Egyesítsük blogjainkat!

Mármint csak én az enyémeket :)

Némi gondolkodás után úgy döntöttem, sok nekem öt blog, és ha tartom magam az eddigiekhez, akkor a harmadik gyermekemnek is kéne egy külön blog, hat meg már pláne sok. És a gyerekes blogokat nem is lehet igazán különválasztani, még Marcit és Regőt úgy-ahogy sikerül, de az se az igazi, de a két kicsit szerintem biztos nem lehetne, meg azért a három gyereket se szívesen már. A könyves, kreatív, kertes blogokkal meg egy csomószor elmaradtam, amit nem vesz jól a lelkiismeretem... szóval ha most mindent egyben írok, abban biztos mindig lesz olvasnivaló.

A meglévő blogokat nem zárom be, nem törlöm, a mostani helyükön olvasható lesz mindegyik, nekem is biztosan hasznos lesz ezt-azt visszakeresni.

Várok szeretettel mindenkit itt: http://egyboszorka.blogspot.com/

Alvás magasan

Na ezt is már jó egy hete kellett volna írnom, múlt héten pénteken megjött Marci galériaágya, ezzel kész is a gyerekszoba átrendezése háromgyerekesre. Vasárnap volt időnk összerakni, este már benne is aludt Marci. Tulajdonképpen Regő eddigi ágyának és a pelenkázónak a helyén van, alá befért egy könyvespolc, egy hálós játéktároló és keresztben, félig betolva az eddigi leesésgátlós ágy, kívülről mellette a pelenkázó. Jó magas, a fekvőfelület alja van kb. 170 centi magasan, én állva beférek alá. Ez is volt a cél, egy 310 centi magas szobában ki kell használni a magasságot, Marci pedig élvezi, hogy ilyen magasan alhat.

Az alját takarókkal, kis szőnyeggel, párnákkal már be is rendezte kuckónak, az ágyban magában is külön helyet talált a lámpának, könyvnek, plüssállatnak. Felnőtt méretű, 90x200 centis ágy, szóval Marci minden tartozékával jól elfér benne. Még egy-két kép:

Az első fürdés

Fürödni persze a felállítás napján és utána még pár napig nem sikerült a medencében, hideg kútvízzel töltöttük meg, jött egy hidegfront, és azután is lassan melegedett. Marci az évzáró utáni hétvégét apánál töltötte, talán a hazaérése után hétfőn vagy kedden volt az első fürdés, amikor nekem még nagyon hideg volt a víz, de ő már kipróbálta. Ezek a fotók akkor készültek.

Tudunk élni :D

Pénteken délelőtt, még az évzáró előtt elautóztunk a fiúkkal egy barkácsáruházba, és megvettük, amire már pár nyár óta vágytunk: egy puhafalú medencét. A vásárlásért cserébe a fiúk megpörgethették a szerencsekereket is, és Marci nyert egy frizbit, Regő egy felfújható labdát. Rettentő meleg volt, és már majdnem dél, mire hazaértünk. A használati utasítás szerint a medencét először ki kell teríteni és egy órát a napon hagyni, hogy rugalmasabb legyen, úgyhogy először ezzel foglalkoztunk a déli melegben. Aztán Regő nyűgös, éhes, álmos lett, úgyhogy őt megetettem és lefektettem, közben arra is rájöttem, hogy nekünk is kéne ennünk valamit, de főzni se időm, se kedvem, így Marcival közösen kiválasztva rendeltem egy pizzát a szomszéd falu ételbárjából.

