Utolsó nap

Tegnap volt a téli szünet utolsó napja, hivatalosan már nem is az, hiszen ez már csak a hétvége volt. Eredetileg el akartunk menni szánkózni valami havas helyre. A legközelebbi ilyen Eplény, ahol ugyan 50 centi havat jeleznek, de mivel a környéken ezzel ellentétben mindenhol 0-1 centit, így azt gondoltuk, csak a sípályát hóágyúzzák, ott meg nem tudtuk, lehet-e csak így egyszerűen szánkózni, meg nem is voltunk elég jól ahhoz, hogy ha lehetne, akkor egy napot a hóban töltsünk... szóval ehelyett benti játékokkal telt a nap. Marci ezt találta ki építőkockából, hogy Regő ne rombolja le:

Kirakta a kis sárga kockákból a számokat, ahogy a dobókockán vannak és még tovább :)

Előtte meg utána, ha már nem mentünk szánkózni, a lakásban húzta körbe-körbe Regőt az új bobjában :) Nem tudnám jól elmagyarázni a lakás alaprajzát, de a lényeg, hogy van remekül körbejárható hely benne:

Jól elvoltak egy ideig :) Ma újra iskola volt, és sajnos Marci hazahozta az első kettesét rajzból. Szerintem eleve hülyeség a készségtárgyakat osztályozni, pláne kettessel, pláne Marcinál, akinél tudjuk, mennyire nem szívesen rajzol. Nem tulajdonítottam neki jelentőséget, nem akartam letörni Marcit, meg alapvetően egyébként sem tulajdonítok a jegyeknek nagy jelentőséget. Marci szerint azért kettes, mert a Téli élményem című képre lerajzolta a karácsonyfát, meg mögé az íróasztalunkat, és ez nagyon kis helyet foglalt el a lapon. Azért annyit mondtam neki, hogy próbáljon jobban kidolgozni rajzokat, hiszen az év elején jobban ment, sorban romlott le, 5-4-3- és most 2. Vagy a tavalyihoz képest látott fejlődést osztályozták év elején, és ahhoz képest ténylegesen visszaesés van? Majd megnézem a rajzait szülőin vagy fogadóórán.

Márton nap

Ma van az én nagyfiam neve napja :) Gyorsan megírom ezt a posztot, mert már nem sokáig tart :) 

A nap nem zajlott különösebben máshogy, mint máskor. Reggel séta az iskolába, küldtem vele kis doboz sütit a többieknek, amit persze elfelejtett szétosztani :) az ebéd ünnepélyesebb volt kicsit, mint máskor, stílszerűen libamell, és sütöttem tésztalibákat is. Mindkettő ízlett az ünnepeltnek :)

A délután is a szokásos módon telt, lecke, játék, kutyázás, kis filmnézés velem, egészen addig, amíg mindenki haza nem ért és Regő fel nem ébredt az alvásból. Gyorsan megterítettem uzsonnához, volt vakondtúrás torta Marci külön kérésére, a tésztalibák, meggyszörp, tea és az ünnepeltnek egy fél liter Fanta az ajándék részeként. Nagyon szereti ugyanis, viszont nem szoktam venni, csak ilyenkor, "egye fene" alapon. Evés előtt megajándékoztuk: tőlünk kapott egy szervízállomást a Hot Wheels autópályájához, egy filmet (a Narnia krónikái második részét) és egy könyvet: Berg Judit: Rumini. Mondtam is neki, hogy névnapra nem szokás ennyi mindent, mi se szoktunk, csak... egy játékot mindenképp szerettem volna, a filmet azért, mert néhány hét múlva jön a harmadik rész a moziban, és arra szeretném elvinni, a könyvet meg azért, mert ezt már pici korában megfogadtam, hogy könyvet minden alkalomra kap majd. Persze rögtön össze kellett rakni az autópályát és játszani, amíg én szeltem mindenkinek a tortából, aztán gyorsan befalni a maga részét, és újra játszani :) Regő a tortából nem kapott, a tésztalibákat viszont lelkesen falatozta :) Később ő is csatlakozott a játékhoz.

Vacsora előtt belenéztünk a filmbe is, majd utána gyors fürdés és "nem lehetne csak most, mert a névnapom van" kérésre amíg Péter Regőt öltöztette, meg amíg szoptattam, Marci még tovább nézhette egy kicsit. Aztán persze megvolt a szokásos esti összebújós könyvből mesélés is, Andersent mesélünk mostanában.

