessel, pláne Marcinál, akinél tudjuk, mennyire nem szívesen rajzol. Nem tulajdonítottam neki jelentőséget, nem akartam letörni Marcit, meg alapvetően egyébként sem tulajdonítok a jegyeknek nagy jelentőséget. Marci szerint azért kettes, mert a Téli élményem című képre lerajzolta a karácsonyfát, meg mögé az íróasztalunkat, és ez nagyon kis helyet foglalt el a lapon. Azért annyit mondtam neki, hogy próbáljon jobban kidolgozni rajzokat, hiszen az év elején jobban ment, sorban romlott le, 5-4-3- és most 2. Vagy a tavalyihoz képest látott fejlődést osztályozták év elején, és ahhoz képest ténylegesen visszaesés van? Majd megnézem a rajzait szülőin vagy fogadóórán.

Karácsony 2010

Ahogy lejjebb írtam, Marci idén a téli szünet nagy részlét az apukájánál tölti. 25-én délben jött haza, és akkor bonthatta ki az itt kapott ajándékait. Már előtte is sok karácsonya volt: 24-én reggel apánál, 25-én az apai nagymamájánál, és valamikor ezek között még Helga (apa barátnője) anyukájánál is. Kapott társast, könyvet, lézerkardot, Geomagot. A lézerkardot el is hozta, nem örültem neki, hogy ezt kapta, de ha már kapta, hadd játsszon vele. Itt már nem volt olyan ünnepélyes az ajándékozás, Marika néni átjött, Péter aludt, mert épp lázas volt, Regő is boldogan részt vett Marci ajándékainak megtekintésében. 

Kapott két társast, egy Twistert (ez az, amikor színes pontokra kell tenni kezünket-lábunkat, és a játékosok jól összegubancolódnak) meg egy érdekes táblás játékot, ami a kelta időkben, druidák főszereplésével játszódik. Regő hamar lefeküdt, mi ezzel a társassal játszottunk kettőt, mindkétszer Marci nyert. Kapott még két könyvet: a Harry Potter első részét, amit nemrég kölcsönkaptunk Emi barátnőmtől, és elolvastuk együtt - most már Marci maga is olvashatja a saját példányát - a másik pedig Kipling: Hogyvolt-mesék című, gyönyörű, nagy alakú állatmesés könyve, este három mesét is felolvastam belőle, és nagyon jókat nevettünk rajta. Jó előszoba lesz A dzsungel könyvéhez. 

Társasozás után elkezdtük nézni a Harry Pottert filmen, mert ezt is megkapta Marci a könyv mellé. Én is csak akkor láttam, amikor új volt a moziban 7-8 éve, úgyhogy mindkettőnknek új élményt jelentett. Közben ebédeltünk meg, majd a film végére Péter és Regő is csatlakozott.

Ezeken kívül még Marika nénitől kapott Marci egy műanyag bobot, reméljük, a hó is megjön hozzá hamarosan! Képek az ajándékbontásról:

A film után még kardoztunk egy kicsit a lézerkarddal, ami eközben sajnos eltörött, nem volt valami erős anyagból. Én menthetetlennek ítéltem, volt is sírás, de aztán Péter megjavította, de innentől csak légkardozni szabad vele :) Aztán még pár kör Twistert is játszottunk, és jött a vacsi-fürdés-mese-alvás.