Ennyi idő alatt, bár nem telt el egy óra, de a napon tényleg jóval rugalmasabb lett a medence. Felfújtuk a peremét - mivel pumpát nem adtak hozzá, így egy labdához való kis kézi pumpával, a végén szájjal - kisimítgattuk az alját, Marika néni is segített, és elkezdtük feltölteni vízzel. Ekkor dudált a pizzás autó. A legjobbkor. Leterítettünk egy pokrócot a földre, felvágtuk a pizzát, Marcinak kihoztam egy nagy bögre vizet, magamnak kibontottam egy alkoholmentes sört, a medencébe csobogott a kútról a víz, és miközben így piknikelve ebédelgettünk, megállapítottuk, hogy milyen jó dolgunk van :)

Évzáró

Tegnap megvolt Marci évzárója, hihetetlen, hogy szeptemberben már harmadikos nagyfiam lesz! Hosszú ceremónia volt a nagy melegben, a nyolcadikosok ballagásával egybekötve, de nagyon szép. Belegondoltam, hogy ezek a gyerekek akkor kezdték az iskolát, amikor Marci született, és az a nyolc év is hogy elrepült, hát még a következő hat hogy el fog, és akkor Marci fog ott állni virágcsokorral a kezében...

A ballagás után tértek át a tulajdonképpeni évzáróra beszédekkel, jutalomkönyv-osztással. Sajnos fényképeim nincsenek, mert pont ekkor merültek le az elemek, pedig tegnap még semmi jele nem volt, olyan nyugodtan indultam el feltöltöttnek hitt elemekkel... A könyvosztás, a kitűnők felsorolása közben ért a meglepetés, ugyanis tudtam, hogy Marci nem lett kitűnő, így mi itt nem számíthatunk könyvre. Arra nem is, viszont a két másodikos kitűnő kislány után még egy oklevelet is átadott az igazgatónő Hanti Mártonnak, aki részt vett a Könyvmolyképző versenyén, ezzel mintegy az olvasást népszerűsítve, és ezzel az oklevéllel hivatalos könyvmollyá minősítették :). Ilyet csak ő kapott az egész iskolában, lehet, hogy csak ő jelentkezett? 

Amikor végre vége volt az összes beszédnek, szertartásnak, az osztályterembe mentünk, ahol következett a bizonyítványosztás és még egy meglepetés: az oklevél mellé egy Lázár Ervinről szóló könyv is járt. A bizonyítvány pedig szuper: négy négyes rajzból, technikából, matekból és nyelvtanból, a többi ötös, énekből pedig dicséretes. Nagyon büszke vagyok rá :)

Vakációóó! :)

A múlt hét péntek volt Marcinak az utolsó iskolai nap, még ezen a héten lesz az évzáró és a ballagás, aztán tényleg teljes erővel kitör a nyár. Na nem mintha most még visszatartaná valami :)

Csütörtökön voltak kirándulni, itt, mivel kicsi az iskola, az egész alsó tagozat megy egy napra, egy busszal, a felső pedig külön. Idén az alsósok Szentendrére mentek, skanzenbe és a marcipánmúzeumba. A skanzen annyira nem izgatta Marcit, nemrég volt az apukájával is, de azért megnézte persze, és itthon főleg egy kecskéről mesélt, akinek olyan hangja volt, mint egy idős bácsinak :D A marcipánmúzeum izgalmasabb volt, láttak egy hatalmas Michael Jacksont marcipánból, forgó Csipkerózsika-várat, mesejeleneteket, szóval nagyon érdekes volt. És az én nagyfiam hozott nekünk a zsebpénzéből marcipánt - nagyon okosan vásárolt, egy csomag kis marcipánrudat hozott, amiből mindenkinek jutott, és jóval olcsóbb volt, mintha külön vesz mindenkinek valamit. Fagyiztak is, és délután 5 órakor értek haza, ami csak azért volt vicces, mert reggel 4-5 órát mondtak, ez egy elég szeles, hűvös nap volt, én pedig egy órán át álltam a szélben a buszmegállóban. Akkor határoztam el, hogy veszek Marcinak egy mobiltelefont - de nem veszek ám még :)

Az utolsó nap főleg rajzfilmnézéssel telt, amit általában nem díjazok az iskolában, de mikor, ha nem az utolsó napon - emlékszem, én is hogy élveztem :) A bizonyítvány szerintem szép lesz, ha kicsit szőrösszívű a tanító néni, akkor matekból négyes lesz, de az egész éves teljesítményt nézve kis jóindulattal ötös is lehet, talán rajzból négyes még, és a többi ötös. Izgalommal várom a pénteket :)

A hétvégét aztán Ságváron töltöttük, kihasználtuk a háromnapos ünnepet, erről a Regőblogon számolok be.