Miközben írtam, felébredt Regő, és amíg visszaaltattam, mégiscsak átcsúsztunk 12-ére :) Sebaj, mindenki tudja, hogy Márton napja november 11 - boldog névnapot, Marci!

Betegség megint

Regő minden másnap lázas. Múlt hét csütörtökön kezdődött, pénteken voltunk az orvosnál először, amikor még csak pici vírus volt. Hétvégén csak kis hőemelkedései voltak, de hétfő este megint láz, kedden orvos, akkor kapta az antibiotikumot, szemcseppet stb. Aznap nem is volt lázas, de szerdán megint. Csütörtökön nem, és nagyon jókedvű volt, örültem, hogy jobban van. Pénteken megint 38,5... Talán a szeme javult valamit, és csak néha picit köhög. Hétfőn megyünk vissza az orvoshoz, Marcit is viszem. Ő szerda este jött haza az őszi szünet apjával töltött részéről, köhög és náthás, de nem lázas és a szeme sincs begyulladva, tehát talán nem ugyanaz okozza. Nekem viszont egy az egyben ugyanazok a tüneteim, mint Regőnek, csak talán enyhébben, és sajnos képtelen vagyok lázas lenni, pedig talán segítene.

Viszont amikor mindenki épp jól van, akkor ilyen aranyosak ám:

A képen Regő kedvenc könyve látható :)

Ja, és az őszi szünet... Kirándulásokat terveztem, játszóteret kerti munkát és hogy jól mulatunk majd. Arborétumot, vadasparkot, Fehérváron, ráadásul a közeli végén épült szuper új játszótér, az újság is megírta  és nagyon dicsérik. Kölcsönkaptuk volna Bencét is péntektől vasárnapig. Ehelyett van betegség, benti játék, labdázás, benti hinta, Marci ki is mehet, de csak egyedül sajnos, vele társasozunk, fejtörőzünk, együtt is játszanak, és Marci naponta egy kicsit játszhat számítógépen és egy kicsit nézhet filmet is. Hétfőtől iskola - már ha mehet...

Kertész leszek

Tegnap kihasználtuk a gyönyörű, napos őszi délutánt, és faleveleket gereblyéztünk a kertben. Az utóbbi időben mindig gond, hogy Regővel mi legyen, ha a kertben dolgozunk: a járóka már nem jön be, a földön mászáshoz, leüléshez már hideg van, kint járni meg még nehéz volt neki, az utcán is, hát még az egyenetlen talajon, fűcsomón, falevélen. Ilyenkor igénybe szoktunk venni még egy embert, általában a nagymamát, de most ő nem érezte jól magát, úgyhogy gondoltam egyet, kivittem Regőt és a kedvenc könyvét, és letettem a hintaágy mellé.

Mellette gereblyéztünk Marcival, beszéltünk neki, ő meg egyszer csak úgy gondolta, elég ebből, és elindult egyedül a diófa felé :) Ma ment először egyedül a kertben, tökön-babon, akarom mondani diólevélen-kavicson át, métereket, csak néztem :) Látszik mögötte a hintaágy, olyan messziről jött idáig! Aztán később Apa elé is szaladt, amikor hazaért :)

Aztán hintáztak is Marcival, mármint Marci hintáztatta Regőt, meg körbemászták a hintaállványt.

És a végeredmény:

Felhívom a figyelmet, hogy Marci 130 centi magas, és a levélkupacot már egy kicsit széttúrta eddigre :)