Gyakorlatilag Marci azt a pár napot töltötte volna velünk a 25-e felén kívül, amit együtt töltöttünk volna Ságváron a szüleimnél, de mi az utolsó pillanatig hezitáltunk, hogy menjünk, mehetünk-e, hiszen Marcin kívül mindenki beteg. Végül Péter nem is jött, lázas volt, és mi Regővel is csak egy napra mentünk. De Marci maradt, most is a mamáéknál van, hogy Bencével és az új játékokkal is játszhassanak ott együtt. Sajnálom, hogy nincs velünk, és hiányzik, de jó ott neki :) Szóval 26-án ebédre értünk Ságvárra, közben beugrottunk Siófokra Dédipapához, mert ő sem tudott jönni, és átadtuk az ajándékát, egy fényképes naptárt. Ebéd előtt volt az ajándékbontás, Marci kapott Bencével közösen egy hatalmas versenyautó-pályát távirányítós autókkal, egy "Készítsd el a saját vulkánodat!" készletet, erre én is nagyon kíváncsi vagyok :) egy Lego társast és az Egyszer volt, hol nem volt... az élet sorozatot dvd-n. Ebéd után rögtön össze is rakták az autópályát, és amíg mi el nem jöttünk, azzal játszottak.

De vitte innen is a két társast és az egyik könyvet is, szóval jól elvannak Bencével :) Most beszéltem vele, jól érzi magát, és befalt egy csomó bundás kenyeret vacsorára :)

Ságvári hétvége mézeskaláccsal

A hétvégét megint Ságváron töltöttük a szüleimnél. Péntek délután mentünk el a fiúkkal, és apránként lettünk egyre többen: a nővéremék a két gyerekkel szombat délelőtt érkeztek, a húgomék vasárnap. A fiúk különféle kombinációkban nagyon jól eljátszottak, kicsik egymással, nagyok egymással vagy mind a négyen. Márk és Regő között gyakorlatilag eltűnt a hat hét korkülönbség, ugyanazokat csinálják, okosak, ügyesek, aranyosak. 

A hétvége fő attrakciója a ságvári közös mézeskalácssütés volt. Már hagyomány a faluban, hogy az első adventi vasárnap előtt összegyűlik, akinek kedve van, és együtt sütik a mézeskalácsot. Marci és Bence előbb elmentek Mamával, és mire mi a délutáni alvás után megérkeztünk, nagyon sokat dolgoztak:

Már sötétben, öt óra után mentünk haza, jól elfáradtak a gyerekek, Regő jobban is aludt éjjel. 

Vasárnap, amikor már az egész család összegyűlt, remek alkalom volt arra, hogy megünnepeljünk mindenkit, akinek október második felében és novemberben volt szülinapja, névnapja. A húgomat, Ágit már emlegettem itt, ő 25 éves lett, a párja, Gábor 31, és ehhez még hozzájött Marci névnapja, úgyhogy volt torta, süti, ajándék, nagy családi ebéd. Marci számára ez az autók hétvégéje volt: kapott távirányítós autót, Hot Wheels kisautót, legóautót, sőt még Bence is teherautót rajzolt neki. Isten éltessen mindenkit!

Márton nap

Ma van az én nagyfiam neve napja :) Gyorsan megírom ezt a posztot, mert már nem sokáig tart :) 

A nap nem zajlott különösebben máshogy, mint máskor. Reggel séta az iskolába, küldtem vele kis doboz sütit a többieknek, amit persze elfelejtett szétosztani :) az ebéd ünnepélyesebb volt kicsit, mint máskor, stílszerűen libamell, és sütöttem tésztalibákat is. Mindkettő ízlett az ünnepeltnek :)

A délután is a szokásos módon telt, lecke, játék, kutyázás, kis filmnézés velem, egészen addig, amíg mindenki haza nem ért és Regő fel nem ébredt az alvásból. Gyorsan megterítettem uzsonnához, volt vakondtúrás torta Marci külön kérésére, a tésztalibák, meggyszörp, tea és az ünnepeltnek egy fél liter Fanta az ajándék részeként. Nagyon szereti ugyanis, viszont nem szoktam venni, csak ilyenkor, "egye fene" alapon. Evés előtt megajándékoztuk: tőlünk kapott egy szervízállomást a Hot Wheels autópályájához, egy filmet (a Narnia krónikái második részét) és egy könyvet: Berg Judit: Rumini. Mondtam is neki, hogy névnapra nem szokás ennyi mindent, mi se szoktunk, csak... egy játékot mindenképp szerettem volna, a filmet azért, mert néhány hét múlva jön a harmadik rész a moziban, és arra szeretném elvinni, a könyvet meg azért, mert ezt már pici korában megfogadtam, hogy könyvet minden alkalomra kap majd. Persze rögtön össze kellett rakni az autópályát és játszani, amíg én szeltem mindenkinek a tortából, aztán gyorsan befalni a maga részét, és újra játszani :) Regő a tortából nem kapott, a tésztalibákat viszont lelkesen falatozta :) Később ő is csatlakozott a játékhoz.

