2011. január 27., csütörtök

Szülői értekezlet

Tegnap volt a második féléves szülői értekezlet az iskolában. Sajnos ez nem valami konkrét, manapság a gyerekek személyiségi jogai miatt nem mondanak az egyes gyerekekről semmit, csak általánosságokat az egész osztályról, a második félév programját, statisztikai adatokat. Azért amikor az egész osztályra jellemző problémákat sorolták, nagyjából be tudtam sorolni Marcit, hogy mi vonatkozik rá. Aki nem bír meglenni mozgás nélkül, és be nem áll a szája, meg nem cserél zoknit tornaórára, az az én fiam. Aki trágárul beszél, nem tud olvasni vagy fejben számolni, az meg nem :) 
Általában jó félévi eredményeik lettek, a nyelvtan és a matek gyengébb. Van a falon egy nagy papírcsiga, a háza be van osztva és meg van számozva egytől százig, kis korongokat mozgatnak rajta a gyerekek neveivel a százas irányába. Azt ábrázolják rajta, hogy kinek hány ötöse van. Nagyjából húsz körül csoportosulnak a gyerekek, aztán 30-40 körül egy újabb, lazább csoport van, majd Marci az 58 ötösével az első a fiúk között, két kislány pedig elhúzott, egyikük hatvan feletti, másikuk nyolcvannál is több ötössel. Lesz még a tanévben több bábszínház-látogatás, kirándulás, sportnap, gyereknap, és június 10-től vakáció :) Jövőre pedig más kiadó könyvcsomagjából fognak tanulni, már lesz fogalmazás, informatika és idegen nyelv is.

2011. január 24., hétfő

Sporthírek

Adásunkat megszakítjuk, sürgős bejelentenivalónk van: az úrhidai focipályán Meztelenek:Sárgák 4:2, gólkirály Hanti Márton!  :)
(Meztelenek, értsd az a csapat, amelyik nem visel láthatósági mellényt :) )

Egykor és most

Marci egyetlen dédnagypapája igazi legenda, amilyenről minden kisfiú álmodik: hajóskapitány volt a Dunán! Mi, unokák mind voltunk legalább egyszer matrózok vagy parancsnokok farsangon :) az ő kapitányi sapkájában és pipájával. Most is előkerültek a sapkák, Bence kölcsön is kért egyet az ovis farsangra. Marci is felpróbálta. Ilyen a Dédipapa most a sapkájában:

És ilyen Marci:

Kerestem Papáról is fiatalkori képet, hátha valamilyen tablóról, könyvből feltették a netre, de nem találtam. Remélem, így is elhiszitek, hogy ezt a képet látva Marci megdöbbentően hasonlít rá!

2011. január 19., szerda

Nagy nap ez mai

Ma kapta meg Marci a másodikas félévi értesítőjét. Ez még szöveges, ez ilyen vegyes év, már kapnak jegyeket, de a félévi bizonyítvány szöveges (az általam korábban szidott, sablonból kiválogatott mondatokból álló) és majd az év végi lesz rendes, osztályzatokkal teli bizonyítvány. Nagyon szép, olyan büszke lettem rá :) Nem írom le szó szerint, csak röviden:
Magatartás: változó (3) (magatartásból és szorgalomból van jegy, abból már tavaly is volt): gyakran kerül konfliktusba társaival (de már nem verekszik!) és egyúttal együttműködik velük, és szeret, tud együtt játszani velük, szóval ez kissé ellentmondásos, de mindenképpen jobb a tavalyinál.
Szorgalom: példás (5) ehhez nincs mit hozzáfűzni :)
Magyar nyelv és irodalom: minden szegmense - beszéd, "kulturált nyelvi magatartás", szókincs, olvasás, helyesírás jó, az íráskép nem szép, de az az igazság, hogy én egy balkezes kisfiútól nem is várok gyöngybetűket. Kanyarítsa őket szabályosan, legyenek meg a betűk, legyen olvasható, de ha ez nem sikerül szép gömbölyűre, hát istenem.
Matematika szuper, mindent jól tud, önálló, érdeklődő :)
Környezetismeret szintén, tájékozottsága átlagon felüli.
Rajzból azt írták, hogy érdeklődése visszafogott, változatosan használja a színeket, ami fejlődés a legutóbbihoz képest, a rajzeszközöket megfelelően használja. Viszont nem kreatív, inkább az utasításokat követi - azt hiszem, kicsit eltér a kreativitásról alkotott fogalmunk az iskolával :)
Technika: kézügyessége fejlesztésre szorul - ebben egyetértek - de a tanult anyagokat, megmunkálásukat pontosan ismeri, az eszközöket megfelelően használja.
Ének-zene: a dalokat önállóan énekli, énekhangja tiszta, ismeri a dalok dallamát, szövegét. Ennek nagyon örülök :)
Testnevelés: itt nagy a fejlődés azon a téren, hogy a szabályokat végrehajtja, megtartja és a csapatjátékokban együttműködik. Tavaly még kevésbé tudta kontrollálni hatalmas mozgásigényét. A terhelést kiválóan bírja.
Karate: jó a hozzáállása a technikák teljesítéséhez, alapvető mozgáskészsége kiemelkedő :)
Dicséretet kapott olvasásból, énekből és testnevelésből. Nagyon büszke vagyok rá. És mindezek után ebéd közben kiesett a nyolcadik foga :)