Tegnap egyébként október 23-i ünnepség volt az iskolában, majd délután teadélután - evés, ivás, zene, tánc és vetélkedők - a gyerekeknek. Marci tavaly nem mehetett erre, mert "rossz" volt, így nagyon örültünk, hogy most mehet. Sajnos csak kedden délután szóltak, hogy jelmezben is lehet menni, valami Halloweenhez kapcsolódóban. Nagyon nem szeretem a Halloweent, abszolút nem tartom a mi kultúránkban ehhez az időszakhoz illőnek, de Marci örömét nem akartam elrontani, csináltam volna valamit, javasoltam egy egyszerű szellemjelmezt, de vámpír vagy csontváz akart lenni. Se anyagom, se annyira szuperanyu nem vagyok, hogy két nap alatt összehozzak valami ilyesmit, de nem is volt kötelező a jelmez. Most meg, amikor odamentünk, a fele nem volt jelmezben, a másik fele között meg volt minden, kinek mi volt épp otthon: bohóc, hercegnő, kalóz. Ilyet én is tudtam volna... Sajnos Marci nem érezte jól magát, csak állt mellettem, nem akart a barátaival játszani, haza akart menni. Talán ha nem csak várunk és nézzük a semmit húsz percig, hanem elkezdik a vetélkedőket, feloldódott volna... de így hazajöttünk. Az úton és itthon sokkal felszabadultabb volt, nem volt szomorú, csak én nem értettem igazán. Bár... ő mindig ilyen volt, sose volt nagy társasági ember, mindig úgy kellett rábeszélni a hasonló programokra. Erőltetni nem akartam, így lett utána a gereblyézés és a teraszról falevélkupacba ugrálás a program. Azt élvezte :)

Tesók

Marci és Regő imádják és gyűrik egymást, a gyűrés persze Marci részéről intenzívebb, amit Regő hol jókedvűen tűr, hol sikít.

Ma többféle új ügyességet mutatott be Regő: ma először tolta a szülinapjára kapott bébitaxiját. Rá akart tenni egy kisautót és azt tolni, de folyton leesett, így félkézzel tolta a taxit, a másikban vitte az autót. Ma először dobott be teljesen egyedül a formabedobóba egy formát, azt hiszem, a háromszöget, úgy, hogy a helyét is egyedül találta meg. És, mint a fenti képen is látszik, ma először építette fel a Montessori-tornyát, és miután erre rájött, megtapsolta és megéljenezte magát - persze mi is nagyon lelkesek voltunk - és hosszasan, elmélyülten eljátszott a toronnyal. Valamint rajzolni is próbált, amikor Marci leckét írt, elcsent egy ceruzát, és a padlón tett firkáló mozdulatokat, így elétettem egy papírt, és hagyott is rajta nyomot :) Leckeírás közben azzal is szórakoztatott, hogy felmászott Marci padjára, és ott tornagyakorlatokat mutatott be: felállás, leülés, magastartás, előrehajolva láb között átnézés. A közös leckeírás egyébként így néz ki: Marci szépen írja a leckéjét, mint a kisangyal:

Regő játszik, mint a kisördög:

Aztán ez lesz a vége:

Meg ez:

Marci egyébként ma azt mesélte, amikor hazaért az iskolából, hogy Judit néni azt mondta, aki kiabál, az plusz házi feladatot kap! Erre ő jelentkezett, hogy jaj de jó, ő kér, és kapott még vagy öt matekfeladatot - nem példát, hanem komplett szöveges és egyéb feladatokat a feladatgyűjteményből, és nagyon lelkesen megoldotta itthon :) Pedig állítólag nem is kiabált :)

Kalandpark helyett

Ma a zamárdi kalandparkba szerettünk volna menni. El is indultunk, sőt oda is értünk, beálltunk a sorba, ami nem mozdult... majd jött a hír a sor elejéről, hogy elfogyott a felszerelés, sisak, heveder, mert annyian vannak benn, két órát várni kell. Hát, erre mi nem voltunk hajlandók, úgyhogy visszafordultunk, és az útközben látott széplak-felsői kis vidámparkba mentünk helyette. Ez már gyerekkorunkban is ott volt, Donnert vidámparknak hívták az üzemeltetőjéről, kellemesen meglepett, hogy most is az ő nevéről kaptuk a számlát. Gyerekeknek való kis játékok voltak, dodzsem, ringlispíl, kisvonat, levegőbe emelős játék, ugrálóvár. Marci és Bence nagyon élvezték, a kicsik meg babakocsiztak, másztak a fűben, és egy kicsit az ugrálóvár sima részén is.

Innen visszamentünk Siófokra, a Kórházdombra. Ez régesrégen temető volt, gyerekkorunkban egy kopár domb a kórház mellett, itt volt az uszoda, amíg össze nem omlott, meg szánkódombnak lehetett használni, és egy kitaposott ösvény vezetett keresztül rajta, ahogy a felette lakóknak alkalmas volt átvágni rajta a belváros felé.