Gyereknap, utolsó iskolai napok és aikido

Szombaton kötelező iskolai nap volt nálunk. Ez úgy van, hogy amikor év közben valamikor másoknak ledolgozós szombat van, akkor az úrhidai gyerekek nem mennek iskolába, hanem elcserélik egy május végi, június eleji szombattal, amikor viszont nem tanulnak, hanem gyereknapot tartanak. Volt ugrálóvár, Marci részt vett két focimeccsen, célbadobás labdával, lisztfújó verseny, zsákban futás, lepényevő és szörpivó verseny, minden, mi szem-szájnak ingere, ráadásul a legújabb helyi sportág, a lószörf :D Ez úgy néz ki, hogy a lovak után fognak egy padlószőnyeg-darabot, amire rááll több gyerek meg egy felügyelő felnőtt, és húzzák őket. Marci nagyon jól érezte magát, kipirultan és fáradtan, de nagyon lelkesen ment haza apjával. Sajnos fotóim nincsenek, mivel nem voltam ott, de néhány képet az eseményről itt lehet látni.

Azóta az iskolában csupa érdekesség zajlik, tanulás szinte már nincs is, igaz, a táblát is nagyjából elfoglalja a hatalmas KÁCIÓ felirat. Lezajlottak az év végi felmérők, Marcinak négyesek vagy ötösök, bár matekból az utóbbi hetekben volt egy kis romlás, de a felmérőre sikerült összeszednie magát. Most már szinte minden óra játékos, holnap fordított nap lesz, csütörtökön kirándulás, pénteken utolsó iskolai nap.

Tegnap pedig az én nagyfiam  vizsgát tett aikidoból. Azt hiszem, még nem említettem, hogy április óta aikidora is jár - vártam az alkalmat, amikor el tudok menni egy edzésre és fényképeket is tudok hozni. Ez végül a vizsga lett, amire vettem neki ruhát is, amit legalább karatén is használhat ezentúl.

Nagyon ügyes volt, és úgy láttam, ez jobban illik hozzá, mint a karate, mozgalmasabb, dinamikusabb, játékosabb, és talán az edző is jobban ért a gyerekek nyelvén. A vizsga sikerült, Marci lila öves lett. Néhány kép és videó:

Nagyon büszke vagyok rá :)

Karatevizsga

Tegnap Marci levizsgázott karatéból. Nem jár különórára, hanem az iskolai testnevelésórák egy részében van karateedzés. A vizsga nem volt kötelező, de aki jövőre is szeretne karatéra járni, annak ajánlott, és Marci szeretett volna. Sajnos a képek nem lettek túl jól az egyik oldalról beáramló fény miatt, de azért a lényeg látszik :). Marci nagyon ügyes volt, igaz, néha nézte a partnerét is, hogy ő hogyan csinálja :) Beszéljenek helyettem a képek:

Készítettem rövidke videókat is:

Remélem, jól láthatóak, megküzdöttem velük, mire sikerült felkerülniük ebbe a bejegyzésbe :) Ezek pedig már az oklevélátadás pillanatai:

Marci nagyon büszke volt magára - én is rá :)

A Kihívás Napja

Jó ebben a faluban élni, különösen, mióta alkalmazott egy pörgős, jó szervezőkészségű művelődésszervezőt, aki ki se fogy a programokból. Kihívás Napja tavaly is volt, de idén egész nap tartott, éjfélkor már kezdődött fáklyás felvonulással, reggel a buszmegállókban tornával a munkába, oviba, iskolába indulóknak, aztán csatlakozott az iskola, az óvoda, délután családi programok voltak, este tábortűz... Tanítás sem volt, az egész iskola álló nap sportolt :)

