Katedrális

A húsvétról szóló bejegyzés a Regőblogban kapott helyet, Marci ajándéka, a roller is ott szerepel. Ságváron focilabdát kapott, amit ott hagytunk, hogy ott tudjanak Bencével focizni, meg egy tollast, amit viszont hazahoztunk. Ancsáék viszont elhoztak egy nagy doboz fakockát, amivel otthon nemigen szoktak játszani. Nagyméretű kockákból áll, sok natúr színű is van közte, de persze piros, kék, sárga, zöld is. Az esős húsvétvasárnap délelőttön a fiúk kiborították, és Marci igazán szép, szimmetrikus építményt alkotott, amire én mondtam építkezés közben, hogy katedrális - tényleg olyan is:

Mini LÜK

Logika, ügyesség, kitartás. Ezt a játékot vettem meg Marcinak, mert úgy vettem észre, kéne valami nem hagyományos, játékos segítség az osztás-szorzás tanulásához. Nincs gond, még mindig csupa ötös, legfeljebb négyes, de leckeírásnál úgy vettem észre, hogy egyes dolgokat nagyon nehezen ért meg, például a maradékos osztást, vagy a visszaellenőrzését. De ha nincs semmi gond, akkor is jó játék ez. Marcinak a Logico Piccolo is nagyon bejött, de ott épp kiadóváltás volt, amikor az első néhány csomagot beszereztem, az új kiadó pedig elkezdte az elejéről kiadni a sorozatot más formában, és nem jutottak még el a másodikasoknak való matematika-csomagokig. A LÜK-ből viszont minden van, még nyelvtanuláshoz is jó lesz jövőre.

Elsőre kicsit bonyolultnak tűnt nekem a játék, de a hozzá tartozó füzetekben található leírás alapján hipp-hopp meg lehet érteni. A lényeg, hogy van egy műanyag tok, egyik fele piros, a másik átlátszó. Van 12 db számozott műanyag lapocska, és minden témakörben egy feladatokat tartalmazó füzet. Én négy különféle témájú matematikai füzetet vettem, kompetenciafejlesztőt, összeadás-kivonásosat és szorzás-osztásosat 7-8 évesek számára. Minden feladatnál kézbe kell fogni a feladat számát tartalmazó lapocskát, meg kell keresni a helyes megoldást, és a tok piros felére, a megfelelő számú mezőre kell helyezni a lapocskát. Ha az összes feladat kész, az ember összecsukja és megfordítja a tokot, felnyitja a másik oldalról, és így egy ábrát lát, ami a lapocskák hátoldalán lévő mintatöredékekből áll össze. Ha ez az ábra megegyezik azzal, amit a füzetben láthatunk az adott feladat mellett, akkor a megoldás jó, ha viszont nem, akkor nagyon könnyen megkereshető, hogy hol rontottuk el. Lehet, hogy ez most így bonyolultan hangzik, de hamar felfogható, és Marci nagyon örült neki, most egy órája játszik vele :).

Szülinapi beszámoló

Tegnap elég mozgalmas napunk volt. Reggel elkísértem Marcit az iskolába, elmentem boltba is, majd hazajöttem, és Regővel együtt elvittük Pétert Tatabányára dolgozni. Tíz óra felé értünk haza, akkor mentünk rögtön postára, mérésre, oltásra, ennek semmi köze a szülinaphoz, csak azért írom le, mert így értünk haza fél tizenkettőre, és még akkor álltam neki rakott krumplit készíteni, mert az az ünnepelt kedvence :). Regőt gyorsan elaltattam, krumplifőzés közben ajándékot csomagoltam, jókor, mert meg is jött Marci. Segített a tojást szeletelni és a rakott krumplit összeállítani, csemegézett is belőle időközben :). Sült a krumpli, közben Regő is felébredt, játszottak, majd ebédeltünk. Marci már akkor kérdezgette, hogy mikor lesz torta meg ajándék? Megbeszéltük, hogy majd leckeírás után, uzsonnaidőben. Szerencsére ügyes volt, gyorsan elkészült a lecke is, és Marci elkezdett nézni egy rajzfilmet, ami alatt én feltűnés nélkül kidíszítettem a tortát, Marci pedig szépen átment, és meghívta a születésnapjára Marika nénit. Volt torta vicces újragyulladó gyertyákkal:

Tőlünk egy társast kapott és egy mesekönyvet:

Marika nénitől pedig még egy könyvet, a Mi fán terem a kémia? címűt, aminek hangos csatakiáltással örült :)

Próbáltunk hárman játszani a Cluedóval úgy, hogy Regőt különféle elterelő hadműveletekkel megpróbáljuk eltántorítani a hatékony részvételtől, valameddig el is jutottunk, de végül feladtuk :) Péter nemsokára hazajött, megkértük, hogy most játsszon Regővel, és mi átvonultunk Marika nénihez játszani egyet. Így már sikerült, jó volt, én nyertem :D Játék után már csak a szokásos vacsi, fürdés, éneklés, mese, alvás volt vissza, ami szerencsére ezen a jeles napon mind jó hangulatban telt :) Isten éltessen, Marci!

Készítsd el a saját vulkánodat!

Erre a bejegyzésre két napig készültünk Marcival :). Kapott ugyanis egy vulkánkészítő játékot karácsonyra, ilyet:

Kép a google-ról, remélem, nem haragszanak meg érte :) A csomag tartalmaz két csomag gipszet, egy összerakható műanyag öntőformát, festéket, vicces kivágható ábrákat, egy angol nyelvű és egy (hibás) magyar nyelvű leírást. Utóbbi fele adag gipsszel készítené, nem biztos, hogy sikerülne. Tegnap elkészítettük a hegyet, amiből majd a vulkán lesz, most erről következik egy fotósorozat:

Először is összerakjuk az öntőformát, kimérjük a gipszet és hozzáöntjük a megfelelő mennyiségű vizet:

Kevergetjük-kevergetjük, amíg egynemű és buborékmentes nem lesz:

Aztán beleöntjük a fejre állított formába, és körülbelül félórán át hagyjuk száradni. Én a biztonság kedvéért megkértem Marcit, hogy húzzunk még rá tíz percet, és íme a hegyünk:

Van benne egy kupak, aminek a vulkánná válásban még fontos szerepe lesz :) Ezután feltesszük a szekrény tetejére, és még 24 órát várunk a teljes szilárdulásig. Szerencsére nálunk a 24 óra lejárta pontosan arra az időpontra esett, amikor ma Marci hazajött az iskolából, így gyorsan megebédeltünk, és már folytattuk is a munkát, az oroszlánrésze persze Marcié. Tehát a dobozban található festékkel kifestette a hegyet szürke sziklákkal és piros-narancs lávaömlésekkel. A végén én is átmentem rajta egy kicsit, ahol fehéren maradtak egyes helyek.

A második képen Marci épp azt mondja, hogy "sajt", hogy ne azt mondja, hogy "csíz" :D. Itt látható a kész vulkán is. Most jön a kitörés! A vulkán kürtőjébe, ami a már említett kupak, amibe egy kiskanál szódabikarbónát, egy csepp mosogatószert, egy kis piros festéket teszünk, majd öntünk hozzá egy kiskanál ecetet. Vigyázat, ébredezik a vulkánunk! Mint kiderült, egy kiskanál ecettel nem sokra megyünk, de azt írja a leírás, hogy nyugodtan öntsünk hozzá több ecetet. Érdemes még az ecet előtt összekeverni az anyagokat, ha tényleg piros lávát szeretnénk, erre is csak körülbelül a harmadik kitörésnél jöttünk rá. Ezek a legjobb fotók az öt-hat kitörésünk közül:

Nagyon érdekes, okos és kreatív játék. Ha valaki ért hozzá, hogy mi történik az ecet és a szódabikarbóna között, kérem, hogy ossza meg velünk! Köszönöm!