Most az ösvény helyett térköves, korlátos kis sétaút van kandeláberekkel, fiatal fák, virágok, rendben tartptt, parkosított domb, a tetején az új trianoni emlékmű és egy tágas fa játszótér. Marcin és Bencén kívül volt ott még három-négy hasonló korú kisfiú és egy bácsi egy nagyon barátságos kutyussal, rögtön megbarátkoztak, kergetőztek, futóversenyt szerveztem magukból, a kicsik meg fűben másztak, hintáztak, és a kutyával ők is ismerkedtek.

A trianoni emlékmű:

Játszóterezés:

Második osztályba léphet

Marci befejezte az első osztályt, nagyon büszke vagyok a nagyfiamra :) Magatartás változó, szorgalom példás, olvasásból dicséret, összességében jól megfelelt, és akármilyen bizonyítványt is kapott volna, becsülettel és tisztességesen teljesítette az első osztályt, ami nagy mérföldkő.

Tegnap délután volt az évzáró a ballagással együtt az iskolaudvaron, Marci most nem szerepelt. Végigvártuk a hetedikesek, nyolcadikasok műsorát, az igazgatónő hihetetlenül sablonos beszédét, aztán a polgármesterét, amely már eredetibb volt, jutalomkönyv-osztást, statisztikák felsorolását, aztán lehetett az osztályba vonulni bizonyítványosztásra. Most elsőben még a szülők is bemehettek, esetünkben a kistesók is.

Marci szépen átvette a bizonyítványt, ami eléggé más, mint a mi gyerekkorunkban, inkább a diplomámra hasonlít :) kapott még hozzá egy kifestőt, aztán elbúcsúztunk a többiektől, fényképezkedtünk egy kicsit, és kitört a vakáció!!!

Regő névnapján

Marci ezt a hétvégét az apukájával tölti, ezért ő már csütörtök este megköszöntötte Regőt - mert péntek este sem volt már itt, és az ő ajándéka egy speciális esti ajándék. Amikor mondtam neki, hogy névnap lesz, maga mondta, hogy ő is szeretne venni ajándékot a kisöccsének a saját pénzéből, nagyon büszke voltam rá :) Némi segítséggel egy fürdőjátékot választott, egy bálnát:

Pünkösdi hétvége

Nagyon jó kis hosszúhétvégénk volt :) Pénteken kezdtük, mentünk Ságvárra anyuékhoz, odajöttek a tesómék is a két kisfiúval. Szombat délelőtt bementünk Siófokra hajóállomáson, mólón sétálni, Dédipapát elvinni ebédre, még fagyiztunk is. Ekkor láttuk, hogy Pünkösd alkalmából akciós a sétahajózás, úgyhogy vettünk is délutánra jegyeket, és ebéd meg alvás után visszamentünk sétahajózni. Nagyon szép volt, mindegyik gyereknek nagyon tetszett.

Utána még játszótereztünk, Regő aludt a babakocsiban, majd amikor újra hazamentünk Ságvárra - egy újabb fagyi után :) - a nagyszülők még elvitték Marcit és Bencét sárkányt eregetni.

Vasárnap reggel korán keltünk, és elindultam Regővel haza Úrhidára az apjáért, meg csomagokat kitenni, és következett eddigi élete legnagyobb kirándulása: Gyűrűfűre utaztunk. Ez Szigetvár közelében egy korábban kihalt falu, amit egy alapítvány és valami újba kezdő emberek keltettek életre: ökofalut alakítottak ki. A Tündérmajor nevű juh- és kecskefarm nyílt napjára mentünk, mert anyukámék is készítenek kecskesajtot, és kíváncsiak voltak, mások hogyan csinálják, és hívtak minket is. Marcit ők vitték Ságvárról, ott találkoztunk. A hely a Dél-Zselicben gyönyörű, világtól elzárt, dimbes-dombos, a dombokon tanyák, körben pedig mindenfelé állatok legelésznek. Jól éreztük magunkat, én főleg Regővel sétálgattam, hol ebbe, hol abba hallgattam bele, Péter a házigazdát hallgatta és követte mindenhova, Marci gyerekekkel ismerkedett, Regő aludt, játszott, evett, nagyon ügyes volt.