2011. január 18., kedd

Egy hétvége apánál, a Pókember meg a rajz

Marci másik testvérének, Katának szombaton volt az első születésnapja. A hétvégét apjáéknál töltötte, volt szülinapozás, torta, vendégség, minden, ami kell, Kata ügyesen szétkente a tortáját. Pénteken iskola után Apa ment érte, és hétfőn iskola után jött haza. Azt mesélte, hogy nagyon érdekeset rajzoltak: akváriumot kellett festeni hínárral, növényekkel, kavicsokkal, aztán kaptak halsablont, azt ki kellett vágni, zsírkrétával duplán kiszínezni, és a felső rétegbe mintákat karcolni, hogy alatta látsszon az alsó réteg. A múltkori kettes után erre hármast és négyest kapott :) a vágásra hármast, a festésre négyest, aminek nagyon örültem, mondtam neki, hogy ezek szerint javított rajzból, tök jó!
Itthon két csomag is várta: az egyiket Regő keresztszülei küldték, még elmaradt karácsonyi ajándék volt, és két újabb Hot Wheels autót rejtett. A másik postán érkezett, és a régóta vágyott Pókember-jelmez volt benne. Marci körülbelül ötéves kora óta Pókember akar lenni a farsangokon, de hol én nem engedtem, hol pedig nem mehetett farsangra - konkrétan tavaly, a beírásai miatt. Ebben az iskolában az a szokás, hogy akinek három beírása van egy időszakban, az a következő közösségi programon - farsangon, kiránduláson - nem vehet részt. Szerintem elég gáz, de ez van. Főleg azért gáz, mert Marcinak most is van két beírása, az egyik arról szól, hogy hógolyózni merészelt. Szörnyű, nem? De amúgy sem egy megfelelő pedagógiai módszer a közösségtől való eltiltás. 
Na mindegy, elkalandoztam, a lényeg, hogy megjött a Pókember-jelmez, amit idén végre beszereztem. Az otthon készített jelmezek híve vagyok, de ilyet nem mernék vállalni. Ilyen lett:



Regő mindig belelógott a képbe :) Aztán az is kiderült, hogy a pókemberek is járnak vécére, szeretik a sajtos-tejfölös tésztát, és bizony a Pókembernek is kell leckét írni, de egész jól tud szorzótáblát tanulni :) És mivel a Pókember egy szuperhős, mindentől megvédi az ő kisöccsét:

2011. január 10., hétfő

Konyhatündér

Ha valaki amiatt sajnálkozik, hogy fia lett, mert a fiúkkal nem lehet együtt főzőcskézni, alkotni a konyhában, annak itt az ellenpélda. Marci igazi konyhatündér, biztos, hogy többet segít a konyhában, mint én ilyen idős koromban anyukámnak, pedig én már akkor is lány voltam :D Főleg azt szereti, ha süteményt sütünk, legfőképp pedig azt, ha kézzel kell összegyúrni a tésztáját. Sok receptben szerepel, hogy késes robotgéppel kell összegyúrni vagy kenyérsütőgépben megdagasztani a tésztát - nekünk egyik sincs, de kár is lenne érte, kifejezett örömöt venne el Marcitól. Örömteli program neki, ha mondom, hogy ma sütünk valamit, ha hétköznap találom ki, akkor meg kell várnom, amíg hazaér az iskolából, nehogy nélküle kezdjek el tésztát összeállítani! Mellesleg közben megtanul mérni, kicsit matekozni, számolni, és még a dolog kémiája is érdekli. Nekem pedig öröm, hogy hogy szereti csinálni, és hogy segít. Jön oda, hogy "de mindent én csinálok!" :). Van saját köténye is. Ezt a kuglófot például teljes egészében egyedül állította össze. Néhány kép a cukrászkodásáról:
Croissant-t ken tojással:
 

A tésztás kezeket, habverőket le is kell nyalni :)

Vakondtúrás-torta készítése:

Mézeskalács-gyúrás:

És a legutóbbi, a kuglófsütés és -kóstolás:

2011. január 3., hétfő

Készítsd el a saját vulkánodat!