Vacsora előtt belenéztünk a filmbe is, majd utána gyors fürdés és "nem lehetne csak most, mert a névnapom van" kérésre amíg Péter Regőt öltöztette, meg amíg szoptattam, Marci még tovább nézhette egy kicsit. Aztán persze megvolt a szokásos esti összebújós könyvből mesélés is, Andersent mesélünk mostanában.

Miközben írtam, felébredt Regő, és amíg visszaaltattam, mégiscsak átcsúsztunk 12-ére :) Sebaj, mindenki tudja, hogy Márton napja november 11 - boldog névnapot, Marci!

Betegség megint

Regő minden másnap lázas. Múlt hét csütörtökön kezdődött, pénteken voltunk az orvosnál először, amikor még csak pici vírus volt. Hétvégén csak kis hőemelkedései voltak, de hétfő este megint láz, kedden orvos, akkor kapta az antibiotikumot, szemcseppet stb. Aznap nem is volt lázas, de szerdán megint. Csütörtökön nem, és nagyon jókedvű volt, örültem, hogy jobban van. Pénteken megint 38,5... Talán a szeme javult valamit, és csak néha picit köhög. Hétfőn megyünk vissza az orvoshoz, Marcit is viszem. Ő szerda este jött haza az őszi szünet apjával töltött részéről, köhög és náthás, de nem lázas és a szeme sincs begyulladva, tehát talán nem ugyanaz okozza. Nekem viszont egy az egyben ugyanazok a tüneteim, mint Regőnek, csak talán enyhébben, és sajnos képtelen vagyok lázas lenni, pedig talán segítene.

Viszont amikor mindenki épp jól van, akkor ilyen aranyosak ám:

A képen Regő kedvenc könyve látható :)

Ja, és az őszi szünet... Kirándulásokat terveztem, játszóteret kerti munkát és hogy jól mulatunk majd. Arborétumot, vadasparkot, Fehérváron, ráadásul a közeli végén épült szuper új játszótér, az újság is megírta  és nagyon dicsérik. Kölcsönkaptuk volna Bencét is péntektől vasárnapig. Ehelyett van betegség, benti játék, labdázás, benti hinta, Marci ki is mehet, de csak egyedül sajnos, vele társasozunk, fejtörőzünk, együtt is játszanak, és Marci naponta egy kicsit játszhat számítógépen és egy kicsit nézhet filmet is. Hétfőtől iskola - már ha mehet...

Kertész leszek

Tegnap kihasználtuk a gyönyörű, napos őszi délutánt, és faleveleket gereblyéztünk a kertben. Az utóbbi időben mindig gond, hogy Regővel mi legyen, ha a kertben dolgozunk: a járóka már nem jön be, a földön mászáshoz, leüléshez már hideg van, kint járni meg még nehéz volt neki, az utcán is, hát még az egyenetlen talajon, fűcsomón, falevélen. Ilyenkor igénybe szoktunk venni még egy embert, általában a nagymamát, de most ő nem érezte jól magát, úgyhogy gondoltam egyet, kivittem Regőt és a kedvenc könyvét, és letettem a hintaágy mellé.