Marci reggel biciklivel ment iskolába, reggeli tornával kezdtek, szerencsére az időjárás Úrhida és a kihívás mellé állt, gyönyörű idő volt. Aztán fel se tudom sorolni a programokat. Volt tánc, foci, kosárlabda, biciklis akadályverseny rendőri irányítással - ezen pont ott voltam - floorball, futóverseny... Marci ebédre se jött haza, tudtam, hogy a programok délutánig tartanak, de azért fél három tájban már kezdtem aggódni, és stílszerűen én is biciklivel elmentem megnézni, mi a helyzet. Éppen kosarazott, evett kiflit meg sajtot, amit adtak, és eszébe se jutott az ebéd, olyan jól érezte magát :) Utána kezdődött a floorballmeccs.

A biciklis akadályverseny:

Végül négykor jött haza, kicsit pihent, de már rögtön vissza is akart menni, illetve ki a focipályára, az utca végére, ahol akadályversenyek, családi versenyek következtek. Kicsit elkéstünk és négyfős csapatnak kevesen voltunk, de amibe lehetett, beszállt Marci:

Toldi Miklós verseny,  amikor is rúddal kellett mutatni az utat :)

Lovaglás:

Nem nagyon jól látszik a fotón, de talicskázás a sorversenyben:

Kötélhúzás:

Volt még labdával célbarúgás és a végén íjászat is, de akkor már Regővel hazaindultunk, nem fotóztam. Némi leégéstől eltekintve nagyon jól éreztük magunkat, Marci egész nap, mi a délutáni programon, jól megmozgatta a gyerekeket. Marci egyetlen baja az volt, hogy fél nyolckor azért már haza kellett jönnie :)

Kagylókiállítás

Marci ma azzal jött haza az iskolából, hogy az utolsó órában átmentek a kultúrházba kagylókiállításra, nagyon szuper volt és érdekes, és vásárolni is lehetett kagylókat, de sajnos nem volt nála pénz, úgyhogy menjünk vissza. Nem volt kifogásom, meg engem is érdekelt, úgyhogy megebédeltünk, Regőt lefektettem, és visszasétáltunk. Nagyon szépeket láttunk:

A fentieken kívül voltak még ásványok és azokból készült ékszerek, egy egész cápafogsor, süntüskék, tengeri sünök és csillagok, mindenféle érdekesség, és mind igazi. Nagyon kedves eladók, kiállítók mutatták be és árulták őket, bármit lehetett kérdezni, szívesen válaszoltak és mutattak be bármit. Marci már az osztállyal együtt kifaggatta őket, úgyhogy most főleg én érdeklődtem, ő meg vásárolt, meg nekem mutogatta, amit tud. A kép előterében látható nagy kagylókkal megmutattam neki, hogyan hallhatja a tenger zúgását a kagylóban - aztán persze elmagyaráztam, hogy valójában a saját vérkeringését hallja. 

Vett is egy szép kagylót a saját pénzéből, a képen is látható, alulról a harmadik sorban az egyik tüskés, barnás-fehéres kagyló az, sajnos nem tudom, milyen fajta, de már megbeszéltük, hogy ennek utánanézünk. Ezenkívül még egy bőrláncon nyakba akasztható, talán csontból faragott bikafigurát vett:

Ezzel párhuzamosan eljött annak is az ideje, hogy Marci önállóan vásárol :) Zsebpénzt első osztály óta kap, plusz ünnepeken ettől-attól pár száz forintokat, most már egész komoly kis összeg felett rendelkezik, és számolni ia jól tud. Eddig az tartotta vissza, hogy szégyellős volt egyedül bemenni a boltba, és kérni mondjuk egy kiló kenyeret vagy akár egy szelet csokit. Most azonban a kiállításon való vásárlástól belelkesülhetett, mert maga kérte, hogy hadd menjen el a boltba. Hoz kiflit és magának valami kis édességet. :) Ügyes nagyfiam :)

U.I. megjött, és édességet nem is vett :) Viszont hiánytalanul hozott öt kiflit, blokkot, minden rendben :)