Erre a bejegyzésre két napig készültünk Marcival :). Kapott ugyanis egy vulkánkészítő játékot karácsonyra, ilyet:

Kép a google-ról, remélem, nem haragszanak meg érte :) A csomag tartalmaz két csomag gipszet, egy összerakható műanyag öntőformát, festéket, vicces kivágható ábrákat, egy angol nyelvű és egy (hibás) magyar nyelvű leírást. Utóbbi fele adag gipsszel készítené, nem biztos, hogy sikerülne. Tegnap elkészítettük a hegyet, amiből majd a vulkán lesz, most erről következik egy fotósorozat:
Először is összerakjuk az öntőformát, kimérjük a gipszet és hozzáöntjük a megfelelő mennyiségű vizet:

Kevergetjük-kevergetjük, amíg egynemű és buborékmentes nem lesz:

Aztán beleöntjük a fejre állított formába, és körülbelül félórán át hagyjuk száradni. Én a biztonság kedvéért megkértem Marcit, hogy húzzunk még rá tíz percet, és íme a hegyünk:


Van benne egy kupak, aminek a vulkánná válásban még fontos szerepe lesz :) Ezután feltesszük a szekrény tetejére, és még 24 órát várunk a teljes szilárdulásig. Szerencsére nálunk a 24 óra lejárta pontosan arra az időpontra esett, amikor ma Marci hazajött az iskolából, így gyorsan megebédeltünk, és már folytattuk is a munkát, az oroszlánrésze persze Marcié. Tehát a dobozban található festékkel kifestette a hegyet szürke sziklákkal és piros-narancs lávaömlésekkel. A végén én is átmentem rajta egy kicsit, ahol fehéren maradtak egyes helyek.


A második képen Marci épp azt mondja, hogy "sajt", hogy ne azt mondja, hogy "csíz" :D. Itt látható a kész vulkán is. Most jön a kitörés! A vulkán kürtőjébe, ami a már említett kupak, amibe egy kiskanál szódabikarbónát, egy csepp mosogatószert, egy kis piros festéket teszünk, majd öntünk hozzá egy kiskanál ecetet. Vigyázat, ébredezik a vulkánunk! Mint kiderült, egy kiskanál ecettel nem sokra megyünk, de azt írja a leírás, hogy nyugodtan öntsünk hozzá több ecetet. Érdemes még az ecet előtt összekeverni az anyagokat, ha tényleg piros lávát szeretnénk, erre is csak körülbelül a harmadik kitörésnél jöttünk rá. Ezek a legjobb fotók az öt-hat kitörésünk közül:


Nagyon érdekes, okos és kreatív játék. Ha valaki ért hozzá, hogy mi történik az ecet és a szódabikarbóna között, kérem, hogy ossza meg velünk! Köszönöm!

Utolsó nap

Tegnap volt a téli szünet utolsó napja, hivatalosan már nem is az, hiszen ez már csak a hétvége volt. Eredetileg el akartunk menni szánkózni valami havas helyre. A legközelebbi ilyen Eplény, ahol ugyan 50 centi havat jeleznek, de mivel a környéken ezzel ellentétben mindenhol 0-1 centit, így azt gondoltuk, csak a sípályát hóágyúzzák, ott meg nem tudtuk, lehet-e csak így egyszerűen szánkózni, meg nem is voltunk elég jól ahhoz, hogy ha lehetne, akkor egy napot a hóban töltsünk... szóval ehelyett benti játékokkal telt a nap. Marci ezt találta ki építőkockából, hogy Regő ne rombolja le:


Kirakta a kis sárga kockákból a számokat, ahogy a dobókockán vannak és még tovább :)
Előtte meg utána, ha már nem mentünk szánkózni, a lakásban húzta körbe-körbe Regőt az új bobjában :) Nem tudnám jól elmagyarázni a lakás alaprajzát, de a lényeg, hogy van remekül körbejárható hely benne:


Jól elvoltak egy ideig :) Ma újra iskola volt, és sajnos Marci hazahozta az első kettesét rajzból. Szerintem eleve hülyeség a készségtárgyakat osztályozni, pláne kettessel, pláne Marcinál, akinél tudjuk, mennyire nem szívesen rajzol. Nem tulajdonítottam neki jelentőséget, nem akartam letörni Marcit, meg alapvetően egyébként sem tulajdonítok a jegyeknek nagy jelentőséget. Marci szerint azért kettes, mert a Téli élményem című képre lerajzolta a karácsonyfát, meg mögé az íróasztalunkat, és ez nagyon kis helyet foglalt el a lapon. Azért annyit mondtam neki, hogy próbáljon jobban kidolgozni rajzokat, hiszen az év elején jobban ment, sorban romlott le, 5-4-3- és most 2. Vagy a tavalyihoz képest látott fejlődést osztályozták év elején, és ahhoz képest ténylegesen visszaesés van? Majd megnézem a rajzait szülőin vagy fogadóórán.