Mellette gereblyéztünk Marcival, beszéltünk neki, ő meg egyszer csak úgy gondolta, elég ebből, és elindult egyedül a diófa felé :) Ma ment először egyedül a kertben, tökön-babon, akarom mondani diólevélen-kavicson át, métereket, csak néztem :) Látszik mögötte a hintaágy, olyan messziről jött idáig! Aztán később Apa elé is szaladt, amikor hazaért :)

Aztán hintáztak is Marcival, mármint Marci hintáztatta Regőt, meg körbemászták a hintaállványt.

És a végeredmény:

Felhívom a figyelmet, hogy Marci 130 centi magas, és a levélkupacot már egy kicsit széttúrta eddigre :)

Tegnap egyébként október 23-i ünnepség volt az iskolában, majd délután teadélután - evés, ivás, zene, tánc és vetélkedők - a gyerekeknek. Marci tavaly nem mehetett erre, mert "rossz" volt, így nagyon örültünk, hogy most mehet. Sajnos csak kedden délután szóltak, hogy jelmezben is lehet menni, valami Halloweenhez kapcsolódóban. Nagyon nem szeretem a Halloweent, abszolút nem tartom a mi kultúránkban ehhez az időszakhoz illőnek, de Marci örömét nem akartam elrontani, csináltam volna valamit, javasoltam egy egyszerű szellemjelmezt, de vámpír vagy csontváz akart lenni. Se anyagom, se annyira szuperanyu nem vagyok, hogy két nap alatt összehozzak valami ilyesmit, de nem is volt kötelező a jelmez. Most meg, amikor odamentünk, a fele nem volt jelmezben, a másik fele között meg volt minden, kinek mi volt épp otthon: bohóc, hercegnő, kalóz. Ilyet én is tudtam volna... Sajnos Marci nem érezte jól magát, csak állt mellettem, nem akart a barátaival játszani, haza akart menni. Talán ha nem csak várunk és nézzük a semmit húsz percig, hanem elkezdik a vetélkedőket, feloldódott volna... de így hazajöttünk. Az úton és itthon sokkal felszabadultabb volt, nem volt szomorú, csak én nem értettem igazán. Bár... ő mindig ilyen volt, sose volt nagy társasági ember, mindig úgy kellett rábeszélni a hasonló programokra. Erőltetni nem akartam, így lett utána a gereblyézés és a teraszról falevélkupacba ugrálás a program. Azt élvezte :)

Tesók

Marci és Regő imádják és gyűrik egymást, a gyűrés persze Marci részéről intenzívebb, amit Regő hol jókedvűen tűr, hol sikít.

Ma többféle új ügyességet mutatott be Regő: ma először tolta a szülinapjára kapott bébitaxiját. Rá akart tenni egy kisautót és azt tolni, de folyton leesett, így félkézzel tolta a taxit, a másikban vitte az autót. Ma először dobott be teljesen egyedül a formabedobóba egy formát, azt hiszem, a háromszöget, úgy, hogy a helyét is egyedül találta meg. És, mint a fenti képen is látszik, ma először építette fel a Montessori-tornyát, és miután erre rájött, megtapsolta és megéljenezte magát - persze mi is nagyon lelkesek voltunk - és hosszasan, elmélyülten eljátszott a toronnyal. Valamint rajzolni is próbált, amikor Marci leckét írt, elcsent egy ceruzát, és a padlón tett firkáló mozdulatokat, így elétettem egy papírt, és hagyott is rajta nyomot :) Leckeírás közben azzal is szórakoztatott, hogy felmászott Marci padjára, és ott tornagyakorlatokat mutatott be: felállás, leülés, magastartás, előrehajolva láb között átnézés. A közös leckeírás egyébként így néz ki: Marci szépen írja a leckéjét, mint a kisangyal:

Regő játszik, mint a kisördög:

Aztán ez lesz a vége:

Meg ez:

Marci egyébként ma azt mesélte, amikor hazaért az iskolából, hogy Judit néni azt mondta, aki kiabál, az plusz házi feladatot kap! Erre ő jelentkezett, hogy jaj de jó, ő kér, és kapott még vagy öt matekfeladatot - nem példát, hanem komplett szöveges és egyéb feladatokat a feladatgyűjteményből, és nagyon lelkesen megoldotta itthon :) Pedig állítólag nem is kiabált :)

Csókakői kirándulás

A mai délutánra Marci iskolája buszos kirándulást szervezett a csókakői várba és az azt körülvevő erdőbe. Szülők, barátok, testvérek is mehettek. Én is szívesen mentem és vittem Regőt is, de nem mertem még buszra szállni vele, hogy bekötetlenül üljön az ölemben, inkább autóval mentünk a busz után. Na de ne vágjunk ennyire a dolgok elébe, reggel még erősen bizonytalankodtam, hogy mi is menjünk-e. Ugyan szép időt ígértek, de reggel köd volt, aminek sehogy sem akaródzott felszállni, és a Nap sem nagyon akart előbújni. Aztán nagy nehezen rávette magát, hogy segítségével az úrhidai iskolások kirándulhassanak egy jót - és velük Regő is. Aki miatt ugyan volt még egy bizonytalankodásom, ugyanis rá abszolút nem jellemzően csak egy órát aludt délelőtt, biztos voltam benne, hogy így nyűgös lesz, de a napsütés meggyőzött, akkor is megyünk.

Az indulásunk is viccesre sikerült, kétszer szaladtam vissza - először a pénztárcámat hagytam itthon, aztán a babakocsit. De végül csak elindultunk. Gondoltam, Regő majd alszik az autóban. 40 perc volt az út, szépen mentünk a busz után, Marci a buszon a barátaival, Regő mögöttem, de egy szemhunyást sem aludt. Gondoltam, majd a jó levegőn.

Csókakő körülbelül 20 kilométerre van Székesfehérvártól, azaz bő 30-ra Úrhidától, sajnos a 81-es út mellett. A Vértes szélén található, a Vértesi Natúrparkban, és a móri borvidék Ezerjó Borútja is átmegy rajta. Gyönyörű, csendes, friss levegőjű hely, amely felett, a Csóka-hegyen a Csák nemzetség által épített vár áll. A vár különlegessége, hogy folyamatosan építik. Nem tudom, hány ilyen van Magyarországon, biztosan nem sok, de a csókakői várnál én 2001-ben jártam először és talán 2004-5-ben utoljára, és mindkét látogatáskor hatalmas változást tapasztaltam az előző állapothoz képest. Amikor először láttam, egy itt-ott pótolgatott rom volt a vár, másodszor látványosan nagyobb volt ahhoz képest, és a környezete is szépen kiépült, most meg leesett az állam. A képen látható állapotban van, hatalmas falakat építettek néhány év alatt, a korábban is meglévő pihenőhely a vár alatt tovább bővült, padok, tűzrakóhelyek, esőházak, egy szép új játszótér, mosdók, emlékmű, szobor található itt... Mindez a Csókakői Várbarátok Társaságának köszönhető, akik az önkormányzat segítségével, de társadalmi munkában kőről kőre építik a várat. Nagyszerű kezdeményezés, mindenütt így kellene lennie! Persze maradhat néhány rom is :)

Szóval, a busz megállt a falu központjában, a templomnál, az iskolások onnantól gyalogoltak. Mi Regővel felmentünk autóval a vár alatti pihenőig, ahol parkoló is van. Kicsit játszótereztünk, és már fel is ért a csoport. A várhoz két út is vezet: az egyik kényelmesen, akár autóval is járható, a másik a vár mögött, az Országos Kéktúra ösvényéről tér le, sziklás, vadregényes, lépcsős. Felfelé az elsőt választottuk. A negyedikes, hatodikas kislányok rögtön rávetették magukat Regőre, versengtek, hogy ki tolhatja a babakocsit hegynek felfelé :) a nyiszlettebbje meg irigykedett, hogy milyen jó a babának :) A várba felérve minden szülőhöz öt-öt gyerek csapódott, Regőt magamra kötöttem meitaiban, és így jártuk be az utolsó látogatásunk óta hatalmasra nőtt várat. Gyönyörű volt az idő és a kilátás, mivel a vár a Vértes szélén van, alattunk a falu, szőlődombok, szemben a Bakony, szintél alattunk és kicsit jobbra a Móri-árok, és az ég külön a mi kedvünkért hihetetlen felhőjátékot rendezett. Fotók a telefonomban vannak, ha le tudom tölteni és jók, hozom őket! Regő is élvezte, még nevetett is a meitai-ban, ahogy másztuk a vár köves ösvényeit, meredek lépcsőit. 

Lefelé menet két csoportra oszlottunk, a vagányabbak a másik úton, a vadregényes ösvényen mentek le a várból, természetesen Marci is, a kisebbek, néhány lány, más kistesók és mi pedig ugyanarra, amerre felfelé jöttünk. Leérve betértünk az erdőbe a kék jelzésen, és rövid babakocsis séta után találkoztunk a rövidebb úton a várból odaért csapattal. Gyönyörű itt az erdő, őszi színek, gombák, kövek, hegyoldalból kiálló hatalmas sziklák... és harapni lehet a levegőt.

Innen együtt indultunk tovább, a babakocsit itt-ott át kellett emelni kövesebb részeken, de lelkes segítőim voltak :) Viszont azt is megállapítottam, hogy a hatodikasok már jobban figyelik a telefonjukat, mint az erdőt... ami szomorú, ilyen téren is kellene egy kis kultúrát tanulniuk, de erre jók az ilyen kirándulások, ezért jó, hogy az iskola, konkrétan Bán Balázs földrajztanár megszervezi.

Kisvártatva egy elagázáshoz értünk, emlékszem, itt már Regő karban volt, és a lányok tolták az üres babakocsit. Próbálkoztam újra a meitaijal is, de már nem jött be. Számítottam nyűgösségre, már délután négy óra volt, és ahhoz képest, hogy fél tíz óta nem aludt semmit, abszolút nem volt vészes. Az elágazásnál ismét a vagányabbja erőltetett menetben felmehetett a kilátóhoz, az már nem volt járható út Regővel, tehát megint egy-két lánnyal, kistesóval és szülővel visszafordultunk. Regő egy kicsit sétált is, mint egy rendes túrázónak illik :) karomban is jött, nyakamban is, egyszer leültettem egy nagy, majdnem kocka alakú sziklára.

Már nagyon vártam, hogy kiérjenek Marciék is az erdőből. Az otthon maradó szülők úgy tudták, hogy fél hat-hat felé ér haza a busz, és ekkor már majdnem fél hat volt. De szerencsére perceken belül megérkeztek ők is, lelkesen, kipirultan, és megrohamozták a játszóteret :) A játékokat azonban nem teljesen rendeltetésszerűen használták, így Balázs bácsi hamar kiparancsolta onnan őket, meg amúgy is késő volt, és indultak le a buszhoz. Mi is lementünk autóval, Marcit is felvettük ott, és indultunk haza!

Marcit Fehérváron letettük az apjánál, vittük az iskolatáskát is, mert hétfőn ő viszi iskolába, sőt még a leckét is megcsinálta itthon a kirándulás előtt!

Nagyon szép délután volt, élményekkel, jóleső fáradtsággal és Regő első túrájával :)

Stefánia-fesztivál

Siófokon tavaly óta rendezik meg a Stefánia fesztivált Stefánia hercegnő emlékére, aki Rudolf trónörökös felesége volt, nagyon szerette Magyarországot, a trónörökös halála után második férje egy magyar gróf volt, sok időt töltött itt, és így kitalálták ezt a fesztivált, hogy csalogassa a turistákat.

Csalogatja is, és nem véletlenül, mert tényleg nagyon szép és jó rendezvény. Stefánia (Götz Anna színésznő) nosztalgiavonattal, gőzmozdonnyal érkezett Budapestről. Mi erről lekéstünk, de Ancsa, Bence és Márk látták. Mi viszont a hajóállomáson álltunk meg, és onnan visszafelé sétálva láttuk a hercegnőt a hintójában, a velocipédek, gólyalábasok, hagyományőrző tűzoltók, rezesbanda, omnibusz, veterán autók felvonulását.

A Rózsakertben felállított színpadig vonultak, ott ünnepélyes megnyitó következett, majd a gólyalábasok előadása, amit az első sorból néztünk, és tényleg nagyon szórakoztató volt. Regő is csodálkozva nézte, meg lesett rám, amikor mindenki tapsolt. Bencét pedig a műsor végén még meg is forgatta az egyik langaléta!

Aztán megnéztük a huszárokat, a rezesbandát, majd a park füves részén felállított békebeli vurstliba mentünk. Ez is szebb volt, mint máshol, gyönyörű festett, régi körhinta, lovakkal és szekerekkel, mint gyerekkorunkban, láncos körhinta, dobozdobáló és horgászás szép fajáték-nyereményekkel. Marci és Bence is horgásztak maguknak is játékot, és a kistestvéreiknek is tologatható fajátékot :)

A vurstli után három fiúval megnéztük a kézműves vásárt is. Ott is csupa szépséget láttunk, és ilyennel még nem találkoztam, több mindent ki is lehetett próbálni, kovácsolást, faragást, a fiúk segítettek egy nagy szobrot faragni.

Innen már indultunk haza, megint kellemesen eltöltöttünk egy délutánt, jól tette Siófok, hogy kitalálta ezt a fesztivált :) Ja, és az autó felé tartva még találkoztunk egy matrózzal is :)

Ságvári sportnap

Péntek este jöttünk le Marcival és Regővel a mamához és a papához. Azt gondoltam, majd csak akkor írok blogot, ha hazaértünk, de annyi mindent csinálunk, hogy nem tudnám összefoglalni. Egyelőre megpróbálok három napot egy bejegyzésbe sűríteni.

Azért jöttünk pénteken késő délután, mert szombaton Ságváron sportnapot rendeztek, és Marci ugye nagy sportember :) A sportnapot 15 éve megrendezik már minden évben, és tényleg jó. Szól a zene, és évről évre egyre többféle ingyenes lehetőség van, mert a volt óvónénim, aki szervezi, annyi szponzort össze tud hozni. A sportlehetőségeken kívül körhinta, arcfestés, kreatív sarok, ugrálóvár, tűzoltóautó, cukrot szóró repülőgép, nem is tudom sorolni. A sportlehetőségek közül egy helyben összeverbuvált ságvári gyerekekből álló focicsapat Marcival együtt 6-1-re megverte a piros mezes csapatot, akik pedig igazi focicsapat voltak, erre az eseményre érkeztek. Kapott érte jutalomcsomagot. Aztán íjászkodott, és petanque-ban is 11-0-ra győztek az ellenfél ellen. És persze kipróbált mindent :) Képek:

Íjászkodás:

Körhinta:

Pétanque:

A drukkoló közönség:

Cukrot szóró repülőgép:

A kis tűzoltó:

Regő segít palacsintát sütni Mamának:

Délután négy óra körül aztán hazazavart minket a szűnni nem akaró eső, de addigra már mindent kipróbáltunk és megkóstoltunk. Jó kis nap volt, tényleg nagyon jó a szervezés, csak az idő volt most barátságtalan, de az belefér.

A többi napunkról írok inkább mégis külön-külön bejegyzést, mert ez is már milyen hosszú lett :)