Utolsó nap

Tegnap volt a téli szünet utolsó napja, hivatalosan már nem is az, hiszen ez már csak a hétvége volt. Eredetileg el akartunk menni szánkózni valami havas helyre. A legközelebbi ilyen Eplény, ahol ugyan 50 centi havat jeleznek, de mivel a környéken ezzel ellentétben mindenhol 0-1 centit, így azt gondoltuk, csak a sípályát hóágyúzzák, ott meg nem tudtuk, lehet-e csak így egyszerűen szánkózni, meg nem is voltunk elég jól ahhoz, hogy ha lehetne, akkor egy napot a hóban töltsünk... szóval ehelyett benti játékokkal telt a nap. Marci ezt találta ki építőkockából, hogy Regő ne rombolja le:

Kirakta a kis sárga kockákból a számokat, ahogy a dobókockán vannak és még tovább :)

Előtte meg utána, ha már nem mentünk szánkózni, a lakásban húzta körbe-körbe Regőt az új bobjában :) Nem tudnám jól elmagyarázni a lakás alaprajzát, de a lényeg, hogy van remekül körbejárható hely benne:

Jól elvoltak egy ideig :) Ma újra iskola volt, és sajnos Marci hazahozta az első kettesét rajzból. Szerintem eleve hülyeség a készségtárgyakat osztályozni, pláne kettessel, pláne Marcinál, akinél tudjuk, mennyire nem szívesen rajzol. Nem tulajdonítottam neki jelentőséget, nem akartam letörni Marcit, meg alapvetően egyébként sem tulajdonítok a jegyeknek nagy jelentőséget. Marci szerint azért kettes, mert a Téli élményem című képre lerajzolta a karácsonyfát, meg mögé az íróasztalunkat, és ez nagyon kis helyet foglalt el a lapon. Azért annyit mondtam neki, hogy próbáljon jobban kidolgozni rajzokat, hiszen az év elején jobban ment, sorban romlott le, 5-4-3- és most 2. Vagy a tavalyihoz képest látott fejlődést osztályozták év elején, és ahhoz képest ténylegesen visszaesés van? Majd megnézem a rajzait szülőin vagy fogadóórán.

Karácsony 2010

Ahogy lejjebb írtam, Marci idén a téli szünet nagy részlét az apukájánál tölti. 25-én délben jött haza, és akkor bonthatta ki az itt kapott ajándékait. Már előtte is sok karácsonya volt: 24-én reggel apánál, 25-én az apai nagymamájánál, és valamikor ezek között még Helga (apa barátnője) anyukájánál is. Kapott társast, könyvet, lézerkardot, Geomagot. A lézerkardot el is hozta, nem örültem neki, hogy ezt kapta, de ha már kapta, hadd játsszon vele. Itt már nem volt olyan ünnepélyes az ajándékozás, Marika néni átjött, Péter aludt, mert épp lázas volt, Regő is boldogan részt vett Marci ajándékainak megtekintésében. 

Kapott két társast, egy Twistert (ez az, amikor színes pontokra kell tenni kezünket-lábunkat, és a játékosok jól összegubancolódnak) meg egy érdekes táblás játékot, ami a kelta időkben, druidák főszereplésével játszódik. Regő hamar lefeküdt, mi ezzel a társassal játszottunk kettőt, mindkétszer Marci nyert. Kapott még két könyvet: a Harry Potter első részét, amit nemrég kölcsönkaptunk Emi barátnőmtől, és elolvastuk együtt - most már Marci maga is olvashatja a saját példányát - a másik pedig Kipling: Hogyvolt-mesék című, gyönyörű, nagy alakú állatmesés könyve, este három mesét is felolvastam belőle, és nagyon jókat nevettünk rajta. Jó előszoba lesz A dzsungel könyvéhez. 