Anyák napja

Tegnap volt az iskolai anyák napja Marci osztályában. Vasárnap kicsit szomorú voltam, hogy magától semmi nem jutott eszébe, sőt, elég hisztis, veszekedős vasárnapunk volt, de tegnap mindenért kárpótolt :) Ráadásul az előadás eleje mintha kifejezetten nekem szólt volna: kis keretet adtak a verseknek, daloknak azzal, hogy Marci kiállt, elmondta, hogy ő Marci, nyolcéves, az iskolában anyák napjára készülnek, és ő nagyon izgul. A többiek pedig biztatták, mindenki mondott valamit, hogy gondoljon az anyukájára, hogy milyen, meg hogy szereti, persze minden gyerek a saját anyukájáról, de mivel az egészet a szerep szerint Marcinak mondták biztatásként, úgy alakult, mintha az egész nekem, rólam szólt volna :) Természetesen az elején elkezdtek folyni a könnyeim, és csak kis szüneteket tudtam tartani a bőgésben a végéig :) Marci Beney Zsuzsa: Hogyan vártalak? című versét szavalta önállóan, aztán több dalban és közös versben is szerepelt még. Amit nagyon szeretek benne, és szerintem még a fehérvári oviban szoktatták rá, hogy ő nem nézeget körbe-körbe vagy süti le a szemét versmondás, éneklés közben, mint a többiek, hanem a szemembe néz, és tényleg nekem mondja. Hát ne sírjak? :)

A kedvenc részem pedig az volt, amikor kiállt egy sor gyerek az írásfüzetével, és felolvastak egy pár soros fogalmazást az anyukájukról, illetve arról, hogy mit szeretnek benne. Kicsit izgultam is, hogy jaj, vajon Marci mit írt :) De ezen csak még tovább bőgtem, azt írta, hogy én nagyon türelmes vagyok vele, sokat segítek neki, és azt is, hogy néha összeveszünk, de mindig kibékülünk :)

Ami pedig különösen szép volt ebben az anyák napjában, hogy már a táskámban a Legkisebb ultrahangképével sírhattam végig a Legnagyobb előadását :)

Szakköri jelentkezés

Tegnap Marci hazahozta az iskolából a papírt a jövő évi szakköri jelentkezésekhez. Rövid átbeszélés után a következőket választottuk:

• tömegsport (azaz foci, erre most is jár hétfőnként)
• atlétika (tavaly is jelentkezett rá, de kevesen voltak, ezért idén nem indult)
• énekkar - erre csak harmadiktól lehet járni, Marci még bizonytalan benne, merthogy főleg nagyobbak járnak, de úgy szeret énekelni, hogy én javasoltam neki, meg inkább jelöljük be, mint ne, még az első őszi szülőin lehet majd változtatni
• furulya - ennek nagyon örülök, van itthon is furulyánk, tanítgattam is Marcit, nagyon örülök, hogy érdekli, egyáltalán, hogy a sporton kívül is érdekli valamilyen szakkör
• természetjáró - ez nem rendszeres szakkör, hanem kirándulások, túrák alkalmanként
• színjátszó - ez most a Ki mit tud? kapcsán tetszhetett meg neki, és tényleg ügyes, ügyesen tanul szerepet és mond szöveget, én meg büszke leszek, amikor fellép :)

Talán soknak tűnik, majd meglátjuk, hogy megy jövőre. Szerencsére az iskola közel van, jöhet-mehet önállóan, és úgy tudom, a legtöbb szakkört közvetlen az órák előtt-után tartják, tehát nem kell délután oda-vissza mennie. Én örülök neki :)

Képek

Most kaptam meg pár képet, amik húsvétkor készültek, szépek Marciról és egy vagány közös Bencével :)