2011. január 1., szombat

Marci szilvesztere

Hazajött végre Marci :) Már nagyon hiányzott! Jót szilveszterezett apánál, életében először fennmaradhatott éjfélig. Voltak a városban, láttak koncertet, trombitált, kapott pókemberes álarcot, otthon kártyáztak, ettek-ittak, volt vicces fejfedőjük, szóval elmesélés alapján igazi szilveszteri buli volt :) Itthon még utószilvesztert akart csapni, úgyhogy trombitálhatott, hallgattunk zenét, Regővel nevetve rohangáltak, és szilveszteri vacsorát kapott :) Holnapra még kitalálunk valami jó kis programot, aztán hétfőtől iskola.

Boldog új évet mindenkinek!

2010. december 27., hétfő

Karácsony 2010

Ahogy lejjebb írtam, Marci idén a téli szünet nagy részlét az apukájánál tölti. 25-én délben jött haza, és akkor bonthatta ki az itt kapott ajándékait. Már előtte is sok karácsonya volt: 24-én reggel apánál, 25-én az apai nagymamájánál, és valamikor ezek között még Helga (apa barátnője) anyukájánál is. Kapott társast, könyvet, lézerkardot, Geomagot. A lézerkardot el is hozta, nem örültem neki, hogy ezt kapta, de ha már kapta, hadd játsszon vele. Itt már nem volt olyan ünnepélyes az ajándékozás, Marika néni átjött, Péter aludt, mert épp lázas volt, Regő is boldogan részt vett Marci ajándékainak megtekintésében. 
Kapott két társast, egy Twistert (ez az, amikor színes pontokra kell tenni kezünket-lábunkat, és a játékosok jól összegubancolódnak) meg egy érdekes táblás játékot, ami a kelta időkben, druidák főszereplésével játszódik. Regő hamar lefeküdt, mi ezzel a társassal játszottunk kettőt, mindkétszer Marci nyert. Kapott még két könyvet: a Harry Potter első részét, amit nemrég kölcsönkaptunk Emi barátnőmtől, és elolvastuk együtt - most már Marci maga is olvashatja a saját példányát - a másik pedig Kipling: Hogyvolt-mesék című, gyönyörű, nagy alakú állatmesés könyve, este három mesét is felolvastam belőle, és nagyon jókat nevettünk rajta. Jó előszoba lesz A dzsungel könyvéhez. 
Társasozás után elkezdtük nézni a Harry Pottert filmen, mert ezt is megkapta Marci a könyv mellé. Én is csak akkor láttam, amikor új volt a moziban 7-8 éve, úgyhogy mindkettőnknek új élményt jelentett. Közben ebédeltünk meg, majd a film végére Péter és Regő is csatlakozott.
Ezeken kívül még Marika nénitől kapott Marci egy műanyag bobot, reméljük, a hó is megjön hozzá hamarosan! Képek az ajándékbontásról:



A film után még kardoztunk egy kicsit a lézerkarddal, ami eközben sajnos eltörött, nem volt valami erős anyagból. Én menthetetlennek ítéltem, volt is sírás, de aztán Péter megjavította, de innentől csak légkardozni szabad vele :) Aztán még pár kör Twistert is játszottunk, és jött a vacsi-fürdés-mese-alvás.
Gyakorlatilag Marci azt a pár napot töltötte volna velünk a 25-e felén kívül, amit együtt töltöttünk volna Ságváron a szüleimnél, de mi az utolsó pillanatig hezitáltunk, hogy menjünk, mehetünk-e, hiszen Marcin kívül mindenki beteg. Végül Péter nem is jött, lázas volt, és mi Regővel is csak egy napra mentünk. De Marci maradt, most is a mamáéknál van, hogy Bencével és az új játékokkal is játszhassanak ott együtt. Sajnálom, hogy nincs velünk, és hiányzik, de jó ott neki :) Szóval 26-án ebédre értünk Ságvárra, közben beugrottunk Siófokra Dédipapához, mert ő sem tudott jönni, és átadtuk az ajándékát, egy fényképes naptárt. Ebéd előtt volt az ajándékbontás, Marci kapott Bencével közösen egy hatalmas versenyautó-pályát távirányítós autókkal, egy "Készítsd el a saját vulkánodat!" készletet, erre én is nagyon kíváncsi vagyok :) egy Lego társast és az Egyszer volt, hol nem volt... az élet sorozatot dvd-n. Ebéd után rögtön össze is rakták az autópályát, és amíg mi el nem jöttünk, azzal játszottak.