Társasozás után elkezdtük nézni a Harry Pottert filmen, mert ezt is megkapta Marci a könyv mellé. Én is csak akkor láttam, amikor új volt a moziban 7-8 éve, úgyhogy mindkettőnknek új élményt jelentett. Közben ebédeltünk meg, majd a film végére Péter és Regő is csatlakozott.

Ezeken kívül még Marika nénitől kapott Marci egy műanyag bobot, reméljük, a hó is megjön hozzá hamarosan! Képek az ajándékbontásról:

A film után még kardoztunk egy kicsit a lézerkarddal, ami eközben sajnos eltörött, nem volt valami erős anyagból. Én menthetetlennek ítéltem, volt is sírás, de aztán Péter megjavította, de innentől csak légkardozni szabad vele :) Aztán még pár kör Twistert is játszottunk, és jött a vacsi-fürdés-mese-alvás.

Gyakorlatilag Marci azt a pár napot töltötte volna velünk a 25-e felén kívül, amit együtt töltöttünk volna Ságváron a szüleimnél, de mi az utolsó pillanatig hezitáltunk, hogy menjünk, mehetünk-e, hiszen Marcin kívül mindenki beteg. Végül Péter nem is jött, lázas volt, és mi Regővel is csak egy napra mentünk. De Marci maradt, most is a mamáéknál van, hogy Bencével és az új játékokkal is játszhassanak ott együtt. Sajnálom, hogy nincs velünk, és hiányzik, de jó ott neki :) Szóval 26-án ebédre értünk Ságvárra, közben beugrottunk Siófokra Dédipapához, mert ő sem tudott jönni, és átadtuk az ajándékát, egy fényképes naptárt. Ebéd előtt volt az ajándékbontás, Marci kapott Bencével közösen egy hatalmas versenyautó-pályát távirányítós autókkal, egy "Készítsd el a saját vulkánodat!" készletet, erre én is nagyon kíváncsi vagyok :) egy Lego társast és az Egyszer volt, hol nem volt... az élet sorozatot dvd-n. Ebéd után rögtön össze is rakták az autópályát, és amíg mi el nem jöttünk, azzal játszottak.

De vitte innen is a két társast és az egyik könyvet is, szóval jól elvannak Bencével :) Most beszéltem vele, jól érzi magát, és befalt egy csomó bundás kenyeret vacsorára :)

Sakk és széklabirintus

Marcit egy ideje érdekli a sakk, talán már egy-két éve is. Óvodásként azért még nehéz volt neki elmagyarázni a szabályokat és a lépéseket, de persze akkor még bőven elég volt, hogy megjegyezze, melyik bábu hogyan lép és hogyan üt, nem is mindig sikerült. Ráadásul én sem vagyok egy sakkfenomén, egy időben sokat játszottunk Péterrel, amiből sokat tanultam, de tanítani azért nem tudnám. Ezért először a Sakksuli könyv vándorolt hozzánk kölcsönbe, ami még a mienk volt gyerekkorunkban, de én is úgy emlékszem rá, hogy némi kedvcsináló képes bevezető után nehezen érthetővé válik gyerekek számára, Marci sem sokáig forgatta. Aztán hozta a Mikulás az Első sakk-könyvem c. könyvet, aminek nagy sikere van, és Mikulás már két hete volt, tehát ez már nem egy kezdeti fellángolás. Igyekszünk mindennap sakkozni egy keveset, egyelőre a könyv alapján, állásokkal, kombinációkkal ismerkedünk, aztán ha már jól megtanultuk, majd önállóan is játszunk, és akkor már a könyv csak segítség lesz, végül már az sem. Ebben is meglehetősen gyors a felfogása Marcinak, a stratégiai gondolkodását kell még fejleszteni hozzá, hogy lásson két-három lépéssel előre is.