Temetés, Marciszemmel

Dédipapa Marci első halottja, így temetésen sem volt még sohasem. Nem is baj talán... Mindenesetre most előre elmagyaráztam mindent, a hamvasztást is. Szerencsére már korábban túl voltunk a halál kérdéskörén, talán 5-6 éves korában magától elkezdett érdeklődni ez ügyben, így most csak arra kellett felkészítenem, hogy konkrétan mi fog történni. A legnagyobb problémát ebben az elegáns nadrág, ing és cipő viselése jelentette... Szépen megkértem Marcit, hogy bírja most ki, és viselkedjen rendesen, hát, igazából nem is volt nagy baj, csak a ruha miatt nyafogott folyamatosan. Szerencsére a csütörtöki, siófoki gyászmise előtt vagy húsz perccel megérkeztünk, így tudtak még egyet szaladgálni, szökőkutat nézni a templom melletti parkban. A misén Marci anyukámék mellett ült, az előttem lévő sorban, és igyekezett mindent a felnőttek után csinálni :)

Tanulva a ruhaviselési gondokból, másnap farmerben és pólóban indultunk el reggel, az öltönyt vittük magunkkal. Útközben megálltunk az iskolánál a bepótolandókért, és így indultunk el kilenckor. Jó két és fél órás út állt előttünk Dömösig, amit a végén már elég nehezen bírt Marci. Szerencsére ide is előbb érkeztünk, Valiéknál, ahol gyülekezett a rokonság, még ehetett-ihatott, mozoghatott kicsit. Ekkor történt a baleset - ahogy rohangáltak, Bence leesett egy ötfokos lépcsőn, beütötte a fejét és elég ijesztően nézett ki. Rohantak vele a kórházba, valószínűleg agyrázkódást kapott, de ott már nem volt semmi tünete, így visszaengedték, de sajnos Ancsa így sem tudott részt venni a temetésen. (Később hányt is Bence, és végül hazamentek, és a pécsi kórházban töltöttek egy éjszakát, már jól van). Marci mellettem volt a temetésen, bejött a ravatalozóba is, kérdezgetett, aztán velem sétált a sírhoz, szépen állt előttem és a vállát fogtam a temetés alatt. Jól viselkedett. :) Utána Dömösön is volt még egy gyászmise, megtanítottam keresztet vetni, próbálgatta is. Régebben tudta, amikor még hittanra járt :) Mise után Valiéknál ettünk, ittunk, beszélgettünk, Marci és még egy páran átmentek Öcsi bácsi kovácsműhelyét is megnézni, Marci kapott egy szamárpatkót és egy darab vasat, amit Papa kovácsolt ott helyben, élőben :) 

Hazafelé újabb két és fél óra autózás, jól elfáradtak a  fiúk, gyors vacsora és zuhany után irány az ágy, aludtak is másnap reggel nyolcig, mint a tej.

Katedrális

A húsvétról szóló bejegyzés a Regőblogban kapott helyet, Marci ajándéka, a roller is ott szerepel. Ságváron focilabdát kapott, amit ott hagytunk, hogy ott tudjanak Bencével focizni, meg egy tollast, amit viszont hazahoztunk. Ancsáék viszont elhoztak egy nagy doboz fakockát, amivel otthon nemigen szoktak játszani. Nagyméretű kockákból áll, sok natúr színű is van közte, de persze piros, kék, sárga, zöld is. Az esős húsvétvasárnap délelőttön a fiúk kiborították, és Marci igazán szép, szimmetrikus építményt alkotott, amire én mondtam építkezés közben, hogy katedrális - tényleg olyan is:

Pöttyös Marci

Kisfiam péntek reggel elment az iskolába, ahová az apukája ment érte, vitte aikidora, majd haza hozzájuk. Ott töltötte a hétvégét, apa hozta hétfő reggel iskolába, így én hétfő délben láttam legközelebb. Pár pötty volt a nyakán, kérdeztem, megcsípte-e valami? Á nem, mondta Marci, a fején is van, annyi csípés nem lehet... Na, mondtam, húzd csak fel a pólódat... Ahogy megláttam, indultunk is a gyerekorvoshoz, bár a diagnózist már magam is tudtam: bárányhimlő. Doktornő szerint hétfőn már 3-4 napos fertőzés volt a pöttyök alapján, így az apja észre kellett volna, hogy vegye... Mindegy, ha észreveszi, se lett volna másként. 

Így aztán Marcinak meghosszabbodott a tavaszi szünet. Csak holnap kezdődik hivatalosan, de ő már kedd óta nincs iskolában. Ma elmentem a leckéjéért, szerencsére nem marad le nagyon, csak a keddi iskolai munkát és leckét kellett bepótolnia, mert ma már játszós, szemétszedős napot tartottak.Így néz ki most Marci (zuhany után, behintőporozva, mert mentolos hintőport kapott viszketés ellen:

Egyébként jól van, kicsit viszket és hősiesen nem vakarja, naponta többször zuhanyozom, hintőporozom. Ami szomorú: nem mehetett hétfőn focira, pedig jöttek a Videoton focistái, el is bőgte magát szegényem :( Valamint a húsvétunk nagyon meg lesz bolygatva. Regőt innentől lappangónak és fertőzőnek tekintjük, így a ságvári nagy közös családi húsvét elmarad, illetve lerövidül. Úgy szokott lenni, hogy itthon már péntek reggel jön a nyuszi, péntek este elmegyünk Ságvárra, ott szombat délután nyuszizunk Bencéstül, Márkostul, ráadásul Márk névnapja is van. Aztán sonkás-tojásos húsvéti vacsora, vasárnap pedig ebéd után szoktunk hazajönni, hogy a húsvét másik felét Marci apjáékkal töltse. Most Marci már elvileg nem is lesz gond, a doktornő szerint biztosan nem, de mivel Regő fertőző, ő nem jöhet :( Ha Marcinak már tényleg csak pörkei lesznek, és Regő még nem lesz nyűgös beteg, akkor mi ketten elmegyünk szombat délutánra, és ennyi az idei húsvét. Amit nagyon remélem, hogy Dédipapa temetésére mindketten meggyógyulnak!

Dédipapa Marcival

... amikor Marci még csak két és fél hónapos:

Marci első névnapján, nyolc hónapos múlt:

Nagyjából ötéves Marcival és két és fél éves Bencével, viszi őket zsilipet nézni:

Dédipapa elment

Bár nagyjából ugyanaz az olvasótábor, mint a Regőblogon, itt is hírt adok Dédipapa haláláról. Marcinak ő volt az egyetlen dédszülője. Amikor hazajött az iskolából, kicsit féltem, hogy mondom meg neki, vagy hogyan fog reagálni. Az első halottja... Aztán egyszerűen az ölembe ültettem, és megmondtam. Kerekre nyílt szemekkel kérdezte: Tényleg? - ő nem látta a kórházban annyira betegnek. Aztán rögtön neki is az jutott eszébe, hogy akkor most már nincs egyetlen dédszülője sem :( erről elbeszélgettünk, aztán mindenféle gyakorlatias dolgot kérdezett, ez annyira jellemző rá. Hogy mi lesz a házzal, meg Papa holmijával, és hogy Papa is felajánlotta-e a szerveit (a napokban olvastunk szervátültetésről). Később Regővel zenélni kezdtek, mondtam nekik, hogy most nem pont abban a hangulatban vagyunk, akkor előhozta a xilofont, mondta, hogy ő is szomorú, és a xilofonon szomorú zenét játszik. Azt is kérdezte még, hogy szerintem ő jobban szerette-e Rexi kutyát, mint a Dédipapát, mert amikor Rexit elajándékozták a szüleim, akkor sírt, most meg nem. Azt válaszoltam, hogy biztosan nagyon szerette mindkettejüket, nem feltétlen a sírásból derül ki ez :)

Ebéd után elutaztunk Ságvárra, hogy együtt legyünk kicsit a nagyszülőkkel és a testvéreimmel. Olyan jó volt... Beszélgettünk, szomorkodtunk, de olyan nyugodtak voltunk, és Regő szószátyár aranyossága kicsit felvidított mindenkit. 

Fogok hozni régi képeket, amiken Dédipapa van kicsi Marcival, de ezek csak papíron vannak meg, szkennelni kell.

Útközben még arról is beszélgettünk Marcival, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy az utóbbi években megismertük Kató nénit, aki Regő dédnagynénje, Marci befogadta pót-dédinek, és reméli, hogy száz évig fog élni :) Hát, addig már csak 15 :)

Vacskamati

Eljött az ideje idén is az úrhidai Géza Fejedelem Általános Iskola tanulói által rendezett Ki mit tud?-nak. Természetesen szeretettel várják rá a szülőket, testvéreket, érdeklődőket. El is mentünk Regővel, a többiek nem voltak itthon, illetve Péter időközben hazaért, és eljött Regőért, aki eleinte érdeklődött, csodálta a lufikat és a gyerekeket, de aztán már elkezdett az ölemben ugrálva lelkesedni :) 

Marci és a második osztály Lázár Ervin: A fájós fogú oroszlán című meséjét adták elő, Marci volt Vacskamati. Ügyes volt, szépen mondta a szövegét, kaptak tapsot :) A képek sajnos nem lettek a legjobb minőségűek, kevés volt a fény, ami van, az ilyen:

Egyébként kifejezetten szórakoztató volt az egész műsor, nem éreztem úgy, hogy ez csak egy egyszerű kis iskolai előadás lenne. Nyolc osztály van és néhány szakkör, ezek összesen több, mint húsz mesét, verset, zenedarabot, táncot, paródiát, kabarétréfát, dalt adtak elő, még egy kisfilm is volt arról, hogy mi történik, ha az ötödik osztályban kitör a káosz :) Az előadást reklámblokkok szakították meg, mégpedig úgy, hogy az első blokkban levetítettek három-négy retro reklámfilmet, a további blokkokban pedig ezeket játszották el a gyerekek. Azzal a kellemes élménnyel jöttem haza, hogy ha ilyenek a fiatalok, akkor nincs nagy baj. Van humoruk, vannak ötleteik, kreatívak, bátrak, ügyesek. És talán itt falun kisebb az esély, hogy megfertőzik őket különféle ártalmas dolgok, amikkel a városban hamarabb találkoznának.

Kicsi fiam

...tegnap a járókában olvasgatott egy kiselejtezett pelenkázólapon. Nem, nem tévesztettem el a blogot, Marci volt az :D

Marci, Mira, Mátyás

Mióta szépen kitavaszodott, Marci egyedül is kijárhat az utcára biciklizni, szigorúan megszabott keretek között persze. Idővel legtöbbször mi is utána megyünk Regővel és a kismotorral. Ilyenkor szoktunk találkozni az utcánkban lakó Dorkával és két kislányaival, Mirával és Lilivel. Marci szempontjából Mira az érdekes, négyéves kis szőke kislány, és úgy vettem észre, imponál neki a nagyfiú, akivel játszani lehet, aki érdekes dolgokat talál ki, de aki segíteni is tud neki például dombot mászni, és nem zavarja, hogy ő mennyivel kisebb. Múltkoriban elkísértük haza Miráékat, Mira is kihozta a biciklijét, aranyos kis pótkerekes, műanyagdíszes kislánybicikli, és versenyeztek. Ez azt jelentette, hogy Mira tekert ezerrel, Marci pedig vigyázott, hogy ne előzze meg. :) Le akartam fotózni Marcit a biciklijével, Mira pedig határozottan mellé állt, előtte meg lekváros buktát evett, úgyhogy íme itt az én fiam, a biciklije és a lekvárbajszos, szőke copfos Mira :)

Na jó, a bicikliből nem sok látszik :)

A címben említett Mátyás pedig az új szerzemény Ságváron, a kiscsikó, akit apukám a legutóbbi ottjártunk óta vett. Sajnos a róla és Marciról készített képeim nem lettek jók, nem ismerte fel őket a számítógép, de itt van Mátyás:

Marci nagyon ügyesen vezette kötőféken, sétáltatta, simogatta, etette. Jó volt nézni őket. Nagyon örülök annak, hogy a fiaim így nőnek fel, hogy látnak közelről állatokat, falusi életet, mindent, ami ezzel jár.