De vitte innen is a két társast és az egyik könyvet is, szóval jól elvannak Bencével :) Most beszéltem vele, jól érzi magát, és befalt egy csomó bundás kenyeret vacsorára :)

2010. december 23., csütörtök

Elvált gyerek karácsonya

Marci három és fél éves volt, amikor szétköltöztünk az apukájával. Szerencsére, ha van ilyen, ez egy úgynevezett "jó válás" volt, és akkor is, azóta is Marcival kapcsolatban mindent meg tudunk beszélni. A karácsonyok változóan alakultak azóta, mindig megbeszélés alapján. A válás évében, azaz most már négy évvel ezelőtt albérletben laktunk kettesben Marcival, és az apukáját is meghívtuk Szentestére, ugyanúgy hármasban voltunk együtt, mint azelőtt, csak nem aludt nálunk. Nem volt benne semmi őszintétlenség, jó volt ez így akkor. Még 2007 karácsonyán is ott laktunk, de akkor már mintha valahogy osztottuk volna az ünnepet. Azóta van úgy, ha jól emlékszem, hogy egyik évben velünk, másik évben az apjáékkal van Marci Szenteste. 2008-ban költöztünk ide, akkor 25-én délután érkezett meg és örült az ajándékainak. 

Tavaly már Regővel ünnepeltünk, apjánál viszont épp akkoriban várták a kistestvért, aki ugyan január 10. körülre volt várható, ha jól emlékszem, de attól az időponttól fogva, amikor már bármikor jöhetett volna, Marci nem mehetett hozzájuk. Gyakorlatilag egy hónapig, Mikulástól január 15-ig, amikor végre megszületett a baba, nem mehetett az apjához, és karácsonykor is csak 25-én nappal. Nagyon sajnáltam akkor. Idén viszont pótol: december 20-án kezdődött a téli szünet, Marci 21-én délután elment az apukájához, és csak 25-én ebédre jön haza. Hagyományosan 26-án felkerekedünk, és elutazunk Ságvárra anyukámékhoz, ahol két-három napot töltünk tesókkal, unokatesókkal, nagyszülőkkel, dédipapával. Amikor hazajövünk, Marci újra apához megy, idén ott is szilveszterezik.

Ezúton kívánok boldog karácsonyt mindenkinek!

2010. december 20., hétfő

Fürdőszoba-takarítás és az első fürdés

Marci alapvetően egy nagyon segítőkész kisfiú, sok mindenbe be lehet vonni, amit együtt csinálunk. Olyasmikben kevésbé segítőkész, amit csak egyedül rábízok, mint pl. hogy vigye ki a szemetet, vagy pakoljon el a szobájában. De együtt sütni kifejezetten szeret, ha ő párosítja a zoknikat, és én hajtogatom, abban szívesen részt vesz, és ha az új fürdőszobát takaríthatja, az külön élmény, annyira, hogy a közös takarítás után ma egyedül is pakolta benne az apróságokat. Ez a fotó a vasárnapi közös takarításkor készült:

Ügyesen mosta a csempét - azért azon még egyszer átmentem utána - és tökéletesen, egyedül letisztogatta a törölközőszárítós radiátort. Ez pedig már az első közös fürdés, fürdőszoba felavatva 2010. december 19-én! 

Ma orvosnál jártunk, bár Marci jól van, de azért el- és bejött velem és Regővel, és a doktornő rutinosan megnézte az ő torkát is. Szinte már megszokott, hogy Regő a betegebb, de Marci torka a csúnyább, olyan immunrendszere lett az én beteges babából nyolcévessé nőtt fiamnak, mint a vas! Torokfertőtlenítőt kap és c vitamint, Regő is ezeket és lázcsillapítót. Marcinak egyébként kutya baja, ha nem nézik meg, nem is tudunk róla, hogy piros a torka.

2010. december 19., vasárnap

Sakk és széklabirintus

Marcit egy ideje érdekli a sakk, talán már egy-két éve is. Óvodásként azért még nehéz volt neki elmagyarázni a szabályokat és a lépéseket, de persze akkor még bőven elég volt, hogy megjegyezze, melyik bábu hogyan lép és hogyan üt, nem is mindig sikerült. Ráadásul én sem vagyok egy sakkfenomén, egy időben sokat játszottunk Péterrel, amiből sokat tanultam, de tanítani azért nem tudnám. Ezért először a Sakksuli könyv vándorolt hozzánk kölcsönbe, ami még a mienk volt gyerekkorunkban, de én is úgy emlékszem rá, hogy némi kedvcsináló képes bevezető után nehezen érthetővé válik gyerekek számára, Marci sem sokáig forgatta. Aztán hozta a Mikulás az Első sakk-könyvem c. könyvet, aminek nagy sikere van, és Mikulás már két hete volt, tehát ez már nem egy kezdeti fellángolás. Igyekszünk mindennap sakkozni egy keveset, egyelőre a könyv alapján, állásokkal, kombinációkkal ismerkedünk, aztán ha már jól megtanultuk, majd önállóan is játszunk, és akkor már a könyv csak segítség lesz, végül már az sem. Ebben is meglehetősen gyors a felfogása Marcinak, a stratégiai gondolkodását kell még fejleszteni hozzá, hogy lásson két-három lépéssel előre is.
A széklabirintus pedig Marci tegnapi ötlete. A múltkori könyvespolc-átrendezéskor előkerült egy játékoskönyv Marci kisgyerekkorából, Trish Kuffner: Játéktippek című könyve. Most lelkesen vetette rá magát újra, pedig másfél-hároméveseknek való játékok vannak benne :) Regő még kicsi hozzá, Marci meg nagy. Keresi benne azokat, amiket valamelyikük élvezne, így született tegnap a széklabirintus:


Regő nem igazán jött rá, hogy ez most egy labirintus, amiben neki bujkálnia kéne, de azért jól elvoltak egy ideig :)

2010. december 17., péntek

Moziban voltunk

Most, hogy utolértem magam ezzel az új bloggal, kifejtem elveimet arról, hogy szerintem mikor mit szabad megnézni egy gyereknek. Főleg azzal kapcsolatban vannak elveim, ami eredetileg könyv, irodalmi mű volt, majd megfilmesítették. Pici korától igyekeztem úgy nevelni Marcit, hogy először mindig a könyvvel találkozzon. Szerettem volna elkerülni, hogy a filmek, rajzfilmek által olyan kép alakuljon ki benne szereplőkről, regényhősökről, történetekről, amit nem ő képzelt el. Fontosnak tartom, hogy először jelenjen meg a saját fejében a belső kép, élje át szabadon, és csak aztán nézze meg úgy, ahogy valaki más elképzelte. Nagy vonalakban sikerült is ezt teljesíteni. Persze rajzfilmfigurákat, például Micimackót nem lehetett teljesen kikerülni, de a filmeket igen. Tévét nemigen néztünk, saját dvd-ink vannak, jól megválogatva. Rajzfilmből írt könyvet nem veszek, egyedül Nils Holgerssonnal találkozott így Marci, de azt a könyvet én kaptam még gyerekkoromban :) ja meg a Vukot látta előbb, minthogy olvasta volna, mert abból a könyv nagyobbaknak való, mint a film. Kicsit lebutították. De a Pán Pétert például először elolvastuk, aztán megnéztük bábszínházban, és a Hookot talán még ma sem látta Marci. Az eredeti, Milne-féle Micimackót is olvastuk már, vagy A csudálatos Maryt.
A fenti elmélet, logika alapján azt hiszem, a hatodik születésnapjára kapta Marci a hétkötetes nagy Narnia-könyvet, majd nem sokkal utána, amikor a könyvben már odáig jutottunk, az első filmet dvd-n: Narnia krónikái: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény. Ami ugyanis az első film, az a könyvben a második kötet.
Amikor megtudtam, hogy idén karácsonyra jön a moziba a harmadik rész, gyorsan megvettem a névnapjára a második filmet dvd-n: Narnia krónikái - Caspian herceg. Véletlenül pont pár héttel előtte kezdte Marci újraolvasni a könyvet, immár egyedül. Egy kötetben van meg nekünk a hét könyv, nem kis falat! Így aztán teljesen rákészülve, minden előzményt ismerve nézhettük meg ma a harmadik filmet: Narnia krónikái - A Hajnalvándor útja. Számomra is izgalmas, hol kicsit félelmetes, hol megható film volt, nagyon jól csinálták meg a könyv alapján, kihagytak annyit, hogy egy másfél órás filmbe össze lehessen hozni, de semmi lényegeset. Nekünk pedig ritka és nagyon várt alkalom volt végre egy kettesben-program. Én nagyon élveztem, és úgy láttam, Marci is. Természetesen volt pattogatott kukorica is, és Marcinak a ritkán megengedett Fanta. :)

Különféle levelek

Előre elnézést kérek a nem túl jó minőségű fotókért, este sötétben fotóztam két fontos dokumentumot. Az egyikhez kapcsolódó történet, hogy Marci szombaton sportprogramon vett részt az iskolával. Nem túl sok információt közöltek róla, Marci mesélte hetente többször, hogy edzettek rá ügyességi feladatokkal, padokon futással, szekrényugrással és mindenféle kombinált, játékos feladatokkal. A hétvégét az apjával töltötte, ő hozta-vitte a buszhoz. Enyingre mentek, és csak ekkor derült ki számunkra, hogy ez az országos szervezésű diákolimpia körzeti versenye! Szóval olimpikon a fiam :) A csapatával 6. helyezettek lettek, nagyon büszke vagyok rá! Íme az oklevél (mi is másolatot kaptunk, az eredeti az iskolában van, és a másolatot fotóztam)

A másik levél pedig már jó egy hete, tíz napja megszületett, csak az elküldést várta, mert nem tudtuk a módját. Korábban az ablakba szoktuk kitenni, ahonnan az angyalok el szokták vinni, de idén Marci féltette a széltől. Végül Marci szépen megcímezte, és ma rendesen feladtam postán a Mikulásnak. A levélbe pedig Marci a kívánságain kívül azt is beleírta, hogy kérjük szépen, továbbítsák a Jézuskának :) A levelet nem fotóztam, az mégiscsak magánjellegű :)

Szétválasztás

Van nekem egy blogom (helyesebben már egy halom :D) ami a Napló Regőről címet viseli. Viszont van nekem egy nagyfiam is, aki az említett Regő testvére. Sokszor szoktam róluk írni, hiszen testvérek, de sokszor születnek olyan posztok is, amelyek kifejezetten csak Marciról szólnak, így ezeknek kerestem egy új helyet. Ez lesz az, és a Napló Marciról címet fogja viselni. Átmásolom ide a Regőblogból a Marcis posztokat, aztán betöltöm Marci külön saját helyét az interneten :) Katától kaptam az ihletet, akit majd belinkelek, és aki külön blogot vezet a kisfiáról és a kislányáról.

2010. december 6., hétfő

Ide is eljutott

Na csak meghallotta a Mikulás, hogy errefelé is jó gyerekek laknak :) Amikor Marci hazaért az iskolából, elhúzta a függönyt...

... és ezt találta:

Gyorsan elkezdtük tálakba szedni a sok apró mandarint, mogyorót, aztán kibontotta a csomagot, kiborította a csizmát, közben Regő is megtekintette a maga ajándékait, és ezek a képek születtek:





Marci kapta az Első sakk-könyvem c. könyvet, nagyon örült neki, két kisautót (hm, én csak egyre emlékeztem, gyanús nekem ez a Mikulás...) és Marika néninél egy Boci mikuláscsomagot meg egy narancsot, valamint főleg az övé a mandarin és a mogyoró. Regő két könyvet kapott (hm, ebből is csak egyre emlékszem) zabkekszet, háztartási kekszet, a sütőtököt és sok-sok gyümölcsöt. Ja meg egy formakirakót :) fentebb játszik vele. Virgácsot senki sem kapott :)

Ságváron járt a Mikulás

A hétvégét ismét Ságváron töltöttük a nagyszülőkkel és a nővéremékkel meg az összes gyerekünkkel. Mi már péntek dél körül lementünk, nem bíztam az időjárásban, és akkor épp nem esett semmi, nem volt nagyon hideg és világos is volt, ideális körülmények. Ancsáék szombat délelőtt érkeztek. Regő csütörtökön benáthásodott, volt egy nehéz éjjelünk, el is gondolkodtam, hogy menjünk-e egyáltalán, de jókedvű volt, nappal jól aludt, nem lett lázas, egy sima kis nátha meg nem tarthatott vissza, pláne, hogy ez már az oltás mellékhatása is lehetett. Naszóval, a lényeg az, hogy pénteken már ott ebédeltünk, délután Regő jót aludt, Marcival játszottunk.
Szombaton aztán megérkeztek Ancsáék, és a négy gyerek egymásra talált. Regőnek talán kicsit sok volt, talán a nátha miatt is, nyűgösebb, anyásabb volt, mint máskor. Délután aztán, amíg a nagyfiúk kinn voltak a hóban, odabent megérkezett a kicsit korai Mikulás. Nem volt könnyű Marcit és Bencét a szükséges ideig kinn tartani, de végül sikerült :) Amikor bejöttek, ez a kép fogadta őket:

Jól látszanak a képen a Mama által készített mézeskalács szánok is, a nagyoknak nagyobb, színes cukrokkal, a kicsiknek kisebb, cukor nélkül. Nagyon ügyes Mamánk van nekünk :) Persze a fiúk rögtön szaladtak az ablakokat megnézni, hogy oda is jött-e a Mikulás - még szép, hogy jött :) Kaptak egy-egy csomagot, Marciéban főleg édesség volt, Regőében keksz és egy kis labda meg egy Mikulásos könyv. Jó volt nézni, hogy már ezek a picik is hogy örülnek a piros csomagnak :) Márk is kapott könyvet, mutatta az ablakban és ugatott hozzá: kutya is volt a könyv elején :)
A Mikulás havat is hozott, igaz, azt már jó előre, pár nappal korábban, kicsit megázott, kicsit megfagyott, nem volt az igazi, de azért vasárnap, amikor már szép tiszta, napos, hideg idő volt, nagyon élvezték a fiúk. Marci kinevezte a kertet téli vidámparknak, ahol Bence és ő üzemeltették a szánkópályákat két szánkóval, és mindenkit húztak néhány körre, aki játékból fizetett egy százast :) és persze azért mi is húztuk őket, nagy volt a forgalom!


Vasárnap délután, egy nagy alvás után pedig hazaindultunk, és most itthon várjuk, hogy vajon Ságvár felől erre indul-e a Mikulás? Jöhetne, mert itt csupa jó gyerek lakik :) Mivel este értünk haza, minden más, kipakolás, egyebek mellett már nem volt rá alkalom, így Marci ma reggel tisztogatta ki a csizmáját, és a másikban ment iskolába, hátha mire hazaér, lesz benne valami. Meglátjuk! :)

2010. december 1., szerda

Adventi naptár

Nálunk évek óta ilyen az adventi naptár:

Egy vékony falapra festett-ragasztott kép, amelyen pici csillagok vannak megszámozva, a csillagokon számok és kampók, a kampókon számozott zsákocskák, a zsákocskákban ajándék. Vásárolt naptár, Marci körülbelül négyéves volt, amikor vettem neki, az volt az első év, amikor értelmét láttam. Csodával határos módon azóta is megvan az összes zsákocska! Emlékszem, abban az évben elkezdtem készíteni, de sehogy se készült el időben, ennek viszont olyan sikere van, hogy azóta is használjuk.
Az angyalkák ma Regő segítségével pakolták tele a zsákocskákat, és az első már hiányzik is :) Regő még ezekből nem kap, neki talán jövőre készítek sajátot.

2010. november 22., hétfő

Ságvári hétvége mézeskaláccsal

A hétvégét megint Ságváron töltöttük a szüleimnél. Péntek délután mentünk el a fiúkkal, és apránként lettünk egyre többen: a nővéremék a két gyerekkel szombat délelőtt érkeztek, a húgomék vasárnap. A fiúk különféle kombinációkban nagyon jól eljátszottak, kicsik egymással, nagyok egymással vagy mind a négyen. Márk és Regő között gyakorlatilag eltűnt a hat hét korkülönbség, ugyanazokat csinálják, okosak, ügyesek, aranyosak. 
A hétvége fő attrakciója a ságvári közös mézeskalácssütés volt. Már hagyomány a faluban, hogy az első adventi vasárnap előtt összegyűlik, akinek kedve van, és együtt sütik a mézeskalácsot. Marci és Bence előbb elmentek Mamával, és mire mi a délutáni alvás után megérkeztünk, nagyon sokat dolgoztak:

Már sötétben, öt óra után mentünk haza, jól elfáradtak a gyerekek, Regő jobban is aludt éjjel. 
Vasárnap, amikor már az egész család összegyűlt, remek alkalom volt arra, hogy megünnepeljünk mindenkit, akinek október második felében és novemberben volt szülinapja, névnapja. A húgomat, Ágit már emlegettem itt, ő 25 éves lett, a párja, Gábor 31, és ehhez még hozzájött Marci névnapja, úgyhogy volt torta, süti, ajándék, nagy családi ebéd. Marci számára ez az autók hétvégéje volt: kapott távirányítós autót, Hot Wheels kisautót, legóautót, sőt még Bence is teherautót rajzolt neki. Isten éltessen mindenkit!