A széklabirintus pedig Marci tegnapi ötlete. A múltkori könyvespolc-átrendezéskor előkerült egy játékoskönyv Marci kisgyerekkorából, Trish Kuffner: Játéktippek című könyve. Most lelkesen vetette rá magát újra, pedig másfél-hároméveseknek való játékok vannak benne :) Regő még kicsi hozzá, Marci meg nagy. Keresi benne azokat, amiket valamelyikük élvezne, így született tegnap a széklabirintus:

Regő nem igazán jött rá, hogy ez most egy labirintus, amiben neki bujkálnia kéne, de azért jól elvoltak egy ideig :)

Kreatív Marci

Marci nem szeret rajzolni. Festeni sem, meg kifestőzni sem, meg egyáltalán. Én mindig szerettem volna, hogy szeressen, mert én viszont szeretek, meg vágytam a gyerekrajzokkal kitapétázott szobára, a szülinapra kapott aranyos kis rajzokra... na ezekből kimaradtam. Azért van szuper itthoni rajzolós doboza, ceruzái, filctollak, zsírkréták, festékek, temperák, gyurma, minden, ami kell, hogy ha kedvet kap, alkothasson. Az évek alatt azt vettem észre, hogy ha szabadon alkothat - vizesen pacsmagolhat festékkel, színeket keverhet, temperával tubusból maszatolhat, ceruzával vagy filccel labirintusokat, térképeket, űrállomásokat rajzolhat, gépeket tervezhet, az más. Az tetszik. Ha én kérem, hogy a mamának rajzoljon virágot a névnapjára, azt már nem, és persze az óvodai, iskolai feladatokat is kevésbé. Ennek megfelelően a kézügyessége sem csúcs, mert erőltetni azért nem akartam, és balkezes is, úgy nehezebb a jobbkezes világban. Oviban még lehetett azt mondani, hogy nincs kedve rajzolni, és kaphatott más feladatokat, persze így bajban volt nagycsoportban az ügyes csoporttársai között, amikor már muszáj volt. Szerintem ha ott is engedik szabadon, mint pl. a Waldorf tanítás szerint, akkor nem maradt volna mindig ki belőle, és nem utálta volna. Iskolában viszont már nem volt pardon, voltak is ebből problémák. Előfordult, hogy egyszerűen nem rajzolt, vagy amikor a család volt a feladat, egy barna pacát tett a lap közepére, és ennyi. Nagyon meg voltam hatva, amikor anyák napjára lerajzolt engem, alattam fűvel, virágokkal, felettem kék éggel, kék ruhában, és még az apró részletek is stimmeltek, mint a kék szem, barna haj - azaz nemcsak egy emberfigura volt, hanem Anya.

Tegnap azzal lepett meg, hogy rajzokat hozott haza az iskolából - ami nem kötelező munka volt, hanem amikor készen volt a feladattal, akkor készítette. Persze gépek, tervek voltak rajta, amit ő szeret, de színes és szép volt, ki is mágneseztem a hűtőre. Utána azzal a tervvel állt elő, hogy játékot fog készíteni, kártyákat, amikre rajzol, és szabályt is talál ki hozzá. Már egyszer volt egy hasonló terve, de az valahogy túl bonyolultra sikerült, hiába, a társasjáték-készítés egy külön szakma :) Ma leckeírás után viszont tényleg nekiállt. A kártyákat Regő fakirakó játéka ihlette, amibe egy hajó, egy repülőgép, egy autó és egy mozdony alakú fafigurát lehet beilleszteni. Marci 4x4 kártyát rajzolt a négy különböző járművel, mindegyikre sebességeket is írt, és szabályokat alkotott, a klasszikus autós kártyához hasonlóan: kitesszük az asztalra a kártyánkat, és akinek a kártyáján nagyobb a sebesség, az nyer. Hogy aztán a nyertes és a vesztes mit csinálhat, meg hogyan tovább, arra vannak még további szabályok is, de egyelőre nem sikerült felfognom. De iszonyatosan büszke vagyok az én kreatív nagyfiamra! A végeredmény: